Az aggodalmak és a félelmek az életünk részét képezik, azonban nem mindenki tanul meg harcolni ellenük. Ahelyett, hogy észrevennénk Isten kegyelmét a mindennapokban, sokszor hagyjuk, hogy a félelmeink bénító erőként elhatalmasodjanak rajtunk. Hol van a kiút ebből?
Összeállította: KötőSzó
Szerző: Dr. Blázy Árpádné
A református szeretetotthonban dolgoztam, amikor egy áhítat után egy kedves testvér odalépett hozzám, és egy sűrűn telegépelt, megsárgult papírlapot nyomott a kezembe. Egy írás volt rajta, mely azóta is nagyon fontos számomra. Így szól: „Erőt kértem az Úrtól, és ő nehézséget adott, amelyben megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és ő problémákat adott, amelyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt kértem, és gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozhassak. Kértem bátorságot, és Isten veszélyeket adott, amelyeket le kellett győznöm. Áhítottam, hogy szeretni tudjak, de kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, akiket meg kellett tanulnom szeretni. Kegyes jóindulat helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált.”
Ézsaiás próféta így bátorítja a kétségbeesett, kereső embert: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
A Bibliában háromszázhatvanötször szerepel a felszólítás, hogy ne félj! Minden egyes napra jut egy ilyen bátorítás. Mert ki mondhatja el magáról teljes bizonyossággal, hogy nem fél? Sok minden kelt bennünk félelmet. Talán ma reggel is úgy ébredtünk, hogy aggodalom van a szívünkben. De ne feledjük, mi Krisztus megváltott gyermekei vagyunk, ő név szerint ismer bennünket, számontartja életünket. Nincs okunk a félelemre, mert ha ő velünk van, akkor ugyan bizony ki lehet ellenünk? Bízzuk bátran a mai napunkat is őreá! Merjünk bátran imádkozni, mondjuk el neki félelmeinket, kételyeinket és kérdéseinket! Ő nem késlekedik. Megadja kinek kinek azt, amire őszerinte szükségünk lehet. És higgyük el: ez a lehető legjobb számunkra.
Az áhítat elhangzott a Duna Televízió Hajnali gondolatok című, október 24-i adásában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
