Kötőszó

Sokszor tűnődőm azon, mi kell ahhoz, hogy jó anya legyek, mit kell máshogy csinálnom, miben kellene változnom, formálódnom. Hiszem, hogy az Isten kezéből kapott legnagyobb ajándék a gyermek! Csoda a fogantatástól a várandóságon és a születésen keresztül a növekedés minden egyes pillanatában. De vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy ezt a nagy csodát megéljem, jól éljem, és vigyázzak rá egy egész életen át?

Szerző: Pongráczné Győri Boglárka

A kérdések tengerében persze tudom jól, millióféleképpen lehetek jó anya, hisz minden gyermek más, és minden édesanya egyedi, eltérő képességekkel, különböző erényekkel és hibákkal. Mások az élethelyzetek, ma már ezerféle család létezik.

Egyszer valaki azt mondta, édesanyának lenni nem elsősorban testi kötődés. Szívbe ágyazott kötés! Melyet nem csupán a testemből való test gondolata mozgat, hanem sokkal inkább az egész életen át tartó közös szívdobbanás.

Ez még akkor is igaz, ha az anyaság huszonnégy órás hivatás. Percenként feladat, félelem, bizonytalanság, de katarzis, élmény és öröm is. Szüntelen lemondás, naponkénti elbukás, de új remény és végtelen hosszig tartó boldogság.

Egy cikkben ezt olvastam: „Az igazán lelkiismeretes anyukákban van egy közös pont. Folyton azon aggódnak, hogy nem elég jó anyák. Pedig az, ha ezen töröd a fejed, már azt bizonyítja, hogy szeretnél tenni érte, hogy még jobb légy, hogy észreveszed a hibáidat, és aggódsz miattuk. Fontos tehát számodra a téma – ennél több pedig nem is kell. Tudjuk, hogy mindent megteszel azért, hogy a lehető legjobbat nyújtsd a családod számára – és pontosan ennyit jelent az, hogy »jó anya«.”

Ilyen egyszerű lenne? Valószínűleg igen. Még akkor is, ha a minden szó keresztényként egészen más tartalommal bír. A mindenben nem csak az én munkám, szeretetem, törődésem és figyelmem rejlik. Ott van benne az élő Isten is! Aki átkarol engem is mint édesanyát, de átkarolja gyermekemet és egész családomat is, és vezet, hogy ne csak azt adjam meg szeretteimnek, amit én akarok, hanem legfőképpen azt, amit ő.