Kötőszó

Az életben folyamatosan szerepet játszunk. Szerepet játszunk a munkahelyünkön, a családunkban, a házasságunkban, az utcán, a közértben. Máshogyan beszélünk hivatalos személyekkel, másképp jelenünk meg színházban, vagy egy futballmeccsen. Mindig alkalmazkodunk a szituációhoz, a helyzethez, a pillanathoz. Az élet minden pillanata más, minden pillanata változást igényel. 

Szerző: Pongráczné Győri Boglárka 

A baj nem ezzel van, hanem sokkal inkább azzal, ha ezekben a szituációkban elveszítjük önmagunkat. Ha a különféle helyzetek és benne a saját szerepünk álarcként nehezedik ránk, amely elrejti azt, akik valójában vagyunk.

A mai világ, és benne az „insta” által gerjesztett trend egy olyan utat jelöl ki a fiatalok számára, ahol nincs lehetőség az ember valódi arcát megmutatni. A folyamatos teljesítménykényszer, a mindig elvárt tökéletesség látszata belehajszolja az influenszereket és az „insta népét” egy folyamatosan játszott szerepbe, melynek lényege, hogy mindig utolérhetetlen kell legyél.

Aki ezt csinálja, az persze tudja jól, hogy ez nem a realitás, sőt, mindez hazugság. Egy álarc, ami a lájkgyűjtéshez elengedhetetlen, de nincs ott mögötte az ember valódi személye. Vajon a követők milliói értik-e azt, hogy az „insta” egy műsor, egy színház, ahol színészek pusztán eljátszák álmaik életét, és mindez távol áll a valóságtól?

Mintha mi keresztyének is hasonló utat járnánk be gyülekezetben, egyházban. De vajon Isten mit vár tőlünk? Egy jól eljátszott szerepet, vagy valódi mélységeket? Ezen töprengünk mai videónkban.