Ha arra keressük a választ, hogy a szegények és a gazdagok mit tudnak kezdeni egymással, hogyan közelítsenek egymás felé, az evangéliumban elég egyértelmű üzenettel találkozunk.
Szerző: Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese
Számos olyan program született már a teológia- és eszmetörténetben, mely Jézus mondanivalóját a személye nélkül igyekezett megérteni. Az ilyen kísérletekben mindig lehet valami igazság, de szükségszerűen el is torzítja az eredeti mondanivalót. Amennyiben arra keresünk bibliai választ, hogy a szegények és gazdagok mit tudnak kezdeni egymással, hogyan találkozzanak, mit várjanak egymástól, hogyan közelítsenek egymás felé, elég egyértelmű üzenettel találkozunk: a szegények és gazdagok egymásra vannak utalva.
„A szegények mindig veletek lesznek” – mondja Jézus Máté evangéliumában. Az anyagi javak eloszlása egy társadalomban alapvetően nem jelenthetné emberek megbélyegzését vagy az emberi minőség bármiféle értékmérőjét, ezért örök emberi feladat és lehetőség a másik ember sorsában a saját sorsomtól való szabadság útját meglátni.
A szegények a gazdagok üdvösségéért vannak itt. A gazdagokat pedig csak a tőlük alapvetően különböző, teljesen más világa szabadíthatja meg attól, hogy egész életükben önmaguk szűk világának tengelye körül forogjanak.
Ez még nem az evangélium, de a lelkületéből következő látható szociális igazságosság alapja. A szegények méltósága éppúgy nélkülözhetetlen eleme a társadalmi életnek, mint a gazdagabbak felelőssége.
Szegények nem egyszerűen vannak, főként nem csupán léteznek, hanem itt vannak. Senki nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen társadalom lenne az, ahol az azt alkotó emberek minden tekintetben egyenlőek lennének, nem léteznének a materiális szabadság fokozatait kifejező vagyoni különbségek, és a forrásokkal mindenki egyformán tudna élni. A történelemben eddig, ha túllépte a helyi kezdeményezés határát, az ilyesmire csak ideológiai szintű utalás történt, vagy a jövőbe kivetített félelmek társadalomkritikájaként került sor.
Ha igaza van Jézusnak, akkor minden olyan politikai kísérlet, mely nem őrzi meg a szegények méltóságát és nem teszi világossá a gazdagok felelősségét a társadalomban, gyenge, de káros beavatkozás egy olyan ősi intézmény (a társadalom) életébe, melynek rendjét, „társadalommérnöki” próbálkozásaink ellenére, csak sejtjük és találgatjuk.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) az idei tanulmányi programját a szegénység elleni küzdelem céljai szerint alakítja a Lutheránus Világszövetség alapértékeinek megfelelően, a testvéregyházak világszerte meghirdetett, szegénységgel kapcsolatos felhívásával összhangban, valamint a magyarországi evangélikus püspökök november 11-i körlevelében adott útmutatását követve. A november 18-i szegények világnapjához kapcsolódóan a szegénység terjedésének hazai okairól és szociálpolitikai kezelésének következményeiről szerveznek kerekasztal-beszélgetést az EHE-n, az érintettek és meghívott szakelőadók segítségével. A november 22-i tudomány napján rendezett konferenciát pedig az egyház közéleti felelősségéről szóló kérdésnek szentelik. Az EHE hallgatói eközben bekapcsolódhatnak a szegénység elleni küzdelem egyházi és nemzetközi civil társadalmi találkozóiba. Ezektől a programoktól azt várják, hogy az oktatói és hallgatói közösség pontosabban határozhassa meg a kereszténység megélését érő aktuális kihívások természetét, segítségükre legyenek a gyakorlati élet döntéseiben, és előkészítsenek a következő tanévben induló, diakóniai területen kínált képzési programok kialakítására – olvasható az EHE honlapján található közleményben.
Borítókép: Jonathan Kho, Unsplash
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
