Kötőszó

Egyházunkban legutóbb – november 23-án – a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközségben rendeztek regionális férfinapot Helyem van az asztalnál címmel. De miért is van olyan nagy igény az ilyen jellegű programokra? Mi az a spirituális többlet, amelyben a férfiak ilyenkor részesülnek? Írásunkban a férfiak hitéletét érintő kérdéseket járjuk körbe lelkigondozók segítségével, a férfiak gyülekezetben betöltött szerepétől a modern férfit érintő kihívásokig.

Szerző: Harmati Dóra

Egyházunk férfimissziós referense, Koháry Ferenc lelkész szerint a nagyon régóta működő női misszió mellett a férfiak lelki támogatásának kérdése sokáig elhanyagolt terület volt. A kilencvenes években osztrák és német minta nyomán kezdte el felmérni a hazai férfikörök helyzetét. Véleménye szerint a férfiaknak nagy szükségük van erre a misszióra, mivel a munkájuk során nagyobb eséllyel találkoznak egyházon kívüliekkel, keresőkkel, érdeklődőkkel, mint – esetleg a szülés miatt otthon helytálló – feleségük. Így könnyen szembesülhetnek a kereszténységet érintő kérdésekkel. Ahogyan Koháry Ferenc fogalmazott: „Fontos, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszok biblikusak és korszerűek legyenek.”

Gyümölcsöt hozó segítség

Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkész számos alkalommal szolgált már férfimissziói alkalmakon, csendeshéten. A korábbi érdi lelkipásztor úgy tapasztalja, hogy bizonyos kérdésekről csak egymás között tudnak beszélni a férfiak. „Úgy látom, hogy valóban szükség van arra, hogy az egyházban legyenek olyan csendesnapok, -hetek, amelyeket férfiaknak szerveznek. Mert vannak kifejezetten férfiproblémák – természetesen korcsoportól függően mások és mások –, amelyeket nem szívesen hoznak elő, ha nők is jelen vannak. Hiszen ezek gyakran éppen a másik nemhez való viszonyulás kérdései, a hűség kérdései… Vannak jellegzetesen »férfibűnök«. Sajnos ezekről sem lehet olyan nyíltan beszélni, ha a másik nem képviselője is ott van. Például a pornó férfinépbetegség lett” – magyarázza Ittzés István.

Koháry Ferenc a tapasztalatai alapján kiemelte, hogy a férfiak összefogásának eredményeképpen ők még több feladatot és segítséget vállalnak közösségükben, így a férfikörök szerepét különösen fontosnak látja. „Azt vettem észre, hogy ahol jó férfikör van, ott általában jó a gyülekezeti élet is. Több mint harminc férfikör van az országban, ebből több mint tíz az utóbbi tíz évben alakult meg, a legutóbbi Várpalotán. A legnagyobb férfikör az országban a szombathelyi, ez körülbelül nyolcvan fővel működik, elég szervezetten. Besegítenek a gyülekezet intézményeiben, gyülekezeti napok megszervezésében. Ugyanezt csinálják a sárváriak is, nélkülük nem lenne Gusztáv Adolf vasi hálaadó nap.”

A számok háttere

Ittzés István szerint azt is fontos látnunk, hogy a férfiak más oldalról közelítik meg a hit kérdéseit. „A férfiak elsősorban nem érzelmi, hanem logikai alapon szeretnék érteni a teológiai kérdéseket, ezért az ateista »tudományos« befolyás náluk sokkal nagyobb, mint a nőknél. A férfiak büszkék az eszükre, ezért a hitet lenézik, mint olyat, ami véleményük szerint kiiktatja az értelmet. A férfiak egy jelentős része a hitet a gyengék mankójának véli.” 

A nyugalmazott lelkész azt is elmondta, hogy a nők vallási, empatikus képessége sokkal nagyobb, mint a férfiaké – bár kivételek mindig vannak. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a gyakorlatban a nők inkább vállalják azt, hogy külső segítséget kérjenek személyes problémáikban, és ebből adódóan sokkal nyitottabbak arra is, hogy Istenhez forduljanak. „A férfiak többsége sokkal inkább hajlamos a bezárkózásra. Nem beszél másoknak a gondjairól, fájdalmairól; mindehhez vagy büszke, vagy úgy véli, ha másokat beavat, kiszolgáltatja magát. A férfiak lázadó természetük miatt sokkal inkább vádolják Istent, semhogy előtte megalázkodva kérnék bűneikre, elrontott életükre a bocsánatát” – mondta.

Isten előtt megállni

„A férfinak a hit kérdése mindig az Isten előtt való megállást és az önmagával való szembenézést jelenti – foglalja össze Koháry Ferenc. – Egy férfi nem azért néz a tükörbe, hogy vajon milyennek látja őt más, hanem hogy milyennek látja ő magát, és a lelkiismeretével vajon mennyire tud tisztába jönni. Tulajdonképpen a hit a férfiaknál az Isten előtt való tiszta lelkiismeretnek az elnyerését és megtartását jelenti, ez a férfi hitének a központi mozgatója.”

A modern kor kihívásai azonban a férfiakat is ugyanúgy veszélyeztetik. Koháry Ferenc komoly problémának látja az élet minden területén – mind a magánéletben, mind a munkahelyen – megmutatkozó túlzott elvárásokat. „A nők részéről is túlzott elvárásokkal néznek szembe a férfiak – teszi hozzá a férfimissziós lelkész. – Nincs meg a korábban megszokott harmonikus kapcsolat.” 

Ittzés István hasonló problémákkal szembesül szolgálata során. A nők családfenntartó szerepe erősödött, és ezzel sok férfi nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor a társadalom is szembeállítja emiatt a két nemet. „Véleményem szerint nem a modern családmodellt kell megszüntetni. A keresztyén családban a férj szerepe ebben az új felállásban is az önfeláldozó szeretet, illetve a »papi szolgálat« betöltése, ami teljesen a helyükre teszi a férfiakat, apákat. A modern Ádámnak és Évának nem egymás riválisává, hanem egymás segítőtársává kell válnia. Ezt megvalósítani ma is a férfiak felelőssége” – vallja. 

A férfimisszió nem a különbségek elmélyítésére szolgáló, különcködő csoportosulás. A férfiaknak szükségük van egymásra, hogy az őket foglalkoztató kérdéseket, hasonló életállapotukból adódó problémáikat megbeszélhessék egymással. Ugyanakkor a gyülekezeteknek és az egyháznak is szüksége van a férfiakra, akik alkotó energiájukkal aktív szerepet tudnak vállalni közösségük építésében. Márpedig ha odafigyelünk a férfiak eltérő spirituális igényeire, ha észrevesszük, hogy nehezebben kérnek segítséget, akkor sokkal könnyebben tudjuk megadni a számukra releváns válaszokat. A hívő férfitábor megerősítése az elnőiesedő kereszténységben pedig mindenkinek az érdeke, hiszen egyedi látásmóddal tudják gazdagítani közösségeiket, illetve nem utolsósorban családjaikat.