Kötőszó

Ma van bolondok napja. Az áprilisi tréfák napja, amikor megvicceljük egymást, és kikiáltjuk április bolondját. Nem véletlen, hogy idén húsvét éppen bolondok napjára esett, mert valójában húsvét ünnepe minden évben bolondok napja. Megbotránkoztatónak hangzik? Csak épp annyira, amennyire húsvét üzenete is szükségszerűen az.

Szöveg: Kovács Barbara

Amikor az asszonyok Jézus sírja felé tartottak hajnalban, akkor ők a normális emberi gondolkodás szerint egy lezárt sírboltra számítottak, ahol meg lehet állni, csendben emlékezni és siratni a halottat. De amikor odaérnek, egy hatalmas földrengés rázza meg a helyet, és egy angyal, Isten képviselője várja ott őket. Mi ez, ha nem egy igazi áprilisi tréfa! Egy halotthoz mennek, és helyette üres sírt és egy angyalt találnak. Magunk sem hittünk volna a szemünknek, ha az asszonyok helyében lettünk volna.  A földrengés itt nemcsak egy természeti jelenség, hanem azt a felforgató erőt jeleníti meg, amely az emberek életét Isten jelenlétében gyökerestül megváltoztatja. Hogyan lehet reagálni, ha Isten valakinek így „berobban” az életébe? Az egyik lehetséges mód az őrök reakciója, akik azért vannak ott, hogy a halottat őrizzék, ehelyett ők maguk válnak halálra a félelemtől. Nekik van mitől félniük, őket nem is nyugtatja az angyal. Az asszonyok reakciójában azonban a természetes ijedség mellett ott van az öröm is, mert bár ésszel felfogni nem tudják, hogy mi történik velük, de a hitük megragadja a csodát. Hagyták, hogy Isten meglepje őket, és olyat tegyen velük, amire álmukban sem számítottak volna.

A húsvéti csodában Isten tulajdonképpen meglep, megviccel bennünket, mert olyasmit tesz, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ez nem az első eset, hiszen már Jézus születésekor is önmagát, a mindenség urát rejti az apró gyermekbe, a betlehemi jászol szalmájába. Isten nagy komédiás, mindig új és új formában jelenik meg az élet színpadán. A feltámadás Isten „bolondsága”, az, hogy elrejtette az ő bölcsességét, hatalmát a kereszt botrányába, és esendő emberként halt meg, majd pedig harmadnapon feltámadt. Aki nem érti, annak botránkozás és bolondság, aki nem hisz benne, annak csak egy olcsó trükknek tűnik. És valóban, számukra az is. Az emberi logika, az ok-okozati gondolkodás ebben az esetben csődöt mond. Mert aki a saját értelmében bízik és csak abban, ami bizonyítható, az nem lát mást, csak azt, hogy ez lehetetlen. Istent nem végezhetik ki, és főleg nem támadhat fel, ez fizikai képtelenség! Pál apostol azt mondja a Korinthusiakhoz írt levélben, hogy „a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” Krisztus keresztje, a keresztről szóló beszéd megbotránkoztat, kimozdít bennünket a szilárdnak hitt értékrendünkből, megingatja a világról alkotott elképzeléseinket arról, hogy mit lehet és mit nem. Leleplezi az emberi világunk álságosságát, amellyel a rosszra mondjuk, hogy jó és a jóra, hogy rossz. A feltámadás egy olyan erő, mely felforgatja a kényelmesen berendezett életünket. Megkérdőjelezi a hitünket, és felráz. De nem épp ez az áprilisi tréfa lényege is? Az, hogy kizökkentsen a hétköznapokból, hogy amikor már éppen túl komolyan vennénk saját magunkat, és elvesznénk a gondolataink örvényében, akkor tegyen velünk valami meghökkentőt?

A kereszténység lényege ez a drámaiság, amelyet a húsvéti eseményekben látunk. Ebben nyoma sincs annak a kényelmes, langyos állóvíznek, mellyé a kereszténységet a hétköznapi életben alacsonyítjuk.

A kereszténység valódi, drámai üzenete egyáltalán nem megnyugtató, hanem éppen felkavaró, az a bizonyos só a világban, melyről Jézus beszélt. A húsvét pedig a radikalitásnak, a szenvedélynek és a jó értelemben vett bolondságnak az ünnepe. Isten „bolondságának” az ünnepe, amellyel elrejti magát a magukat okosnak, műveltnek és tájékozottnak hitt bölcsek elől, de felfedi magát a teljesen egyszerű, befogadó emberek előtt.

Korántsem véletlen, hogy nők találkoznak először a feltámadt Jézusról hírt hozó angyallal. Mert Isten sosem azokat az embereket választotta ki, akik a világ szemében nagyok, vagy akik elbizakodottan csak saját magukra hagyatkoznak. Sőt, épp azoknak mutatja meg magát, akiknek a társadalomban nem osztottak lapot, akiket kívülállónak tekintettek vagy éppen „bolondnak” tartottak. Isten színpadán a szereplőket nem emberi megítélés szerint „castingolják”. Az ő kiválasztottai azok, akik nyitottak és fogékonyak az isteni bölcsesség felismerésére.

Ilyen értelemben azok a keresztények, akiknek hitük középpontjában valóban Jézus feltámadása áll, és nemcsak kulturális vagy politikai megfontolásból aggatják magukra ezt a címkét, büszkén vállalják, hogy ők Isten bolondjai. Luther Márton mondta saját magáról, hogy ő Isten udvari bolondja. Az udvari bolond volt a királyi udvarban az egyetlen személy, aki kimondhatta az igazságot anélkül, hogy megítélnék érte. Talán tréfásan, talán egy vicc mögé rejtve, de az udvari bolondok igazat mondtak, akkor is, ha az a királyt sértette. A többi alattvaló csak hízelgett, elferdített, mismásolt, a saját érdekében helyezkedett, de a bolond igazat mondhatott. És bár nevettek rajta, mindenki tudta, hogy valójában a tréfa mögött a sokak számára kellemetlen igazság bújik meg.

Mi is lehetünk ilyen udvari bolondok, nekünk sem kell félnünk kimondanunk az igazságot! Nem kell félelemből hazudnunk vagy hízelegnünk csak azért, hogy az embereknek tetsszünk. Talán őrültnek tartanak majd, vagy azt hiszik, hogy csak viccelünk, de mi ennek ellenére kimondhatjuk az igazságot, hogy Jézus halott volt, de most már újra él, és nekünk is örök életet szán. Talán lehetetlen, talán másnak ez képtelenség, de akkor is igaz, és nekünk az egész életünket jelenti és azt a reményt, hogy Jézushoz hasonlóan mi is fel fogunk támadni. Ahhoz, hogy mindezt hittel fogadjuk, jó értelemben véve „bolonddá” kell lennünk. Hogy ne a magunk értelmében bízzunk többé, hanem abban, hogy Isten nap mint nap képes az életünkben egészen váratlan és megdöbbentő csodákat tenni.

Bátran hihetünk abban, hogy Isten sokkal több annál, mint amit korlátolt elménkkel mi el tudunk képzelni róla, és sokkal többet tartogat számunkra, mint amit mi várunk tőle. Április 1-je bolondok napja és húsvét is egyben. Azok ünnepe, akik hagyják, hogy Isten felrázza őket, és egy lelki földrengéssel kimozdítsa a holtpontjukból.

Fotó: JRC Martin