Sárban ugrálások, mezítláb csatangolások, „megáztunk-szelfik”, megértő egymásra pillantások, átadott esernyők és esőkabátok, reggeli kávézások, éjszakába nyúló beszélgetések, aztán a lüktető hiány, mielőtt helyreáll az élet.
Szerző és fotók: Rosta Izabella
Esős, sáros volt az elmúlt néhány nap, a levegő pedig nehéz a fülledtségtől. Mégis, az első napok időjárása határozta meg és tette jellegzetessé az idei Szélrózsát. Hiszen ez a találkozó színes kavalkád, és tulajdonképpen idén az idő csak tovább színesítette a maga módján. Ha nincs eső és nincs sár, nincsenek sárban ugrálások sem, mezítláb csatangolások, „megáztunk-szelfik”, vagy megértő egymásra pillantások, átadott esernyők és esőkabátok, és a péksütis gumicsizma sem lesz az enyém.
El sem tudnám képzelni az idei Szélrózsát a sárban tombolás nélkül, amit a barátaimmal a barátaink koncertjén műveltünk. Egyszerűen elképesztő volt: idővel szépen bennragadtunk a magunknak vájt sárlyukakban, a helyzet a maga mozdulatlanságával együtt mégis élő és mozgó volt.
Azt hiszem, legalábbis én úgy érzem, „szélrózsázni” minden életszakaszban más. Más az élettér, más az érdeklődési kör, mások az emberek, akivel együtt éljük meg. Ez pedig kétévente változik, és mindig más árnyalatot kap. Változnak az impulzusok, a reakciók. Gazdagodnak és helyére kerülnek az érzések. Megnyugtató és izgalmas látni magunkon ezeket a formálódásokat, észrevenni a kifelé és befelé tekintést.
Az utóbbi nyolc évben, minden páros esztendő nyarán volt öt Szélrózsa-nap. Öt meghatározó nap, amely után egy hétig sajátos folyamat dolgozik bennem: valamiféle űr, amely idővel bár elmúlik, ilyenkor még élesen lüktet. Hirtelen megszakad az öt napra felvett rutin. Elmaradnak a reggeli kávézások, a futkosás egyik programról a másikra, az éjszakába nyúló beszélgetések a tóparti verandán. Hirtelen visszazökkenünk a megszokottba, a kipihentségbe, a sár nélküli, elegáns életünkbe.
És bár véget ért, de felejthetetlen volt, mert mindez azon a bizonyos Szélrózsán, ott és akkor, megismételhetetlenül és utoljára történt meg velünk, ez pedig így van rendjén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
