Szavak és mozdulatok, csendek és hangok, sokszínűség és egység. Emberség és áldás. És mindez együtt: Találkozás, nagy T-vel. A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete február 19-én egy sok szempontból rendhagyó spirituális napot szervezett.

Szöveg: Varga GyöngyiÖkumenikus nyitottsággal és vallásközi párbeszédre is törekedve igyekeztünk olyan témát választani ennek a napnak, amely hívó szó lehet mindazok számára, akik különböző felekezetekhez, vallási közösségekhez tartoznak, vagy éppen a szekuláris spiritualitás útját járják, így keresik a lelki gazdagodás forrásait.

A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületében tiszteletben tartjuk az Isten képmására teremtett ember méltóságát (nemének, származásának, vallási hovatartozásának vagy szexuális beállítottságának megkülönböztetése nélkül), ezért spirituális napunkat is ez a légkör hatotta át, ezt a nyitottságot, elfogadást ígértük és éltük meg.

Akik eljöttek ezen a vasárnapon a Jézus Szíve Társasága Horánszky utcai szakkollégiumába – közel hatvanan –, előadásokat hallgathattak, testet-lelket megérintő, megmozgató műhely-foglalkozásokon, meditációs gyakorlatokon vehettek részt. A gazdag programkínálat felölelte a vallástörténeti előadástól a labirintus-járáson át a teremtéstörténettel foglalkozó kreatív midrás-műhely élményét, valamint a vízkristályok üzenetének teológiai mélységeit és a női spirituális vezetők őszinte vallomásait.  

Olyan volt ez a nap, mint egy gazdag koreográfiájú tánc. Képek, szavak kerültek elénk: elmélkedtünk szenvedélyről, tűzről, nőiségről, kutakról és sivatagokról, Ikarosz szárnyalásáról, létbátorságról, befejezetlenségről és áldásról, meghallgatásról. És aztán átadtuk magunkat az élmények, érzések áradásának: a táncnak.Minden, ami ezen a napon megtörtént velünk, bennünk és közöttünk arra a csodára nyitotta fel a szemünket, hogy az életünk tánca az Itt és Mostban, a Találkozásokban bontakozik ki: amikor megérint a „Messze Több”, az Élő. Aki maga Tűz és Szenvedély, életadó Forrás, Lélek-zet és Lélek-Jelenlét, és akimaga a Föld: a létezésünk tere, befogadottságunk öröme, a Közöttünk Járó.

Mert minden értünk történik: az emberségünkben való növekedésünkért, szavaink, mozdulataink szebbé, igazabbá formálódásáért. Ezt az ajándékot visszük magunkkal erről a vasárnapról. Igaza van Gabriel García Márqueznek: „Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.”