Kötőszó

Emlékeznek még a 2005-ös A Nagy Könyv elnevezésű programsorozatra, amelyben az ország megválasztotta a kedvenc regényét? Soha azóta nem volt annyi vita a legjobb könyvekről, olvasási szokásokról, irodalmi kedvenceinkről, mint akkor. Zajlott abban az évben (is) egy olvasási szokásokat górcső alá vevő nagyobb felmérés is, idén pedig a Társadalomkutatási Intézet ismét végzett – szokatlan körülmények közt – ilyen kutatást. Az eredmények több mint elgondolkodtatók. Ennek aprópóján a Luther Kiadó két munkatársa ragadott tollat.

Szerző: Isó M. Emese és Torda Eszter

Ijesztő tendenciát mutat a Társadalomkutatási Intézetnek (Tárki) a 2020 nyarán a felnőttek körében végzett reprezentatív kutatása. Eszerint az elmúlt tizenöt év alatt tizenkét százalékkal csökkent a könyvolvasók száma: ma csupán a felnőtt lakosság tizenhárom százaléka olvas rendszeresen. A kutatásból az is kiderül, hogy 2020-ban a legalacsonyabb az alkalomszerűan és a rendszeresen olvasók aránya. Az országos átlagnál nagyobb arányban olvasnak rendszeresen a nők, a fiatal felnőttek, a középfokú vagy magasabb végzettségűek és a hatvan évnél idősebbek.

Mit olvas a magyar?

„Az országos reprezentatív kutatást Magyarországon élő 998 felnőtt válaszolta meg, amely minta a tizennyolc éves és idősebb, nem intézményes háztartásban élő magyarországi magyar népességet nem, életkor, iskolai végzettség és lakóhelyének településtípusa szerint reprezentálja” – olvassuk a kutatás eredményeit közlő dokumentumban.

Az eredmények megerősítik a korábbi kutatások festette képet: a könyvolvasó felnőtt népesség szépirodalmi műveket és a szórakoztató irodalmat vesz kézbe legszívesebben, tehát regényeket, novellákat, verseket és drámákat olvas, krimit, fantasyt és sci-fit fogyaszt. Népszerűek a memoárok, életrajzok, interjúk. Sőt az olvasók közel fele elolvas évente legalább egy idegen nyelvű könyvet is. Egyre fontosabbak ezek mellett a fiatal felnőtteknek és a gyermekeknek szóló kiadványok – a gyermekes családok költenek átlagban a legtöbbet könyvekre, s egyre tudatosabban is választanak a hatalmas kínálatból –, de az életmóddal kapcsolatos kiadványok is reneszánszukat élik.

A nagy könyvesboltok sikerlistáit áttekintve az első tízben a pszichológiai és önismereti kötetek mellett szép számmal jelennek meg a mesekönyvek is, illetve népszerű hazai és külföldi szerzők legfrissebb kötetei, sőt oknyomozó kiadvány is szerepel, az pedig talán nem meglepő, hogy a klasszikusok is helyet kaptak.

És az evangélikus könyvvásárló?

Hasonlót látunk, ha egyházunk kiadójának tavalyi és idei sikerkönyveit nézzük. A bibliaolvasó Útmutató és az Evangélikus naptár után a gyermekeknek szóló színezők, kiadónk névadójának a nagyközönség számára is közérthető, a mindennapokban is irányt mutató írásai és a lelkiségi irodalom áll az élen.

Az evangélikus könyvesbolti eladási adatok alapján vásárlóink között népszerű a Szerelemládikó című, Luthernek a házassággal kapcsolatos írásaiból válogató kötet, nagy sikert arattak Varga Gyöngyi áldáskönyvei (Áldáskönyv, Remény s ég, Élők földje), illetve egyházunk más lelkészeinek az írásait is szívesen olvassák a Napi ige című kiadványban, amelynek folytatásaként 2021-re az Örömüzenet című kötetet vehetik hamarosan kezükbe olvasóink. 2020-ban az említettek mellett Prodán Márta és Ittzés Szilvia kötete (Egy asztalnál a világ, illetve Tanárnő, kérem!), valamint a Novotny Zoltán életét és szakmai pályafutását bemutató interjúkötet (Sport, rádió, hit) vált az olvasók kedvencévé.

Az előttünk álló adventi időszakban a legtöbb kiadó kínálata bővülni szokott, így van ez a Luther Kiadónál is; több regénnyel, novelláskötettel, teológiai munkával jelentkezünk az őszi–téli időszakban.

Fesztiválok és számok bűvöletében

Felmerül a kérdés, hogy miért nem olvasnak a többiek, az a nyolcvanhét százalék. A kutatásból kiderül: a válaszolók elsősorban arra hivatkoznak, hogy nem szeretnek olvasni – ezt a korábbi felmérések során még nem merték vállalni a megkérdezettek –, s csak másodsorban nevezték meg okként az időhiányt.

Ezzel arányosan csökkent a könyvvásárlók száma is: a magyar lakosság ötvennyolc százaléka nem vásárolt könyvet még soha vagy szinte soha, s csupán hét százalék az, amely legalább negyedévente vásárol. Milyen formában? Jó tudni, hogy továbbra is a nyomtatott könyvek vezetik a piacot: a válaszadók kilencvenhét százaléka vett nyomtatott könyvet, huszonkilenc százaléka e-könyvet, és nyolc százalékuk gyarapította könyvtárát hangoskönyvvel. (Ez a teljes lakosságot nézve azt jelenti, hogy harmincnégy százalék vásárolt könyvet, két százalék vett e-könyvet, egy százalék pedig hangoskönyvet az elmúlt évben.)

A felmérésből az is kiderült, hogy általában a könyvfesztiválokon és advent idejében veszünk könyvet. A magyarok kedvelik az egyszeri leértékeléseket, szezonális kiárusításokat és az „egyet fizet, kettőt kap” akciókat, ezeket sokszor tudatosan igyekeznek is kihasználni.

Nagy jelentőséggel bír e tekintetben is a közösségi média, hiszen gyakran ilyen oldalakról és blogokról értesülünk könyvekről. Érdemes kiemelni a Lapozz a 99-re elnevezésű podcastot (Lapozza99re.simplecast.com), Instagram-oldalt, amely Szabados Ágnes televíziós műsorvezető, riporter olvasásra buzdító kezdeményezése. Ott Anna pedig a Hadik kávézó művészeti vezetőjeként, a Margó irodalmi fesztivál Extra programsorozat szerkesztőjeként, a Société Budapest irodalmi programjainak felelőseként népszerűsíti huszonkétezres Instagram-követőtáborával az olvasást, „#olvass” jelszóval.

Akik olvasnak, de nem vásárolnak – így elsősorban a könyvtárakat veszik igénybe –, azok főként anyagi okokra hivatkoznak, érthető módon, hiszen például a kortárs magyar szerzők könyveit nemigen vehetjük meg négyezer forintos ár alatt, így az irodalomrajongónak igen komolyan a zsebébe kell nyúlnia, ha a polcára akarja helyezni a magyar szerzők legújabb alkotásait.

Könyv és írás az online térben 

Nem meglepő – és talán mondhatni: örömteli – adat, hogy a koronavírus-járvány idején megnőtt a könyvolvasók száma, növelve a nyomtatott könyvek forgalmát is. „Könyvolvasás terén azt tapasztaljuk, hogy az online válaszadók közel harmada (31%) több időt szán papíralapú könyv olvasására, mint a járványt megelőző időszakban. A digitális könyvek olvasására az online válaszadók 18%-a, hangoskönyvek hallgatására pedig 6%-a fordít több időt” – olvassuk a felmérésről szóló jelentésben.

Többen néztek online beszélgetéseket, könyvbemutatókat, többen olvastak könyvajánlókat, kritikákat is – így bizton állíthatjuk: ahogy sokak számára volt lelki mentsvár az istentiszteletek online elérhetősége, ugyanígy a lelkiségi irodalomba való kapaszkodás is.

Hagyományos könyvolvasási szokásaink változásával párhuzamosan azonban az online kultúránk is megváltozott. Régebben az internetes fórumok voltak igazán népszerűek a felhasználók körében, ahol nemcsak olvasni, de véleményt írni is lehetett egy-egy témához. Ma, ha véleményt szeretnénk nyilvánítani, a közösségi médiában futó hírfolyamokban megjelent bejegyzésekhez kommentelhetjük nézőpontunkat – gyarapítva egy új csoportot és jelenséget is, a „fotelforradalmárok” vagy más néven „kommenthuszárok” halmazát. Ebbe azokat az embereket szokták sorolni, akik bár a közösségi platformokon lelkesen osztják meg a többiekkel akár pozitív, akár negatív véleményüket az adott témáról, a való életben ezt sosem vagy csak nagyon körülményesen, óvatosan tennék.

Tények helyett élmény

Az online világ átalakította a tartalmak előállítóval szemben korábban általános elvárásokat is. Míg a nyomtatott sajtóban az újságírókkal szemben alapvető követelmény volt (és magára valamit adó lapnál ma is az) a szakmai felkészültség, az alaposság, a pontosság, illetve az is, hogy több forrásból ellenőrizzék az adataikat, járjanak utána az információknak – persze mindemellett nem volt elhanyagolható szempont az íráskészség sem –, ma az online világban ezek már nem szükséges „kellékek”.

Hírverseny zajlik, a gyorsaság és a technikai tudás a fontos. A jó online újságíró rekordidő alatt értesül a friss információkról, külföldi cikk esetén fordít, ha szükséges, fotókat keres, majd miután hasonlóan gyorsan megírta az anyagát, szinte azonnal publikálja is, hogy lehetőleg gyorsabb legyen a konkurenciánál – mindebbe már nem fér bele a minőségi újságírás kívánalmainak való megfelelés, és persze a nyelvhelyesség, a helyesírás ugyancsak áldozatául esik a gyorsaságnak. Mivel a hírportáloknál az „az győz, aki gyorsabb” elv működik, érthető, hogy az olvasószerkesztésre, korrektúrára nem marad idő, legfeljebb utólag javítják ki a szöveget, ha egyáltalán javítanak rajta.

Az online tartalmak tehát másként készülnek, és más igényeket elégítenek ki. Korábban az emberek számára érdekes volt az a cikk, amelyben szakértők szólaltak meg, olvasmányosan volt megfogalmazva, hiteles és valós tényeket és eseményeket közölt. Napjainkban a már említett gyorsaság a tét, illetve az adott szövegnek egyedinek kell lennie, de legalább olyan témát kell boncolgatnia, amely aktuális, hovatovább botrányos. Ha csak pár sort olvas is el az olvasó, legalább keltse fel az érdeklődését az írás, kattintson, kommenteljen – ez a cél.

Az összeállítás az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. november 22-én.