Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A világ a mai naptól kicsit más lesz

Lehet, hogy a mai naptól a világ kicsit más lesz. Előfordulhat, hogy a szabad világ legerősebb országának egy olyan elnöke lesz, akitől okunk van félni. Félni, ugyanis véleménye szerint érdemes nyugodtan megütni azokat, akiknek véleménye ellenkezik a miénktől. Azonban számomra az a legszomorúbb, hogy elmondása szerint véleményének alapjait kedvenc könyvéből, a Szentírásból meríti és minden tettét a keresztény értékekből vezeti vissza. Nagy Szabolcs prédikációja.

A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.” De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 39-43)

Vannak olyan bűncselekmények, melyek természetszerűen ellenszenvet váltanak ki az emberből. Hogy lehet emberként tekinteni, akár megsegíteni azt, aki gyermekeket rontott meg, idősektől lopott vagy emberek életét ontotta ki? Manapság oly könnyen abba a csapdába esünk, hogy elvesztjük emberségünket ezekben a szituációkban.

Világunk önkénytelenül azt sulykolja belénk, hogy heves gyűlölettel ítéljük el a bűnöst a bűnnel együtt, és hogy kegyetlen megtorlással statuáljunk példát, lehetőleg úgy, hogy a büntetés sokszorosa legyen a bűn mértékének.

Egy jelenlegi amerikai elnökjelölt retorikája is a legtöbbször erről szól, mikor idegenekről, menekültekről, vagy olyan emberekről formál véleményt, akivel ő nem ért egyet. És mikor én azt mondom, hogy félek és undorodom ettől a jelenségétől, akkor az ő leegyszerűsítő üzenetével állok szemben. Ugyanis a tényleges, elítélendő bűncselekmények mellett akadnak olyan emberi történetek, melyek esendőségről és gyarlóságról szólnak. Ezeket szimplán nem ismerjük, nem értjük, mégis egyből szánalommal vagy agresszióval reagálunk.

A fenti igeszakaszban olyan gonosztevőkről olvasunk, akikről nem tudjuk, mit követtek el, de azt sejtjük, hogy haraggal és megvetéssel kell tekinteni rájuk. Okkal vannak a megszégyenítő kereszten, ahogy az egyikük is megvallja. Miért? Nem tudjuk meg, szimplán gonosztevők. Nehéz őket Isten gyermekének tekinteni. Mégis, valami megváltozik. Az egyik gonosztevő meglátja Jézusban az ártatlant, megérzi jelenlétének békéjét és szeretetét és Jézus ugyanezzel a békével és szeretettel válaszol. Ígéretet tesz arra, hogy még ma együtt lesznek Isten országában. Jézus pontosan azt akarja, hogy őt is Isten gyermekeként szeressük.

Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének van egy fontos szereplője: a kisfiú Iljusa. Ő az, aki végignézi, amint megalázzák az apját a nyílt utcán és ez annyira megviseli, hogy belebetegszik, majd bele is hal. Osztálytársai nem tudtak kétségbeesésével mit kezdeni, ezért gúnyolták, kavicsokkal dobálták meg, később azonban megértették miért szenved Iljusa és akkor a legjobb barátai lettek. Iljusa utolsó napjait szeretettel és békességgel próbálták megtölteni. Történetük bizonyítja azt, hogy az emberség okán az ember felül tud kerekedni saját gyarlóságán.

Lehet, hogy a mai naptól a világ kicsit más lesz. Előfordulhat, hogy a szabad világ legerősebb országának egy olyan elnöke lesz, akitől okunk van félni. Félni, ugyanis véleménye szerint érdemes nyugodtan megütni azokat, akiknek véleménye ellenkezik a miénktől. Félni, mert véleménye szerint a nőket erőszakkal kell megszerezni és ezt a kijelentést a legtermészetesebb öltözői beszélgetésnek tekinti. Félni, mert olyan alelnököt jelöl ki magának, kinek véleménye szerint az LMBTQ közösség tagjait olyan intézetekbe kell elhelyezni, ahol pszichiátriai és gyógyszeres kezelések során normálissá változtatják. És ez csak egy rögtönzött válogatás minősíthetetlen kijelentéseiből. Nem állítom, hogy a másik jelölt feddhetetlen lenne és vele kapcsolatban ne fogalmazhatnánk meg aggodalmakat.

Számomra mégis az a legszomorúbb, hogy egyikük véleményének alapját kedvenc könyvéből, a Szentírásból meríti és minden tettét a keresztény értékekből vezeti vissza.

Tudom, hogy ő is Isten szeretett gyermeke, még ha nehezemre is esik ezt kimondani. Azokra is igaz ez, akik követik őt és akikkel olykor ütközik a véleményünk. Mégis nehéz. Azonban vannak olyan pillanatok az életben, mikor az emberség okán az ember felül tud kerekedni saját gyarlóságán és gyűlöletén. Mint ahogy Iljusa barátai tudtak felülkerekedni a szeretet és béke érdekében.

Aljusa, a Karamazov testvérek egyik tagja így emlékezett meg Iljusa temetésén: „bármi történik is velünk később az életben, ha netán húsz évig sem találkozunk, mégis emlékezzünk arra, hogyan temettük el azt a szegény fiút, akit előbb kővel dobáltak, de aztán annyira megszerettek valamennyien. És foglalkozzunk bár a legfontosabb dolgokkal, jussunk bármily méltóságra, érjen bennünket bármily nagy csapás, mégse felejtsük el soha, milyen jó volt itt nekünk – mindnyájunknak közösen –, akiket olyan jó és nemes érzés egyesített, amely e szegény fiú iránti szeretetünk idejére talán különbbé tett bennünket, mint amilyenek valójában vagyunk. Egy ilyen, gyermekkorunk óta megőrzött, szent és gyönyörű emlék talán épp a legjobb nevelés. Ha az ember sok ilyen emléket visz magával az életbe, akkor meg van mentve egész életére. Sőt ha csak egy jó emlék marad meg a szívünkben, valamikor az is szolgálhat menekvés gyanánt. Lehet, hogy később kajánok leszünk, nem bírjuk megtartóztatni magunkat valami rossz cselekedettől, nevetünk az emberi könnyön meg azokon az embereken, akik azt mondják, „Szenvedni akarok minden emberért!” – és talán gonoszul kigúnyoljuk majd ezeket az embereket. De bármilyen gonoszak legyünk is, amit ne adjon az Isten, mégis, ha eszünkbe jut, hogyan temettük el Iljusát, mennyire szerettük utolsó napjaiban, és milyen baráti egyetértésben beszélgettünk itt, ennél a kőnél, akkor lelke mélyén a legszívtelenebb és legcsúfondárosabb ember sem – ha netán ilyenné válik közülünk valaki –, az sem mer gúnyolódni azon, hogy milyen jó és nemes volt ő ebben a percben!”

Hiszem, hogy Jézus a gonosztevőt – még ha fogalmunk sincs arról mit követett el – a szeretet és a béke jegyében fogadta be Isten országába és tette jóvá, nemessé. Hiszem, hogy – ahogy Aljusa fogalmaz – a szeretettel egy „olyan jó és nemes érzés egyesített, amely (...) szeretetünk idejére talán különbbé tett bennünket, mint amilyenek valójában vagyunk”. Hiszem, hogy a mai elnökválasztás után – még ha még inkább elburjánzik az a gondolat, hogy fontos, helyénvaló és a fejlődést segíti mások gyűlölete – is képesek lehetünk arra, hogy a szeretetre és békére való törekvésünk a bűnt elfojtsa, a bűnöst megmentse és nyugodt szívvel tudja mindenki mondani mindenkire, hogy te is Isten gyermeke vagy, hogy te is Vele lehetsz a paradicsomban.

Imádság

Urunk, sokszor vagyunk előítéletesek másokkal szemben. Sokszor a saját bűneinket figyelmen kívül hagyva gondolkodunk a világról és ekkor úgy érezzük, mi sokkal jobbak vagyunk másoknál. Hogy mi a jó oldalon állunk. Ez nem mindig igaz. Tökéletlenek vagyunk és ez megmutatkozik az élet minden színterén. Kéréseink feléd legtöbbször saját vágyainkról és belső kívánságainkról szólnak. Most ez ne legyen így. Segíts meg minket abban, hogy oda tudjunk fordulni embertársainkhoz. Azokhoz, akik a legjobb keresztények a világon, azokhoz akik sosem hallották a te nevedet, azokhoz akik kitaszíttatottnak érzik magukat ha rólad hallanak és azokhoz is, akik saját értékrendünk szerint megbocsáthatatlan bűnt követtek el. Akár ismerjük őket, akár nem. Kérünk téged, hogy tudjunk emlékezni. Emlékezni emberségünkre. Elég egy pillanatra az életünkből. Mikor különbek voltunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tudom, hogy ez igazán, csak veled lehetséges. Hiszem, hogy igazán ezzel teszek tanúbizonyságot rólad. Ámen.

Felhasznált anyagok: Szélrózsa Atya facebook bejegyzése, Slejm - a torkon ragadt politika videója

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr1811942931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása