Kötőszó

A Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) adott otthont szeptember 21–22-én az Óscar Romero és felszabadítás teológiája című konferenciának. Az alkalom szinte végig telt házzal futott, és szép találkozásoknak adott teret – már csak azért is, mert a nyolcvanas évek óta nem rendeztek a témában konferenciát Magyarországon. Csepregi András, a WJLF teológia szakának vezetője, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium lelkésze Luther és a felszabadítás teológiája címmel tartott itt előadást. Őt kérdeztük a felszabadítás teológiájának történetéről, illetve az irányzat evangélikus vonatkozásairól. Az interjú végén Verebics Petra, a konferencia egyik szervezője Romero jelenkori hatását elemzi. 

Szöveg: Kövesdi Miklós Gábor

Falfestmény Óscar Romeróról Santa Teclában. Fotó: AP/Luis Romero

Pontosan mit nevezünk felszabadításteológiának?

Felszabadításteológiának azt a teológiai kísérletet nevezzük, amely hatékony segítséget igyekszik nyújtani a szegényeknek és a társadalom peremére szorult embereknek. Ennek érdekében visszatér a próféták igehirdetéséhez, akik szóvá tették a hatalmasok visszaéléseit és a gazdagok önzését, és visszatér Jézus szavaihoz és cselekedeteihez, amelyek a mennyei Atya szeretetéről győzik meg a kicsiket, betegeket, szegényeket és a bűnösöket is. A felszabadításteológia Isten szabadító cselekedeteiről nemcsak lelki értelemben és nemcsak az örökkévalóság távlatában, hanem politikai és gazdasági értelemben és e világi léptékben beszél. Legfontosabb bibliai gyökerei Izrael Egyiptomból való megszabadulásának a története és Jézus szavai a hegyi beszéd elején, amelyben boldognak mondja a szegényeket, sírókat, éhezőket és üldözötteket. A felszabadításteológia számára ezért döntő a szegényekkel való közösség vállalása, a küzdelmeikben való részvétel s az ebben megélt gyakorlatból meríti teológiai tanításait. Él az elnyomó helyzetek analízisének eszközeivel és az elnyomottak öntudatra ébresztésének módszereivel is.  

Óscar Romero a felszabadítás teológiájának kétségtelenül meghatározó képviselője, ám nem az egyetlen.

A felszabadításteológia szűkebb értelemben egy latin-amerikai mozgalom, amely a kolumbiai Medellínben 1968-ban tartott katolikus püspöki konferencia elhatározásával vette kezdetét. Latin-Amerika lakosságának túlnyomó többsége katolikus, és nagy tömegek élnek mély szegénységben. A katolikus egyház vezetése a gyarmatosítás éveitől kezdve jellemzően a gazdagok oldalán állt, és támogatta az igazságtalan viszonyok fenntartását. Kialakult egy sajátos latin-amerikai krisztológiai szemlélet is, amely Krisztust kétfelé osztotta: a gazdagoknak jutott a dicsőséges, a szegényeknek a szenvedő Krisztus. A második vatikáni zsinat (1962–1965) a katolikus egyház életének sok területén változást hozott, az egyház nyitottabbá vált a világ iránt, és kezdeményezőbb lett a politikai és gazdasági bajok orvoslása terén. Ennek egy különleges ága lett a latin-amerikai felszabadítási teológia, mely Gustavo Gutiérrez perui teológus 1971-ben megjelent könyvének címéről kapta nevét. A Medellínben összegyűlő püspökök elhatározták, hogy szakítanak a latin-amerikai katolikus egyház évszázados gyakorlatával, és támogatják a szegények közösségeit és küzdelmeit.

Ennek a történetnek lett híres szereplőjévé Romero, aki 1977-ben történt érsekké való kinevezése előtt inkább tartózkodó volt a felszabadítás teológiája jegyében született mozgalommal szemben. Romero Salvador érseke volt, országát akkoriban egy kis gazdasági érdekcsoport irányította, amely megfélemlítéssel és gyakran gyilkosságokkal igyekezett féken tartani a végsőkig kizsákmányolt munkásokat. Egyre több katolikus pap is a kifosztottak oldalára állt, akik közül a „biztonsági erők” többet meg is gyilkoltak. Így esett áldozatul egy jezsuita szerzetes, Romero érsek jó barátja is, és ez volt az a pont, amikor az addig óvatos főpap maga is elkezdte felvállalni a szegények megszólításának és képviseletének gondját. Egyre nagyobb visszhangot vert, ahogyan félelem és elkendőzés nélkül beszélt a gazdasági érdekcsoportok markában lévő hatóságok visszaéléseiről. Meggyilkolása előtt egy nappal a katonákat is felszólította, hogy hagyjanak fel az erőszakoskodással. Romero érseket Ferenc pápa kezdeményezésére 2015-ben boldoggá avatták, idén október 14-én pedig vértanúszentté fogják avatni Rómában.

Laikusként azt gondolnám, hogy a keresztény teológia csak felszabadító lehet, hiszen Jézus azt tanította, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Milyen főbb teológiai irányzatok állnak szemben a felszabadításteológiával?

A felszabadítás teológiája kezdettől fogva viták kereszttüzében áll, ma is sokan vitatják. A katolikus egyház hagyományos teológiája szempontjából a legfontosabb kritika az, hogy a felszabadítás teológiája elsőbbséget ad a szenvedés tapasztalatának és a szenvedéssel szembeni harc gyakorlatának a tanítással szemben. A felszabadítás teológiája szerint a helyes gyakorlatból (ortopraxis) származik a helyes tanítás (ortodoxia), nem pedig fordítva. Ebben a döntésben az is kifejeződik, hogy a tanítás gyakran bénító, elbizonytalanító, lefegyverző hatású lehet, ami inkább megkérdőjelezi a szegényekkel való szolidaritás értelmét és lehetőségét, mintsem segítené és bátorítaná. A bázisközösségekben folytatott szabad teológiai beszélgetések felébresztették azoknak az egyházi vezetőknek a gyanúját, akik szerint a teológiát a tanítóhivatal határozza meg, a hívek pedig engedelmesen követik. Ez a kritika különösen élessé lett, amikor a Hittani Kongregáció vezetője, Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa hivatalos eljárásban megfosztott néhány katolikus teológust a tanítás jogától. A hidegháború évtizedeiben különösen veszélyes kritikának számított, ha egy társadalomkritikus teológiát kapcsolatba hoztak a marxizmussal, és ezen keresztül a Szovjetunió világuralmi törekvéseivel. Ezek mellett a kritikák mellett gyakorlatilag minden olyan teológiai irányzat távol tartotta és tartja ma is magát a felszabadítás teológiájától, amely bármilyen okból nem tartja küldetésének, hogy hatékony és átélhető módon segítsen a szegények és a peremre szorult emberek e világi életviszonyainak javításában.

Óscar Romero katolikus érsek volt. Szándékosan sarkítom a kérdést: mi közünk nekünk, evangélikusoknak hozzá, illetve a teológiájához?

A második vatikáni zsinatot követően sok területen kezdődött közeledés a katolikus és evangélikus egyház között. A felszabadítás teológiájának műveléséhez először olyan evangélikus teológusok csatlakoztak, akik maguk is Latin-Amerikában élnek, például a Brazíliában tanító Walter Altmann. Ahogyan a felszabadítás teológiája szélesebb körben elterjedt, először Észak-Amerikában, majd Nyugat-Európában, s ahogyan újabb helyi változatai alakultak ki, átlépte a felekezeti határokat, és sok protestáns teológus munkásságának is része lett. Közülük többen nálunk is ismertek és olvasottak, például a református Jürgen Moltmann vagy az evangélikus Dorothee Sölle.

A felszabadítás teológiájának alapgondolatai nem tipikusan katolikusok, hanem olyan bibliai gyökerekből táplálkoznak, mellyel minden keresztény kapcsolatba kerülhet.

Csepregi András a beiktatásán. Fotó: Román Péter

Luther munkásságában megjelenik-e a felszabadítás teológia, és ha igen, hogyan?

Igen és nem – attól függően, hogy mit tekintünk Luther munkássága ma is érvényes üzenetének. Luther számos olyan mondatot leírt, amely olyan teológiai meggyőződést és társadalomszemléletet tükröz, amellyel nem hozható kapcsolatba a felszabadítás teológiája. Hasonlóan a mai főáramú katolikus teológia álláspontjához, Luther szerint is a tanítás az első, és ezt követi a gyakorlat. Teológusként Luther nem foglalkozott komolyan politikai és gazdasági kérdésekkel, az ezekre vonatkozó megjegyzései gyakran a korának – többször csak felszínesen érintett – általános előítéleteit tükrözik. Innen nézve tehát nem mindig találunk kapcsolópontokat Luther és a felszabadításteológia között. Néha viszont rátalálunk egy-egy egészen aktuális üzenetre Luther kevésbé ismert írásaiban. Ilyen például az 1530-ban született 82. zsoltár magyarázata, amelyben félreérthetetlen világossággal beszél a vezetők felelősségéről, arról, hogy mit kíván tőlük kijelentett igéje szerint Isten. Ha pedig arra figyelünk, hogy milyen értékes és maradandó dolgokat fogalmazott meg Luther a hit szabadságáról és a hívő ember lelkiismereti szabadságáról, akkor egy olyan erős szálat találunk a teológiai hagyatékában, amely elvezethet bennünket a felszabadításteológiát művelő szubjektumig, a szabadságot kereső emberig. Amint erre több protestáns teológus felhívja a figyelmet, Luther teológiájának a szíve, a megigazulás tana páratlanul jelentős inspirációt tár fel a szabadságot kereső ember számára. A megigazult ember ugyanis azt ismeri fel, hogy Isten Krisztusért őt igaznak fogadta el, Isten szemében tehát valaki. Az evangéliumi történetek elbeszélésében ő Zákeus, a csaló vámszedő, akiről Jézus azt mondja, hogy ő is Ábrahám fia, tehát a választott nép szemében valaki, vagy a meggyógyított vak, aki látott, és hitt.

Amikor a szegények és a becsapottak rájönnek, hogy Isten őket is valakiknek tekinti, és az egykori senkik valakikként folytatják az életüket, már meg is születtek azok, akik közösségként küzdhetnek a maguk és a többiek szabadságáért.

Képes-e a felszabadításteológia kilépni a templom falai közül és hatással lenni a társadalomra? Egyáltalán feladata-e?

A felszabadítási teológia eleve a templom falain kívül született, azért, hogy hatással legyen a társadalomra. A kérdés az, hogy ezt a feladatát be tudja-e tölteni.

Magyarországon mióta van jelen a felszabadításteológia?

A nyolcvanas években széles körű volt a felszabadítás teológiájának magyarországi recepciója. A katolikus egyházon kívül még a pártállam által kontrollált világi sajtó is teret adott neki. A hidegháború logikája szerint a vasfüggönynek ezen az oldalán minden jó volt, ami Amerikának ártott. Mivel a felszabadítás teológiájával szemben álló érdekcsoportokat akkoriban jellemzően Amerika támogatta, mi erről itthon olvashattunk. A korszak vezető katolikus teológusai, például Nyíri Tamás filozófiaprofesszor vagy Gál Ferenc dogmatikaprofesszor értékes tanulmányokkal és előadásokkal hívták fel a felszabadítás teológiájára a figyelmet. A Magvető Kiadónál meg is jelent Ernesto Cardenaltól A solentinamei evangélium 1985-ben. Leonardo Boffnak, akit Ratzinger bíboros kizárt egy időre a katolikus tanítók sorából, az Eklézsia Kiadónál megjelent a Miatyánkról szóló meditációja. Ugyanekkor a vasfüggöny innenső oldalán élő radikális egyházi mozgalmakról, mint például az erőszakmentességet hirdető Bokor közösségről vagy rendszerkritikus gondolkodókról, mint Bibó István, nem lehetett olvasni a magyar sajtóban. Amint viszont azonban elmúlt a hidegháború, a felszabadításteológiának ez a recepciója talaját vesztette Magyarországon. Az elmúlt években tapasztalható a megújult érdeklődés, ennek egy szép állomása volt ez a konferencia is.