Kötőszó

Képzeljük el, ahogyan egy bizonyos országba, megérkezve már szinte a repülőn érezzük a szabadság illatát a levegőben. Majd képzeljük el, ahogyan ugyanebben az országban egy rendőr egy előállítás során nyolc percig térdel egy férfi nyakán, akinek halála végül tömeges zavargásokhoz és tüntetésekhez vezet. Az Egyesült Államokban történt tragikus haláleset a társadalom egyik legmegosztóbb kérdéséhez vezetett vissza: a rasszizmushoz. Valóban minden élet számít? És mit gondolunk erről keresztényként?

Szerző: Torda Eszter

George Floyd minneapolisi lakost a rendőrség májusban állította meg, mivel bejelentés érkezett hozzájuk arról, hogy a férfi hamis pénzzel fizetett. Az előállítás során az egyik rendőr közel nyolc percig térdelt folyamatosan a gyanúsított nyakán, mialatt az fuldokolva kért segítséget. Amerikában idáig is rengeteg tiltakozás volt a rendőri túlkapások ellen, azonban ez a történet sokkal árnyaltabb: Floyd feketebőrű, míg az őt igazoltató rendőr pedig fehér. A férfi – a legfrissebb orvosi jelentések szerint, a nyakára és mellkasára mért erős nyomás és fulladás miatt – belehalt sérüléseibe. Az erről készült videofelvétel az egész világot bejárta, Amerikában pedig a tragédiát követő napok egészen kaotikussá váltak. Noha, a kijárási tilalom az elmúlt időkben nem idegen fogalom a világ számára, Los Angelesben ezt mégis a zavargások okozta fosztogatások, gyújtogatások és rongálások miatt újra el kellett rendelni.

Túlcsordult a pohár?

A rasszizmust övező feszültség nem újdonság az Egyesült Államokban. Máig sokan úgy gondolják, hogy a feketék továbbra is hátrányos megkülönböztetésben élnek, míg a fehér ember számára mindent szabad, Floyd ellen pedig a bőrszíne miatt volt ennyire durva az eljárás menete. A férfi halálát az interneten egy utolsó cseppként jellemzik a társadalom poharában, amihez egy hasonló, márciusban történt halálos eset is hozzájárul.

A Black Lives Matter mozgalom 2013 óta létezik és küzd a fekete emberek jogaiért, de elsősorban az ellenük elkövetett rendőri brutalitás megszüntetéséért. A mozgalom Trayvon Martin halálához köthető: a fiatal tinédzsert egy rendőr lőtte le, akit később annak ellenre is felmentett a bíróság, hogy egy fegyvertelen, bűncselekményt el nem követő ember életét oltotta ki.

Tovább fokozza az indulatokat Breonna Tyler afroamerikai állampolgár márciusi története is. A nőt otthonában kereste a rendőrség kábítószerbirtoklás gyanújával, majd nem sokkal a házkutatáskor az őt ért nyolc lövésben meghalt – noha Tyler a rendőrökkel szemben semmilyen ellenállást nem mutatott, ami okot adott volna fegyverhasználatra. Ahmaud Arbery-t, a szintén afroamerikai férfit futás közben lőtték le Georgia államban, a kiérkező rendőrök pedig a helyszínelés után senki ellen nem indítottak eljárást. A futó férfi fegyvertelen volt, nem követett el bűncselekményt, de beszámolók alapján még csak nem is ismerte gyilkosát.

A fenti történetekben egy közös pont van: az áldozatok mind feketebőrűek, az elkövetők és a bűncselekményt vizsgáló rendőrök pedig fehérek.

A fajgyűlölet elleni és a feketebőrűek jogaiért folyó küzdelem leghíresebb harcosa Martin Luther King nemcsak a jogi egyenlőségért, de az erőszakmentességért is fellépett. A Van egy álmom kezdetű beszéde máig az egyik legmeghatározóbb szónoki beszéd, melyben fellép a rasszizmus ellen. A baptista tiszteletes ott volt a Washingtoni Menetelésen is, Nobel-békedíjat is kapott, az Egyesült Államokban pedig minden január harmadik hétfője is hivatalosan Martin Luther King Napja. King bármennyire is hitt az emberekben és abban, hogy eljön majd az a nap, amikor az embereket „nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg”, 1968-ban Tennessee államban egy szállodaerkélyen fejbelőtték.

Trump és a Biblia?

A mostani folyamatos tüntetések okozta feszültséget Donald Trump amerikai elnök csak fokozta azzal, hogy nem sokkal Floyd halála után az episzkopális Szent János-templom előtt, kezében egy Bibliát felmutatva fotózkodott. Bár az elnök egy szimbolikus cselekedetet akart megörökíteni, mint utólag kiderült: a fénykép elkészüléséhez könnygázt kellett bevetni, hogy a templom előtt tüntető tömeget szétoszlassák. Ez és maga az elkészült kép nemcsak tovább borzolta a kedélyeket, de a külföldi egyházvezetőket is reagálásra késztette, hiszen jelen amerikai helyzetben a Bibliával való pózolás több mint provokatív, egyenesen kontraproduktív.

Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) elnök-püspöke, Bishop Eaton a médián keresztül nyilvánította ki véleményét: „Nem egyeztett erről sem a püspökkel, sem a lelkésszel. Manipulatív és megszentségtelenítő volt mindez.” – írta a bejegyzésben.

Mariann Edgar Budde, az amerikai episzkopális egyház püspöke szintén nemtetszését fejezte ki Trump fényképével kapcsolatban. Budde elmondta, hogy Trump cselekedete elítélendő, amikor „országunkban nagy a fájdalom és a szenvedés, ez pedig nem szolgálja a javunkat.”

Kettős mérce

Bár sokan küzdenek a fajgyűlölet ellen, hiába a sok együttérzés és részvétnyilvánítás, amikor a társadalom egy másik része teljesen más szemszögből közelíti meg a témát. Vannak, akik azt kifogásolják, hogy egy többszörösen büntetett előéletű ember, mint Floyd bár valóban tragikus módon hunyt el, túlzás az a figyelem és hangsúlyt, melyet most kap. A rendőri túlkapásokkal kapcsolatban is megszólalt a másik oldal: vajon akkor is utcára vonulnának az emberek, ha egy fekete rendőr térdelt volna egy fehér ember nyakán?

Az ebből az aspektusból kiinduló viták pedig egészen másfajta gondolatokhoz vezettek. Az internet közösségének egy része szerint ugyanis szó sincs a feketék elleni faji megkülönböztetésről: napjainkban javában dúl a fehérek elleni rasszizmus. E nézet támogatói úgy vélik, annyira odafigyelünk az egyenlő bánásmódra és a jogi egyenlőségre, hogy ezt a fajta jóindulatot feketebőrű embertársaink már-már kihasználják saját ügyeik enyhítésére.

További negatív fogadtatásban részesültek azon hollywoodi hírességek is, akik szolidaritásukat fejezték ki az üggyel kapcsolatban: „Hollywood tele van pénzes fehér emberekkel. Honnan tudják ők ott, hogy mi zajlik itt a való világban?” – tette fel a kérdést egy kommentelő az egyik közösségi oldalon. A cikkben éppen azt részletezték, hogy számos színész, zenész, de a közösségi oldalakat használók is profilképük helyét lecserélték fekete háttérre, jelezve ezzel támogatásukat és részvétüket George Floyd halála miatt. „Ez egy kép. Ettől még nem változik meg semmi.” – írták többen is, majd ismét érkezett üzenet egy másik szemszögből: „Videofelvétel készítése helyett mondjuk segíthettek is volna szegény embernek…” De akkor hol a megoldás? És milyen választ ad az egyház?

Ez már polgárháború?

A minap egy felhasználó a közösségi médiában úgy jellemezte a világ legszabadabbnak tartott országát, mint „az észak és dél háborút”. A rabszolgafelszabadításra utaló megjegyzésében megint az amerikai a társadalmat megosztó, alapvető kérdés került előtérbe: csaknem kétszáz évvel később ugyanazok a jogok és bánásmód illet meg egy feketebőrű embert, mint fehér társát?

Mindez pedig egy olyan országban történik, ahol a szabadság részét képezi a szabad fegyvertartás joga is. Felvetődik a kérdés: ez már polgárháború? Vagy még csak annak a kezdete?

Evangélikus lelkészeink véleménye

A történtek nemcsak az amerikai egyházakat és vallási vezetőket sarkallták arra, hogy elmondják véleményüket az eseményekkel kapcsolatban, hanem magyar, evangélikus lelkésztársaikat is.

A Facebookon Aradi György, a Fasori Evangélikus Egyházközség lelkésze osztotta meg a már korábban említett Amerikai Evangélikus Egyház elnök-püspökének véleményét a Trumpot Bibliával ábrázoló fényképről. A bejegyzéshez több evangélikus lelkész is hozzászólt,  Lázár Zsolt esperes a Nyugat-Békési Egyházmegyéből például úgy fogalmazott, hogy „A rendőri erőszak elfogadhatatlan! Legyen ez az alap. De tegyük hozzá, hogy az amerikai rendőrök olyan terepen dolgoznak, ahol hetente lőnek le közülük valakit pont az intézkedések közben. Ezekről az eseményekről ritkán számolnak be” írta, majd miután hozzátette, hogy a szóban forgó intézkedés valóban brutális volt, mondanivalóját így zárta: „A békéért kell imádkozni leginkább. Ez lenne a templomok és a gyülekezetek feladata.” Erre reagálva írta Bolba Márta józsefvárosi lelkésznő: „A békéért és az igazságosságért csak együtt tudunk imádkozni. Amíg a rendszerszintű rasszista erőszak mindennapos, addig számomra a felkelés kenetteljes leintése az elnyomó oldalára állást jelentené. Az erőszakmentes ellenállás híve vagyok, nem pártolom az erőszakot. Azt is észre kell venni, hogy a tárgyak elleni erőszak, rongálás eszköze kétségbeesett segélykiáltás. Ami kevésbé látványos az az igazságtalan társadalmi berendezkedés következtében a napi rutinszerű elnyomás, ebben a jéghegy csúcsa egy-egy ilyen gyilkosság.” Mélyen gyökerező és sokrétű problémáról van szó, melyet nem lehet a felszín kezelésével és könnyen megoldani. Tamássy Éva Clevelandben élő evangélikus lelkész egy képet osztott meg, mely józanságra és gondolkodásra int mindannyiunkat. A közölt képen egy fekete nő látható kezében egy táblával, melyen az alábbi szöveg olvasható angolul: Nem minden fekete bűnöző, nem minden fehér rasszista, nem minden rendőr rossz, a tudatlanság minden színben megtalálható.”

Az összeállítás zárósoraként megkeresésünkre Zachary Courter amerikai lelkész és egyben a Fasori Evangélikus Gimnázium tanára, illetve felesége, Rachel Eskesen is megosztotta véleményét az államokban zajló eseményekről és Black Lives Matter-ről: „A keresztények az egész világon támogathatják a Black Lives Matter folyamatot azzal, hogy megismerik az Egyesült Államokban a faji igazságosság mozgalmát, ösztönzik saját felekezetüket, hogy szolidárisak legyenek. Isten országa mindannyiunké, ahol mindenki békében és igazságosságban él – azonban ehhez nem csak azt kell vallanunk, hogy Isten a mi Urunk, de azt is hinnünk kell, hogy a feketebőrűek élete is számít.”