Nem könnyű a mai világban apának lenni, mégis a legszebb Istentől kapott hivatás, melyet férfi átélhet a földi életben. Manapság persze számtalan elvárás, újfajta követelmény terheli a mélyen bennünk élő apaképet. Videónkban tíz olyan gondolatot gyűjtöttünk össze, amely segíthet eligazodni apaként és keresztényként ebben a furcsa világban.
Szerző: Pongrácz Máté
Lehet-e egy férfi a 21. században erős, határozott, magabiztos édesapa, vagy ezek ma már nem elfogadható tulajdonságok? Mennyire aknázhatja ki az édesapa a férfiasságából eredő lehetőségeket hivatásának betöltéséhez, vagy ma már nem trendi a felelősséget vállaló, büszke apuka?
Nagyon sokat töprengek azon, vajon milyen apaképre van szükségük gyermekeimnek, és hogyan maradhatok én is önazonos előttük? Mert érzem és tudom, hogy szükségük van apára, és szükségük van azokra a mintákra, amelyeket a család összefüggésében csak én tudok megadni. De vajon van-e szabadságom mindezeket feltárni gyermekeim előtt?
Sokszor tapasztaltam az elmúlt években, hogy nemcsak egy emberre, egy semleges individuumra, hanem a szó szoros értelmében édesapára vágytak csemetéim. Noha ezek a gondolatok ma nem divatosak, én mégis nap mint nap tapasztalom, hogy a fiaimnak, de a lányomnak is szüksége van férfi mintára. Szükségük van a gyermekeimnek határozott, néha talán kemény hangra, de szeretetre, játékosságra és nagyvonalúságra is. Szükségük van stabilitásra és szilárdságra, de az édesapával átélt közös játékra és alkotásra is.
De vajon szabad-e olyannak lennem apaként, amilyen vagyok férfiként? Belevihetem-e ebbe az Istentől kapott hivatásba mindazt a bennem élő meghatározottságot, amely megkülönböztet feleségemtől, édesanyámtól és más emberektől, és amelyet Istentől kaptam születésem pillanatában?
Kell-e tekintély, kell-e felelősségvállalás, kell-e erő egy családban? Vagy engedjük, hogy a gyermek maga találjon rá a saját útjára?
Egy beszélgetésben egyszer egy kislány így fogalmazott: „Én azt akarom, hogy engem senki ne befolyásoljon, én akarom megtalálni a saját utamat.” Sokat gondolkodtam ezen a mondaton. Mert mihelyst kilépünk az utcára, ezernyi inger ér minket, és még akkor is, ha tiltakozunk, tudatosan vagy tudat alatt a külső hatások befolyásolnak, vezetnek életünk útján.
A kérdés csak az, hatással akarsz-e lenni gyermekedre, vagy engeded, hogy a világ formálja azzá, aki lesz. Ha ebben a kérdésben nem vagy megengedő, akkor nincs más út, mint hogy megmutasd neki azt, aki te vagy. Hibáiddal, bukásaiddal, értékeiddel és tulajdonságaiddal együtt.
Vajon milyen apa vagy te? Gondolkodtál már ezen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
