Kötőszó

Főzőverseny, műveltségi vetélkedő, ügyességi játék – tévéműsorok, amelyekben evangélikus lelkészek vettek részt komoly sikerekkel. Pongráczné Győri Boglárka, Gáncs Tamás és Stermeczki András lelkészek, valamint Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök célja az volt, hogy bátran megmutassa, milyen sokszínű személyiségek a lelkészek, akiknek műveltsége, tudása nem csak teológiai, és a hobbijaik is igen szerteágazók, izgalmasak. A témáról a Duna Televízió Evangélikus Magazin c. műsora készített összeállítást, melynek kivonatát közöljük most. 

Szerző: Torda Eszter

Pongráczné Győri Boglárka kaposvári evangélikus lelkésznő nemrég jelentkezett az egyik kereskedelmi csatorna főzőműsorába, majd több héten keresztül vette az akadályokat. A fiatal lelkésznő – szintén lelkész – férje biztatására jelentkezett, de eleinte aggódott, hogy a műsorban olyan eszközökkel dolgoznak, olyan alapanyagokkal főznek majd, amelyeket ő nem biztos, hogy ismer. Mégis meglátta a jelentkezésben a misszió lehetőségét is: „Amellett, hogy mennyi mindent tudok tanulni a séfektől, az is eszembe jutott, hogy a lelkészi munkát is meg tudom mutatni, azt, hogy mit is csinálunk a vasárnapi istentiszteleteken kívül.

Szeretek lelkész lenni, de emellett igyekszem a konyhában is kiteljesedni. Szerettem volna, hogy lássák, egy lelkész mennyi minden mást is csinál az istentiszteletek mellett” –

fogalmaz az evangélikus lelkésznő, háromgyermekes édesanya.

Dr. Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök műveltségi vetélkedőben vett részt, és egészen komoly összegig, a másfél millió forintot érő kérdésig jutott el tudásával. „Azért volt fontos elindulni húsz évvel ezelőtt ezen a vetélkedőn, hogy megmutassuk, az egyházi alkalmazottak műveltsége nem rosszabb, mint a magyar társadalomé – osztotta meg emlékeit a püspök. – De bevallom, egy fánkevő versenyre lelkészként nem neveztem volna be.

A szakmának van egyfajta méltósága, tudnunk kell, hogy hol vannak a határok.”

Stermeczki András dunaújvárosi evangélikus lelkész pár évvel ezelőtt egy ügyességi, fizikai erőnlétet igénylő játékos műsorban vett részt. Lelkesen mesélt a tévés szereplés tapasztalatairól: „A hittanosaim tudták, hogy szerepelek a tévében. Az ő osztálytársaik és barátaik is látták az adást, és nemegyszer megszólítottak az iskolában. Ezekből a megszólításokból beszélgetések indultak el. Jól is esett, hogy gyakorlatilag egy adás kapcsán ismert lettem.” Kiemelte:  

„Lelkésznek lenni nem azt jelenti, hogy bemegyek a munkahelyemre, és leütöm az órát, és ott és addig az vagyok, amikor pedig hazamegyek, már nem vagyok lelkész. Ez huszonnégy órás munka.

Azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan lehetne a nyilvánosság előtt megjeleníteni. Egy evangélikus lelkész emberközeli munkát végez, olyan ember, aki bárki számára elérhető, mozgósítható. Ezt próbáltam visszaadni.” A dunaújvárosi lelkész rávilágít arra is, hogy a tévés szereplés komoly felelősséggel jár. A tévében nincs lehetőség javításra, ha ott valami csúnyát mond vagy valamit rosszul csinál az ember, az örökre ott marad, nyoma van.

Gáncs Tamás, a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség lelkésze Lackner Pálhoz hasonlóan egy műveltségi vetélkedőben vett részt, ám saját megfogalmazása szerint ő ott csak „modulként” szerepelt. Lelkészként kellett kérdéseket feltegyen a versenyzőknek. Szerinte is fontos, hogy leromboljuk a sztereotípiákat: „A kérdéseim közt volt olyan, hogy ki volt Mária Magdolna, vagy hogy ki nyerte meg tizenkét alkalommal a Bajnokok Ligáját. Nem mindegyik volt keresztény témájú, de pont ez volt a cél, ezt a sztereotípiát akarta a műsor lerombolni – meséli, majd hozzáteszi: – Azt éreztem, hogy azt a fajta sokszínűséget, amiben egy lelkész  él, nagyon jól megmutatja.

A Biblia ugyanúgy alappillére az életünknek, mint a foci vagy a popzene.”

Az Evangélikus Magazin június 13-i teljes adása ide kattintva tekinthető meg.