A közösségi médián keresztül jutott el hozzám – felháborodott keresztények kommentárjaival – egy karikatúra. Az – egyébként remekül rajzoló – grafikus műve a baloldali politikai sajtóban jelent meg. Az embernek első pillanatban összeszorul a torka. Miért is kell Jézust kipellengérezni? Gúnyolni húsvét után néhány nappal? Vagy bármikor? Miért kell provokálni azokat, akik hisznek benne? De nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl. De azt már megszoktuk – vonhatjuk meg a vállunkat –, megszoktuk látni. Megszoktuk, hogy itt van velünk, hogy ennek a botránynak az árnyékában – és hisszük, hogy megtisztító fényében is – élünk.
Szerző: Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész
A kép bal oldalán Müller Cecília tisztifőorvos áll a sajtótájékoztatókról ismert, kaspószerű állványnál. Élő személy, kortársunk. Tiszteletlenség őt karikírozni, miközben erején felül dolgozik hetek óta? Lehet. Ez nyilván sokaknak nem tetszik. A karikatúra, a gúny mindig fáj azoknak, akik igazságtalannak tartják. Számos emlékezetes eset kapcsolódik ehhez a kérdéshez az ókori Jézus-szamártól a Charlie Hebdo botrányos címlapjaiig. Müller Cecília hívő keresztény. Talán ezen próbál ironizálni a szerző. Az a tény, hogy a koronavírusban elhunytak többsége esetében rendszeresen hivatkoznak az alapbetegségeikre, adja az orvos szájába az alábbi mondatot: „Alapbetegsége függőséget okozott.”
Jézust azért feszítették keresztre, mert jósága és tanítása nem fért össze kora alaptörvényével.
„Alapbetegsége” az volt, hogy mindenkin segített, aki hozzá fordult. Betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, szomorkodókat vigasztalt, és a szegényeknek hirdette az evangéliumot. A bűnben élő földön, a bűnben élő ókori Palesztinában mindezt alapbetegségként diagnosztizálták. A legsúlyosabb kórkép pedig istenfiúsága volt. Kereszten kellett végeznie – emberi törvények szerint.
Jézus arcát nem látjuk a rajzon. Ahogy a feje ernyedten csüng, haja és szakálla eltakarja a vonásait. „Néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!” – olvassuk Ézsaiást (53,2) Károli szavaival. Vagy az újabb fordításban: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.” És így folytatja a próféta: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. […] Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Jézus „alapbetegsége” a mi betegségünk, a mi bűnünk: az emberiség bűne Ádámtól és Évától a történelem nagy bűnöseiig, Pétertől, Mária Magdolnától a politikusokig és véleményformálókig, a nagy formátumú bűnözőktől a mindennapi piti bűneiket takargatókig.
Jézus „alapbetegsége” a mi bűnünk, az egyházunk bűne és igen, az én bűnöm is. Kereszten végezte – számunkra gyógyulást és megváltást hozva a szeretet isteni törvénye szerint.
Jézus-gyalázó karikatúra? Keresztényeket csúfoló grafika? Megkönnyebbülhetünk: a blaszfémia a képen nyomokban igazságot tartalmaz. A gúny ezúttal célt tévesztett.
Kiemelt kép forrása Pápai Gábor karikatúra-blogja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
