Évekkel ezelőtt egyházunkban kellemetlen hírek szivárogtak ki valakinek a múltjáról. Érdekes módon egy hozzászóló megpróbálta mentegetni a múltjának erről a részletéről hallgató embert az interneten. Ezt a sommás gondolatot olvashattuk a nevét is vállaló „védő” írásában: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) – Ha valaki most azt várja, hogy bármit is feltárok az ügyről és a személyekről, csalódni fog. Más irányt választottam. Furcsa érzésem volt ugyanis a kijelentés miatt. Úgy éreztem, valami nincs rendben az idézéssel. Keresni kezdtem a jézusi szó igazi értelmét. Azóta évek teltek el. Az említett esemény ezalatt elmerült a múlt iszapjában.
Szerző: Göllner Pál
Milyen céllal emlegetik Jézusnak ezeket a szavait a közbeszédben? Azzal, hogy hallgasson el az ítélkező, aki vélt vagy valódi bűnt említ. Ha ugyanis van egy csepp önkritikája, tudnia kell, hogy ő sem bűntelen. Tehát nincs jogalapja a vádaskodásra, így a megsemmisítő kövek eldobására sem. Ez a meghökkentő mondat – mint valami méreg – bénítsa meg a vádaskodót. Érezzük azt is, hogy a megtámadottnak és védőjének valahol az az érdeke, hogy leállítsa a vádaskodót. A jézusi mondat egyébként nem állít olyat, hogy a megtámadott személy bűntelen volna. Aki kölcsönveszi Jézus szavait, az ezzel a mondattal nem állíthatja azt, hogy védence bűntelen. Hallgatólagosan még az is benne van, hogy akár bűnös is lehet, de te ne avatkozz bele. Beléd fojtom a szót.
Mi a probléma? Ha szó szerint vesszük Jézus mondatát, akkor nincs olyan emberfia, aki követ emelhetne, mert nincs bűntelen ember (bár magamat sokszor annak gondolom). Talán ügyetlenül fogalmazott Jézus? Vagy megsértette a mózesi rendelést? Hiszen létezett a megkövezés „intézménye”, megfelelően szabályozott tanúskodási feltételekkel. Ha így lett volna, a törvény képmutató őrei rögtön lecsaptak volna a Mesterre. Ehelyett elsomfordáltak. De miért?
Az asszony pedig ott maradt hiteles vádlók nélkül. Ha nincs vádló, akkor vád sincsen. Jézusnak így nem volt mire válaszolnia.
A rejtély aztán megoldódott számomra, amikor a helyes kérdést tettem fel.
Milyen céllal mondta Jézus ezeket a szavakat? Fruchtenbaum segített a megértésben. A Messiás élete című könyvében ezt írja (tekintettel arra, hogy 5Móz 13 és 17 szerint megbízható tanúkra van szükség):
„Megbízhatónak a rabbinusok olyan tanút határoztak meg, aki nem követte el ugyanazt a bűnt, mint a vádlott. Tehát így lehetne összefoglalni: A két vagy három tanú, akinek bizonyságára valakit halálra ítéltek, és akik felelősek voltak az első kő elhajításáért, nem lehettek vétkesek ugyanazon bűnben, mint amivel a vádlottat megvádolták.”(1)
A rabbik tehát többletfeltételt írtak elő, hogy a Tórát véletlenül se sérthessék meg. Ezek szerint ezt az előírást a vádlóknak és Jézusnak is ismernie kellett. Kemény tehát a feltétel. Kár, hogy a közgondolkodás nem tud erről.(2) A felsült vádlók sem gondoltak erre.
Az előszeretettel idézett bibliai szólás eredeti értelmének felfedezése tanulság lehet számunkra, hogy Isten igéjét ne alkalmazzuk lelkiismereti szorongatásra. Másrészt mindig próbáljuk megérteni az igazi mondanivalóját. Urunk dicsőségére, embertársaink javára.
Hivatkozások:
(1) Fruchtenbaum, A. G.: A Messiás élete. Evangéliumi Kiadó és Ariel Ministries, Budapest, 2009., 61. o.
(2) Bár valamit mégis tud. A Magyar szólások és közmondások szótára című könyv (írta O. Nagy Gábor, Gondolat Kiadó, Budapest, 1976.) a kő címszónál (385. o.) ugyanis meglepő módon ezt írja: „Az vessen [dobjon] rá követ [az vesse rá az első követ], aki … = az ítélje el, aki (maga nem követett el hasonló vétket).”
Az írás eredetileg megjelent a nEKEmvaló blogon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
