Kötőszó

A vasárnapi perselypénz és az egyházfenntartói járulék összegének csökkenése vagy épp növekedése biztos fokmérője egy gyülekezet iránti elkötelezettségnek. Legalábbis volt eddig. Ugyanis bár a legtöbb közösségben a rendszeres adományok összege csökken, ma már ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy többen fordítanának hátat a templomnak, hanem inkább az adományozási szokások átalakulását jelzi.

Szerző: Kovács Barbara

Egyes evangélikus gyülekezetekben a vezetők érdekes tendenciára lettek figyelmesek az utóbbi években. Az egyházfenntartói járulékot fizetők száma drasztikusan lecsökkent, nem kis aggodalomra adva okot ezzel a lelkészeknek. Mindeközben a gyülekezeti aktivitásban ez egyáltalán nem mutatkozott meg, sőt! Az istentiszteletek látogatottsága érezhetően megnőtt, a programokon résztvevő önkéntesek száma is emelkedett és új családok is bekapcsolódtak a gyülekezet életébe. Egyedül az adományfizetők száma csökkent. Mi lehet ennek az oka?

Új generáció, új adakozási formák

Valószínűleg a fiatalok jelenléte a közösségben. Ugyanis az egyházfenntartói járulékot fizetők javarészt az idősebb, a hagyományos gyülekezeti felépítésben szocializálódott tagok közül kerülnek ki. Az újonnan belépő, főleg fiatal egyháztagok számára sokszor egyáltalán nem magától értetődő a pénzbeli adakozás, ez azonban nem azt jelenti, hogy semmivel nem járulnának hozzá a közösség fennmaradásához.

Az idő az új pénz

Valószínűleg az elkövetkezendő évek, évtizedek alatt az egyházak adományozási szokásai még inkább át fognak alakulni és eltolódnak majd a pénzbeli adományoktól egy talán még nagyobb érték felé, az időbeni adományok felé. Ez rossz hír abból a szempontból, hogy a gyülekezeteknek kevesebb pénz áll majd a rendelkezésére, jó hír azonban, hogy egyre többen lesznek, akik készek lesznek idejüket és energiájukat áldozni egy-egy jó ügyért. Ez az új generáció nem kevésbé nagylelkű az előzőnél, csupán más valutával fizet: a számára legdrágábbat, az idejét adja oda az egyháznak. Azok a gyülekezetek, akik a pénzgyűjtésre koncentrálva leértékelik az önkéntesek időbefektetését nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a jövőben. Túl sokáig állt fenn a pénz alapú gyülekezetfenntartói rendszer az egyházban, most néhány szükséges változás ideje jött el.

Fogyasztás helyett részvétel

Az idő nem kevésbé érzékeny terület, mint a pénz. Ha a pénzügyekben megköveteljük az átláthatóságot, akkor az emberek idejét is legalább annyira tisztelnünk kell, hiszen az ezzel való visszaélések legalább ugyanannyi problémát okozhatnak, mint az adományok helytelen kezelése. Kezdjünk időben, legyünk felkészültek, ne húzzuk el a megbeszéléseket és az istentiszteleteket! Az időrablás a gyülekezeti tagok motivációjának lerombolásához a legbiztosabb mód hosszútávon.

Nem elég pusztán beszélni arról, hogy milyen fontos az adakozás, lehetőséget és teret is kell adni az embereknek arra, hogy azt adják, amit ők épp a leginkább tudnak – anyagiakat, időt, a tehetségüket, a kapcsolataikat. Hatalmas erőforrásoktól fosztjuk meg a közösségeinket, ha a pénzt szem előtt tartva nem becsüljük a tagoktól érkező nem anyagi természetű adományokat. Az adakozás a hála megnyilvánulása, olyasvalamiért, ami sokat jelent nekünk, és ez sok féleképp kifejeződhet. A lelki tartalommal bíró istentiszteletek, mély barátságok, a valódi, offline közösségi élmény megtapasztalása lehetőséget ad a gyülekezeti tagoknak, hogy maguk is részeseivé akarjanak válni ezeknek az élményeknek és hálájukat megéljék. A nagylelkű emberek ugyanis nagylelkű gyülekezetekben szolgálnak, az nem működik, hogy csak elvárjuk az adakozást, de mi nem vagyunk készek adni, amikor eljön az ideje. Megfelelő lehetőségek mellett azonban a „fogyasztókból” nagylelkű adakozók válhatnak, akik a talentumaik legjavát készek odaadni a gyülekezetben, ha elég rugalmasak vagyunk ezt felismerni és megbecsülni.

Fotó: mandiner.hu