Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Világslágerhez forgatott klipet az evangélikus lelkész
Magyarország legszebb táján táncoltak

A Jerusalema című dal megjelenése után kialakult tánckihívás megihlette a Somlószőlősön szolgáló evangélikus lelkészt, Szemerei Benjámint és feleségét, Fannit is. Arra gondoltak, hogy tánccsapatot alakítanak Magyarország egyik legszebb vidékén, és elkészítik a világslágerre a csodálatos Nagy Somlói-borvidéket is bemutató hazai klipet. A videó mellett cikkünkből megtudhatjuk, milyen nehéz a kihívást megvalósítani, de az is kiderül, miért is érdemes táncolni, és Isten milyen lehetőséget ad egy ilyen feladaton keresztül.

Szerző: Szemerei Benjámin

toa-heftiba-quejrmjtzt0-unsplash.jpg

„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.” (Lk 15,25)

A tékozló fiú példázatának egyik mondata ez, amikor a minden vagyont elszóró kistestvér hazajön, bűnét megbánva fordul apjához. Apja pedig nagy ünnepet rendez zenével és tánccal. Ebben a példázatban kiderül, hogy milyen belül lenni. Milyen a szerető Isten országában, házában lenni. Ott van zene és tánc.

A táncról Dávid király szokott még eszembe jutni, aki akkora hálát és boldogságot érzett, mikor visszaszerezték a filiszteusoktól a szövetség ládáját, benne a tíz igével, hogy örömtáncba kezdett. Isten közelsége örömre indíthatja az embert, ami gyakran így fejeződik ki a Bibliában is.

Persze jómagam nem mondanám, hogy egész életemben mindig szívesen táncoltam. Néhány éve kezdtem először órákra járni. Amolyan hobbiként indult, de nem volt egyszerű rávennem magam. Akkor is feleségem, Fanni ötlete volt. Beadtam a derekam, és nagyon élveztük. Jó volt mozogni, jó volt kikapcsolódni. Jó volt közösségben lenni. Azóta mondhatnám, hogy része az életünknek.

Amikor elkezdtük a gyülekezeti szolgálatot Somlószőlősön, akkor már sok-sok ötlet volt a fejünkben, hogy megszólítsunk embereket. Nem minden jött össze. Nem segített a koronavírus-helyzet sem. De 2020 őszére Fanni előállt a táncolás ötletével, melyet ezúttal már nem vonakodva, hanem lelkesen fogadtam. Így próbáltunk meg kapcsolódni a falubeliekhez. A táncban sok öröm van, egy kis mozgás felszabadultságot eredményez, ott van benne a zene vonzereje vagy akár a hála is.

Egy ötlet és egy világsláger

A konkrét ötlet pedig onnan származott, hogy egy kedves konfirmandusom anyukája, Karnerné Kató Lívia napi szinten osztott meg olyan videókat, ahol a Master KG és Nomcebo Jerusalema című dala után elindult Jerusalema dance challenge-et valósították meg különböző nemzetek képviselői.

Minden videó egyediséget tükröz, egyfajta képet ad az adott kultúráról. Mivel a néhány lépést könnyedén el lehet sajátítani, és a zeneszöveggel is tudtunk azonosulni, így nem volt annyira elrugaszkodott gondolat Somlószőlősön is belevágni a projektbe.

Már csak az volt a kérdés, hogy mi az, ami rólunk, a helyről mutat valamit. Nem sokat gondolkodtunk rajta, a Somló látványa nem volt kérdés, hiszen nemcsak az itt élőknek, de minden magyarnak megdobban a szíve, amikor erre a hegyre gondol. A gyönyörű bazaltorgonák, a sok szőlő látványa, esetleg a finom borok íze is eszünkbe jut ilyenkor. Így hát minden este hallgattam a lelkesedéstől teljesen átitatott feleségemet, hogy hol kéne táncolni, mi mutat a legjobban, milyen ruhában vagy milyen formációban volna jó a tánccal bemutatkoznunk.

Élő közösség

Az emberek összegyűjtése már nehezebben ment. Elkezdtünk megszólítani olyanokat az ismeretségi körünkben, akikről tudtuk, hogy talán nem idegen számukra ez a műfaj. A fiatalokat győzködni kellett. Mivel jóban vagyok a testneveléstanárral, ezért kaptak egy-egy ötöst az iskolások, akik vállalták a szereplést. A felnőttek pedig – vállalva a nagy áldozatot – eljöttek hetente egyszer, munka után. Némelyiküknek a gyermeke is ott volt, és megvárta, amíg befejezzük a próbát, még leckét is írtak közben. Megismertük egymást, beszélgettünk, ha maradt rá egy kis idő. A felvétel közeledtével nagyszerű ötletelések indultak arról, hogy hogyan valósulhasson meg élesben a produkció. Élővé vált a közösség.

Voltak, akik nem táncoltak ugyan, de oroszlánrészt vállaltak a szervezésben. Községünk alpolgármestere, Csehné Mecseki Bernadette maximálisan támogatta a projektet. Többek között tőle kaphattuk kölcsön a népviseletet, amelybe az egyik helyszínen beöltöztünk. A Clements pincészettel sem volt nehéz megbeszélni, hogy a helyszínen forgathassunk. Nagy Gábor készítette a videót, ami számunkra nagy megtiszteltetés volt. A sok elfoglaltsága mellett – mint fotós, reklámszakember, kutyatenyésztő és még lehetne sorolni – mégis szánt időt arra, hogy a Somló és községünk hírneve gyarapodhasson.

Felhőtlen öröm

Heti egy próba mellett másfél hónap alatt felkészültünk az október 23-ai felvételre. Ez volt a projekt csúcsa. Érkezett közben felajánlás teafőzésre és hideg élelem beszerzésére, így azzal senkinek nem kellett külön készülnie. Anyósomék vigyáztak egyéves kisfiunkra, mert a felvételre egy egész napot terveztünk. A megbeszélt időpontban találkoztunk az evangélikus parókián. Közösség alakult a csapatból.

A délelőtti köd nem igazán akart felszállni, így egy kis pingpongozással ütöttük el az időt. Nagyjából délben kezdtük a felvételt, és nem mondok nagyot, ha azt mondom, legalább ötvenszer eltáncoltuk a repertoárunkat. Figyeltünk az instrukciókra. Jött a drón is – ide nézzünk, oda nézzünk. Eléggé lefáradtunk a koncentrálásban. De élveztük. Főleg hogy egy-egy technikai szünetben mély beszélgetések is kialakultak. A nevetések és a közös cél elérése összehozott minket. Az utolsó helyszínen, az utolsó táncolás legeslegvégén lement a nap. A fények már nem lettek volna megfelelők további felvételre. Októberben ez volt, ha jól emlékszem, az utolsó napsütéses alkalom. Nagy kegyelemként éltük meg ezt is.

Sajnos a koronavírus miatt a kapcsolatok további fenntartása mindenkivel nehézkessé vált. De voltak, akik ezen ismeretség révén csatlakoztak be a rászoruló gyermekeknek szervezett karácsonyi adománygyűjtésbe. 

Legnagyobb eredményként mégis a felhőtlen örömöt tekintem, melyet az egész projekt alatt éreztünk. Isten az, akitől kapjuk ezeket a lehetőségeket. Ő adta a zenét, ő adta a lábainkat, a testünket, amellyel táncolhatunk. Óriási csoda ez. Hitem szerint ilyen megtapasztalások szükségesek, hogy érezzük, Isten egy hasonló, mégis ennél sokkal nagyobb, örökké tartó örömbe hív minket Jézus Krisztus által. Remélem, minél többen megtapasztalják ezt az életükben, akár utólag, ebben az eseményben is.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr216336630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

fuszal_a_folyoban_honap_konyve.jpg
 
340x680_2ss.jpg

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása