KötőSzó

Evangélikus közéleti blog

A szeretet nem árt – Kapcsolati erőszak a koronavírus idején

Megélhetési szorongás, átalakuló családi ritmusok, egész napos összezártság a bántalmazóval. Sokan örülnének, ha csak a home office és az otthoni oktatás lenne a legnagyobb bajuk, azonban a bezártság és a kijárási korlátozások nem segítenek azoknak, akik eddig is bántalmazó kapcsolatban éltek. A családon belüli erőszakról és a járvány okozta változásokról Rácsok Balázzsal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatójával beszélgettünk.

Összeállította: Harmati Dóra

sydney-sims-3zglln5p7mc-unsplash.jpg

– A kijárási korlátozások bevezetésével több párkapcsolati terapeuta is megszólalt, és figyelmeztetett arra, hogy nehéz időszaknak néznek elébe a családok. Ezt arra is alapozták, hogy Kínában a rendelkezések lazításával tömegesen adták be a válási kereseteket. Mégis miért ilyen megterhelő ez az időszak? 

– A családoknak van egy saját működési rendszerük, amit családi homeosztázisnak hívunk. Ez egy egyensúlyi állapot, amelyben kialakulnak például a napi rutinfeladatok, a családi szerepek, a problémák kezelésének módja. Ha ez az egyensúlyi állapot veszélybe kerül – például azért, mert sokat változnak a külső körülmények –, a család elkezd valamilyen szinten korrigálni, hogy visszaálljon az egyensúly. Ez azonban nem könnyű, sőt gyakran konfliktusokkal teli, és ha a család nem találja meg a megfelelő eszközöket a változásra, akkor nem tud kialakulni egy magasabb szintű működési mód, ami megoldást ad a változások megfelelő kezelésére. Kialakult egy életmód, egy életstílus, és ezt nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra kell megváltoztatni. Hirtelen azt tapasztaljuk, hogy a nap huszonnégy órájában egymás mellett vagyunk és/vagy elvesztettük a munkahelyünket. Erre újabb nehézségek jönnek: például az anyagiakat érintők és azoknak a szorító feszültsége. Mindemellett, ebben a helyzetben most a gyerekek is otthon vannak egész nap. A szülők pedig nem tudják ezt a helyzetet kezelni, hiszen eddig nagyon ritkán töltöttek ennyi időt együtt. Minden változás egyszerre zúdul a családra, és ők képtelenek ezt kezelni, nincs meg a megfelelő eszközrendszerük.

Ilyenkor kezdődik a türelmetlenség, a kiabálás, az egymásra mutogatás, majd pedig akár szélsőséges esetben a fizikai erőszak vagy egyéb bántalmazás is.

Más rejtett problémák is előjöhetnek ilyenkor, például sokan sajnos a szoros együttlét során kerülnek a tudatába annak, hogy a családi működést már rég nem nevezhetjük családinak, nem működik a történet. Most szembesülnek a házastársak azzal, hogy a másiknak már régen szeretője van, most válik nyilvánvalóvá, hogy nagyon régóta nem lehet intim kapcsolatnak nevezni azt, ami a házastársak között van, csak ez a hétköznapokban kevésbé volt feltűnő. De most, hogy megint lehetne egy kicsikét akár egymásra is koncentrálni, kiderülnek az óriási nehézségek: már nem szeretik egymást, nem bírják elviselni a másikat, idegesítik egymást, nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, a gyerekek nem tudnak mit kezdeni velük… A szenvedélybetegségek is felerősödhetnek egy ilyen helyzetben, mert akár a játékszenvedéllyel, akár az alkohol- vagy drogproblémával küzdő lehet, hogy pont a munkahelye miatt tudta ezt valamilyen szinten kontrollálni. Csak hétvégén ivott, „csak ma”, munka után gurított le egy-két pofa sört. Most, hogy otthon van, már reggel legurítja, már reggel odaül a gép elé, és elkezd játszani, fogadni. Mivel nincs más tevékenység, ezek nagyon hirtelen borulnak rá a családokra. Ilyenkor pedig a toleranciaszint is csökkenhet. Azt még tolerálja a párja, hogy hétvégén eljátszik húszezer forintot, de azt már nem, ha napi szinten teszi ugyanezt.  

– Ha eddig nem volt jelen a bántalmazó magatartás, kialakulhat ebben az időszakban?  

– Inkább azt gondolom, hogy gyorsabban alakulhat ki. Kimaradhatnak belőle vagy felgyorsulhatnak a különböző stádiumok, mivel nagyon szoros az együttlét. A kapcsolati erőszaknak a hatalommal való visszaélés az egyik nagyon fontos tényezője: hatalmat gyakorlok a másik felett. Ha a bántalmazó dolgozik, nincs otthon, akkor arra az időre valamilyen szinten kikerülök a hatalmi hálójából. Ha huszonnégy órán keresztül össze vannak zárva, akkor huszonnégy órán keresztül tudja gyakorolni a hatalmat a másik felett. Mivel nem megfelelő a kapcsolat, ezért meg is teszi – és élvezni is fogja. Hiszen neki az a fontos, hogy a másik csinálja azt a nap huszonnégy órájában, amit ő akar, amit ő mond. Ha eddig belekötött abba, hogy a bántalmazott mikor ér haza a munkájából, akkor most akár az összes tevékenységébe bele fog kötni. A főzésbe, a takarításba – mert eddig nem látta, hogyan takarít, de most abba is elkezd belekötni. Vagy a gyerekekkel való tanulásba is: „Miért így tanulsz velük? Miért ilyen hangosak? Miért így csinálod?” Elkezdi a hatalmi eszközeivel megoldani. Ha az pofon volt, akkor most is pofonnal fogja megoldani, csak most már gyakrabban, vagy még durvábban. 

– Hogyan lesz valakiből bántalmazó? 

– Nagyon különböző utak vannak. Egy bántalmazó családból származó gyermek nagyon profi mintakövetővé tud válni. Úgy is, hogy ő annak idején áldozat volt, de mivel azt a mintát látta, hogy így kell megoldani a kérdéseket, felnőve ugyanolyan bántalmazást fog elkövetni. Nagyon sokszor látjuk, hogy amikor a bántalmazó apa kikerül a képből, a legidősebb fiúgyermek elég hamar, akár egy-két hónap alatt ugyanazokkal az eszközökkel próbálja irányítani a családot, amikkel a bántalmazó apa. Ez egy út. 

Sajnos azt is látjuk, hogy egy szexuális bántalmazáson átesett gyermek – és ez nagyon kemény, amit most mondok – kvázi azt hiszi, hogy ez hozzátartozik a szeretethez, mert neki az volt a norma kiskorától kezdve, hogy őt bántották. Ha ezek nincsenek feldolgozva – nagyon sok könyv szól erről –, akkor mit fog csinálni nagy korában? Elkezdi abuzálni a saját gyermekét. De kiválthatja valamilyen személyiségzavar is ezt a fajta viselkedést. Több út van tehát, de általában ezek szoktak a tipikusak lenni.  

– Mennyiben változott a kijárási korlátozásokkal, hogy miként kezelik az eseteket? 

– A nagyon súlyos bántalmazásoknál, amikor a bántalmazott családnak menekülnie kell, nem változott lényegileg semmi, mert a segítő intézmények a mai napig fogadnak bántalmazottakat, továbbra is működnek a krízisvonalak. Annyi nehézséggel, kényelmetlenséggel, hogy ha valaki beköltözik egy védett házba, akkor ott két hétig izolációs szobában, kvázikaranténban van. Amit azért nem könnyű elviselni, mivel a  traumatizált ellátott azzal fog szembesülni, hogy most a koronavírus miatt százféle szabálynak kell megfelelnie, nem jöhet ki mindig a szobából, nem akkor jöhet ki, amikor szeretne. Látjuk mi is, hogy ez nehéz, és próbálunk számos lehetőséget biztosítani: például besegítünk a gyerekek online oktatásába, tabletet, laptopot adunk a szobába, hogy el tudják magukat foglalni, játékos feladatokat adunk nekik, amiket megcsinálhatnak közösen valamilyen ajándékért, tehát próbáltunk a helyzetre felkészülni. A pszichológusunk elérhető online, mert elkezdtük lecsökkenteni a kontaktokat is, hogy minél kevesebb külső szakember lépjen be a titkos menedékházba. Telefonon, illetve a közösségi média segítségével tudnak kapcsolatot teremteni a hozzátartozóikkal, barátaikkal. Azt látjuk más szolgáltatásunknál is, hogy most, ebben a karanténos időszakban nagyon igénylik a beszélgetést.

Sokkal jobban kell a támogató emberi hang.

Azok az ügyfeleink, akik kéthetente igénybe vették a személyes tanácsadást, nyolcvan százalékban azt kérték, hogy legalább heti egyszer tudjanak beszélni a tanácsadóval, a pszichológussal vagy a szociális munkással. Mert számukra ez az egyetlen olyan támogatói hang, akivel beszélhetnek, akinek elmondhatják, hogy hol tartanak a folyamatban, vagy miket élnek meg a koronavírus kapcsán. Azt mondtuk a tanácsadóinknak, hogy nyugodtan beszélgessenek erről is, hiszen most emiatt is nagyon sok szorongás van az emberekben. Szintén a koronavírus hozta még azt a változást, hogy nagyon sok bántalmazott, aki eddig a munkaidő után be tudott jönni hozzánk, és ez után a kitérő után ment haza, ezt most nem tudja megtenni. Ki kellett találnunk, hogyan tudjuk tartani velük a kapcsolatot, hiszen sok esetben a bántalmazó is otthon van. Rugalmasságot kértünk a munkatársainktól, hogy meg tudjanak beszélni más időpontokat is a bántalmazottakkal. E téren vannak nehézségek, de azt látjuk, hogy akikkel kapcsolatban voltunk a koronavírus előtt, azok közül mindenki megtalálta azokat a lehetőségeket, csatornákat, amiken keresztül kapcsolatban tudnak maradni a szakembereinkkel.  

– Mit látnak a számokból? Esetleg többen jelentkeztek be a korlátozások bevezetése óta? 

– Többen, de mindig óvatos vagyok a számokkal. Különböző, egymástól eltérő statisztikák érkeztek például Kínából is. Mi is látunk most emelkedést. A titkos menedékházainkban havonta egy elhelyezés volt a koronavírus előtt, most volt olyan hetünk, amikor egy intézményben négy. De annyira rövid még ez az időszak, hogy lehet, hogy utána meg két hónapig nem lesz semmi. Annyit látunk most, hogy intenzívebbé vált a felvételi igény. Online tanácsadási felületünkön heti egy-két új ügyfél érkezett eddig, két hete volt olyan, hogy tíz segélykérő levelet kaptunk, előtte meg négyet. Itt is azt tudom mondani, hogy emelkedés érzékelhető, de a mértékét nem merném megállapítani. Látjuk, hogy emelkedés van, amellett, hogy a szociális ellátórendszer bizonyos szereplői takaréklángon égnek. Nagyon sok ügyfelünk a gyermekjóléti, családsegítő szolgálatokon keresztül került be az ellátásba. Ők most szinte kizárólag krízishelyzetben intézkednek vagy mennek ki egy családhoz. Tehát abból a körből sokkal kevesebb ügyfelet kapunk, és inkább azt vesszük észre, hogy az online térből jelentkeznek most a bántalmazottak. Vagy a miskolci krízisambulanciánkon például azt vettük észre, hogy a polgármesterek kezdtek el hívni bennünket, akik most a veszélyhelyzetben kitüntetett szerepet kaptak. Olvasták, látták, hallották – akkor most segítsünk, mert ismernek segítségre szorulókat. Most például erre reagálva a központunk elkezdi kiküldeni a szóróanyagainkat a polgármestereknek.

– Eddig nem volt olyan jogkörük a polgármestereknek, amely lehetővé tette volna az intézkedést ilyen esetekben? 

– Ebben a speciális helyzetben nagyon sok mindenben dönthetnek a polgármesterek, és a problémák is összpontosítottan hozzájuk érkeznek be. Átalakult a döntési mechanizmus egy-egy településen. Még nem tudom megmondani, hogy ez megkönnyíti-e a munkánkat, hiszen mások a mechanizmusok a nagy- és kistelepüléseken. De a koronavírus előtt nem hívták a polgármesterek a központunkat, ez mindenképp újdonság volt számunkra. Most a média is kiemelten foglalkozik egyébként a kapcsolati erőszak témájával a koronavírus miatt. Ez „békeidőben” is fontos lenne, hiszen világosan látszik, hogy ilyenkor megugranak a megkeresési számok. Egy-egy kampány után is sokkal több megkeresés fut be hozzánk. Látjuk, hogy fontos beszélni erről a témáról. Fontos definiálni a kapcsolati erőszakot, és amikor megértik emberek, hogy mi az, ami velük történik, megértik azt, hogy joguk van segítséget kérni, és vannak lehetőségek, akkor bátrabban fognak elindulni az úton. 

– Rengetegen vannak otthon, a környezet számára láthatóbbá válnak a bántalmazás jelei. Mit tud tenni ilyenkor a környezet, a jó szándékú szomszéd, ismerős?

– Az egyik legfontosabb, hogy ha azt halljuk, hogy valaki segítséget kér, és látjuk, hogy életveszélyben van, akkor ne dugjuk be a fülünket, hívjuk ki a rendőrséget, ők intézkednek. Nagyon fontos, hogy ne menjünk át és ne akarjunk hősök lenni, mert nekünk is bajunk eshet. Amennyiben bűncselekményt láttunk, hívhatjuk a 06/80-555-111 számon a rendőrség telefontanú vonalát is. A program azoknak az állampolgároknak nyújt lehetőséget, akik információval rendelkeznek már megtörtént vagy tervezett bűncselekményekről.

Amikor azonban gyermekbántalmazás bármilyen formájáról van szó, akkor nincs mérlegelési lehetőség, azt állampolgári kötelességünk jelenteni a rendőrségnek.

Ezt névtelenül is megtehetjük a gyermekjóléti szolgálatokon keresztül, illetve jelezhetjük a rendőrségnek, vagy hívhatjuk a 06/80-21-20-21-es, szintén ingyenes gyermekvédő hívószámot.

Úgy is tudunk segíteni egy bántalmazottnak, hogy amikor sikerül vele néhány pillanatra egyedül maradni – például találkozom vele a postaládánál vagy a boltban –, odacsúsztathatjuk neki egy segítő  szervezet kártyáját vagy szóróanyagát, esetleg egy telefonszámot és nevet, ahol segítséget tud kérni. Fontos, hogy mi is utánanézzünk ezeknek, olvassunk róluk, mérjük fel a lehetőségeket, hogy hova tudjuk irányítani az áldozatot segítségért. Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársait anonim módon is el lehet érni Aszeretetnemárt.hu oldalon, itt a bántalmazott, de akár egy családtag vagy az érintett ismerőse is tud tanácsot kérni. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot pedig a 06/80-20-55-20-as telefonszámon lehet elérni, ha valaki kapcsolati erőszak érintettje vagy tanúja, segítséget kér vagy segíteni szeretne. Az információ ilyenkor aranyat ér. Azt is szoktuk mondani, hogy ha egy közösség nem fogadja el az erőszakot, akkor ott sokkal kevesebb erőszak történik. Sajnos az utcán sokszor tapasztalhatjuk, hogy bárkit lehet bántani, és sokszor akár húszan is elsétálnak a bántalmazott mellett. Ilyenkor mindig plusz jogosítványt kap a bántalmazó, amivel úgy érzi, hogy ő ezt bárhol megteheti.  

– Szoktak azon gondolkodni, hogy mi lesz a járvány után? Ki lehet jelenteni, hogy Kínához hasonlóan tömeges válások lesznek? Vagy fölösleges ilyen spekulációkba bocsátkozni? 

– A tömeges válás kapcsán azt is megfogalmaztuk, hogy akár a nem kívánt gyermekek száma is növekedni fog. Mert a kapcsolati erőszak sokszor szexuális erőszakkal is együtt jár. Most még kevésbé tud segítséget kérni az áldozat. Az ilyen helyzetre az jellemző, hogy nem vásárolhat magának, nem szedhet fogamzásgátlót, a beszerzése a mostani időszakban még nehezebb lehet. Az a baj, hogy nem fogjuk megtudni, hogy melyik fogantatás mögött mi húzódik meg. Hogy a járvány elmúltával hányan fognak minket megkeresni, ilyen jóslatba nem bocsátkozunk, mert kiszámíthatatlan. Nagyban függ attól is, hogyan tudjuk a segítő szervezeteket, valamint az állami segítségnyújtást láthatóvá tenni. Ebben együtt dolgozunk a kormányzattal is. Hiszünk abban, hogy a mostani helyzet kezelésében is az a legfontosabb, hogy minél több hirdetés, újságcikk jelenjen meg arról, hogy van segítség. Ezzel meg lehetne előzni akár a súlyos életveszélyes helyzetek kialakulását is. Minél hamarabb érkezik a segítség, annál inkább csökkenek az utórengések. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7115659484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

szerelemladiko_banner_1.jpg

Közösségünk a Facebookon