November 15-én, csütörtökön Gordon Whitmannek, az amerikai Faith in Action szervezet alelnökének budapesti találkozóján jártunk. A szűk körű beszélgetésen, melyet a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség szervezett, elsősorban az állt a középpontban, hogy a problémák felismerése és megbeszélése után hogyan válhatnánk cselekvő szereplőkké annak érdekében, hogy barátságosabb és szolidárisabb egyházat és társadalmat építhessünk?
Szerző: Slezák Bence evangélikus teológushallgató
Fotó: Mario Purisic / Unsplash
Ritkán vannak olyan pillanatok, amelyek motivációt csepegtetnek a mindennapokba, lehetséges, hogy legtöbbször csak egy lélekölő gépezet részének érezzük magunkat. Én úgy éltem meg, hogy ez a találkozás egyike volt ezeknek a reménykeltő, lélekemelő pillanatoknak.
A Faith in Action egy USA-központú vallási szervezet, mely meglévő gyülekezetek és felekezetek közéleti munkáját hivatott segíteni. Az Egyesült Államok több városában sikerrel hangolták össze a gyülekezeti szintű kezdeményezéseket, miáltal elértek olyan, a közösségek számára fontos politikai célokat is, mint például a tömegközlekedési hálózat fejlesztése vagy a fogyatékkal élők oktatására szánt állami források szinten tartása. Eközben ma is működő, szoros kötelékeket hoztak létre a gyülekezetek között úgy, hogy mindvégig sikerült magukat és az egyházakat távol tartani a napi pártpolitikai kérdésektől vagy pártpolitikai elköteleződéstől. A Faith in Action a magyar Civil Kollégium Alapítvánnyal együttműködésben és amerikai egyházak (elsősorban római katolikus és izraelita) pénzügyi támogatásával szeretné munkáját Közép-Európára is kiterjeszteni – olvasható Földessy Árpád, a józsefvárosi gyülekezet másodfelügyelője leírásában.
A Faith in Action az emberek szükségleteinek felismerésével kezdődött, mégpedig igen kis számú közösségekben, mára pedig már több mint háromezer, főként katolikus partnergyülekezete van az Egyesült Államokban. A kezdeményezés alapgondolata, hogy hívő emberként feltétlenül szolidárisnak kell lennünk egymással. A közösségeknek olyan szervezetekké kell válniuk, ahol az emberek megfogalmazhatják és hangot adhatnak saját problémáik forrásának. Annak ellenére, hogy alapvető kiindulópontként jelenik meg a spiritualitás és a hit, nem egy új, egységesebb vallás vagy vallások feletti, összeköttető közösség létrehozása a cél, hanem a különböző hátterű hagyományok egymás mellett működtetése és a közös, humanitárius célok felismerése által vezérelt cselekvés.
Magyarországon rengeteg szenvedéssel találkozhatunk – ezt kár tagadni. Nem is kell különösebben keresnünk, gyakran minket talál meg; az utcán egy hajléktalan ember képében, egy kis faluban, ahol a nincstelen idős asszonyok árulják a virágot, egy árva gyermek szemében, a menekültválság körüli gyűlölet áldozataiban, a közösségekből kitagadottakban, a testi, anyagi és lelki szegényekben... És persze a saját életünkben.
Gordon Whitman arról kérdezett minket, hogy nekünk milyen személyes tapasztalataink, céljaink és kiindulópontjaink vannak a témában: miért érdekel minket a szociális igazságszolgáltatás, és mit tudunk tenni az érdekében? A józsefvárosi gyülekezeti alkalom során egy nagyon jó beszélgetés alakult ki, melyhez mindenki hozzá tudta tenni a saját történetét és indítékait, és közösen, több háttérből érkezve is meg tudtuk állapítani, hogy segítségre van szükség.
Nemrégiben voltam a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) európai regionális találkozóján (erről Bence beszámolója itt olvasható – a szerk.), ahol hasonló témákat érintettünk. Egyből szóba jött a szegénység, a hajléktalanság és a kiszolgáltatottság. Az LVSZ törekvése és a Faith in Action munkája arra enged következtetni, hogy valóban arra van szükség, hogy a hitünk cselekvővé váljon, és a hitünk megélése a másik szeretetén és segítésén keresztül valósuljon meg.
Mindenkinek megvan a maga tapasztalata arról, hogy mennyire valósul meg Isten szeretete a társadalmi egyenlőség tekintetében, és mindenki tudja azt is, hogy nagyjából mit tesz ennek előmozdítása érdekében. A problémák felismerése és megbeszélése után azonban el kell tudnunk jutni oda, hogy megtegyünk mindent azért, hogy tovább tudjuk adni azt a szeretetet, melyet felfedeztünk.
Jelenleg azonban nemcsak azon kell dolgoznunk, hogy ahogyan tudjuk, segítsük ezeket a törekvéseket és főként a rászoruló embereket, hanem hogy egymással is közösséget találjunk. Fel kell tudnunk ismerni a közös felelősségi területeinket, a közös alapot, és ebből kiindulva kell a szegények egyházává is válnunk.
Egy kérdéssel zártuk a beszélgetést, kinyitva a világ felé: Kivel tudnánk megosztani ezeket a gondolatokat egy kávé mellett az előttünk álló héten? Hogyha eszünkbe jut valaki, miért ne ülnénk le vele egy asztalhoz?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
