Kötőszó

Ma kevés olyan ember lehet az Államokban, aki ne hallott volna a Hamilton musicalről, pedig az alapkoncepciója egyáltalán nem a legnépszerűbb: kosztümös hip-hop musical egy bevándorolt, 18. századi alapító atyáról, színes bőrű színészekkel. Mégis, ennél forróbb kulturális tartalom a tengerentúlon ma talán csak a Pokémon Go. Kifejtjük, miért, és azt is, mit tanulhat belőle minden keresztény.

Szerző: Nagy Szabolcs

Lin-Manuel Miranda 2009-ben fellépett a Fehér ház költészeti estjén és elmesélte, hogy megtalálta azt a személyt, aki megtestesíti a hip-hopot, és aki miatt mindenképp érdemes egy hip-hop albumot összedobni. Ez a személy nem más, mint az Egyesült Államok első pénzügyminisztere, az alapító atya Alexander Hamilton, kit mindenki csak a tízdolláros arcaként ismert – vagy úgy se.

Már a dal kezdetekor kuncogtak a koncepción a nézők, majd a nevetés is kiszakadt belőlük, mikor Miranda rezzenéstelen arccal énekelte a végtelenbe, hogy Alexander Hamilton! Akkor még senki se gondolta volna, hogy hat évvel később ebben a számban köszönthetjük a Tony-díj legtöbbet jelölt musicaljének prológusát, és talán a legnagyobb indokot arra, hogy Alexander Hamilton a tízdolláros arca maradjon még sokáig. 

Lin-Manuel Miranda megmentette Alexander Hamiltont legnagyobb félelmétől: a feledésbe merüléstől. A musicalben gyakran előkerül az a motívum, hogy egy ember mit is hagyhat örökül a világnak és ezt az örökséget ki fogja tovább és tovább és tovább mesélni. Hamilton egészen ősi toposszal jellemzi ezt a haláltusáján: Örökség. Mi az az örökség? Nem látni azt, amit egy kertben elvetettél.(Szabad fordítás, az eredeti szöveg_ „Legacy. What is a legacy? It’s planting seeds in a garden you never get to see.”) Hamilton életét veszti mielőtt láthatná munkájának gyümölcsét és ez még tragikusabb, ahogy ennek tanúi vagyunk.

A fattyú árva Hamilton, aki már 14 évesen kereskedőhajókat irányított a Karib-tengeren, egyszer csak megérkezik New Yorkba, hogy új ember lehessen. Csatlakozik a függetlenségi háborúhoz, ahol George Washington irányítása alatt győz a mindent eldöntő yorktowni csatában. Ügyvédként foltozgatja az amerikai alkotmányt, majd pénzügyminiszterként gazdaggá teszi az országot. Nevéhez fűződik a modern történelem első hivatalos szexbotránya, és korán temeti el párbajban elesett gyermekét. Rendíthetetlenül védi országának értékeit, így legnagyobb ellenségét, Thomas Jeffersont kénytelen elnökjelöltként támogatni barátja, Aaron Burr helyett, mivel őt csakis önös érdekek mozgatják. Hamilton szerint inkább Jefferson a rosszul gondolkodó, de hazájáért mindent odaadó személynek kell az újdonsült Egyesült Államok elnökének lennie, mint Burr, aki folyamatosan keringőzik politikai pártok és ideák között. Burr emiatt párbajra hívja őt, ahol Hamilton 1804. július 12-én, 67 évesen életét veszti.

George Washington szájából halljuk a musical tételmondatát: Nem tudod irányítani azt, hogy ki él, ki hal, ki meséli el a történeted. (You have no control: Who lives, who dies, who tells your story.) A görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy individuálisan és közösségileg is nevet szerezzenek maguknak a szereplők, átérezhető, azonban ésszel felfoghatatlan konfliktusokhoz vezet. Kifejezetten Aaron Burr és Alexander Hamilton között, kik a kezdetektől együtt munkálkodtak és harcoltak egy közös célért, hogy létrehozzák a legtökéletesebb országot, amit ember alkothatott. Az első felvonás vége előtt mindketten altatni próbálják gyermeküket és bámulatos őszinteséggel ígérik meg fiúknak, lányuknak, hogy: Biztonságossá teszem a világot érted, hogy egy ilyen korszak jöhessen el fiatal nemzetünkre / Vérezni és harcolni fogunk érted, rendesen fogjuk csinálni érted / Ha egy elég erős alapot tudunk lerakni. (I’ll make the world safe and sound for you will come of age with our young nation / We’ll bleed and fight for you, we’ll make it right for you / If we lay a strong enough foundation) Burr ezt az ígéretet tagadja meg azzal, mikor politikai oldalakat cserélgetve próbál önös érdekek miatt hírnevet szerezni magának.

George Washington lemondásakor ismét felemlegeti ezt a törekvést: Ahogy a Szentírás mondja: „Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket.” Biztonságban lesznek abban a nemzetben, amit mi építettünk. A saját szőlőmben és fügefám alatt akarok ülni, [...] A nemzetben, amit mi építettünk. („Like the scripture says: ’Everyone shall sit under their own vine and fig tree And no one shall make them afraid.’ They’ll be safe in the nation we’ve made I wanna sit under my own vine and fig tree [...] At home in this nation we’ve made.”) Washington Mikeás 4,4-ből idéz, lelkendezik Hamiltonnak, hogy amiről ő mindig is beszélt, hogy egyszer majd a szőlőben, a fügefa alatt ülhet békében és nyugalomban, az most végre megtörténik.

Ahogy a zene az idézett néhány sor erejéig gospelre vált, imaként fogalmazódik meg Hamilton és a nézőközönség számára is, hogy millió hiba ellenére is ehhez kell tartanunk magunkat. Ahhoz az ígérethez, amit Burr és Hamilton gyermekeinek tesz, hogy egy biztonságos, lehetőségekkel teli országot építenek nekik. Ahhoz az ígérethez, hogy olyan alappal lássák el ezt a nemzetet, amire mindig bátran lehet támaszkodni. Az ígérethez, hogy mindent megtesznek azért, hogy mindenki nyugodtan ülhessen saját szőlőjében a fügefája alatt, ahogyan Mikeás is ígéri Jeruzsálem népének.

Úgy gondolom, hogy mi is tettünk egy ígéretet. Egy ígéretet, ami arra vonatkozik, hogy odalépjünk embertársainkhoz, megmutassuk és általuk is megüzenjük a felebaráti szeretet felszabadító erejét. Ahol a szentségek által közel hozzuk a világ összes keresztényét egymáshoz és Istenhez és ahol együtt közösen átéljük a feltámadás világot alapjaiban megváltoztató erejét. Tanítással és türelemmel, hogy mindenki ehhez a zsinórmértékhez igazodva békében és szeretetben élhessen egymás mellett. (Mt 28-16,20)

Azzal, hogy elfogadtuk Jézus missziói parancsát, egy olyan kétezer éves hagyományhoz csatlakoztunk, mely millió ordas hibát, de nagyszerű eredményeket is adott a világnak és erre mindig visszanézhetünk.

Mint az első keresztények, akik hozzánk hasonlóan ezer és ezer jelentéktelen problémával küzdhettek naponta, pünkösdkor mindezt felülírta az az élmény, hogy egyszerűen szuper ehhez a közösséghez tartozni, és ez egy csapásra minden különbözőséget szétoszlatott. Ez munkálkodott bennük és remélhetőleg ez dolgozik bennünk ma is. Az alap, Jézus Krisztus halála és feltámadása. Ha hiszünk benne; ha az általa képviselt értékekre építjük a életünket és, ha emlékezünk rá, akkor mi és gyermekeink is boldogan ülhetünk a szőlőben, a fügefa alatt.

A krónika gyönyörűen kerekedett le. A teljes eredeti stáb bevonult a Fehér ház művészeti termébe, ugyanabba, ahol hat évvel azelőtt Miranda, és előadták az első három számot abból a musicalből, ami ténylegesen egy amerikai musical: sokszínű emberek, a hip-hop nyelvén mesélik el egy bevándorló 18. századi amerikai életét, ki küzdött önmagáért, családjáért és legfőképpen egy szebb jövőért. Története egyszerre szólt emberi értékekről, gyarlóságokról és rajtunk túl mutató halhatatlan eszmékről. Mindez emlékezteti a hallgatóságot arra: 

Létezésünk feledhetetlen pillanatokkal és jóvátehetetlen hibákkal van kikövezve, mégis részese egy olyan, sokkal nagyobb, felfoghatatlan történetnek, melyet képtelenek vagyunk irányítani. Megnyugtató tudás birtokában van az, aki tudja, hogy nem is kell. Elég lelkesen, alázatosan tenni azt, amire a világnak szüksége van. Tenni, amit megígértünk. Se többet, se kevesebbet. 

 Kép: innen és innen