KötőSzó

Evangélikus közéleti blog

Meleg esküvő a templom előtt. Provokáció, vagy jelzés?

2016. március 24-én, nagycsütörtökön, az úrvacsorás istentisztelet idején a Budapest Pride meleg esküvőt szervezett közvetlenül a Deák téri evangélikus templom elé, amit nem csak a gyülekezet tagjai, de az általános egyházi közvélemény is provokációnak minősített. Miközben a cselekmény joggal sérti sokak meggyőződését, rámutat arra az igényre, hogy vannak olyan azonos nemű párok, akik templomi esküvő keretében szeretnék kapcsolatukra Isten áldását kérni. homo.jpg

A házasságot Isten alapította és rendelte. Ezért Isten teremtésbeli rendjéhez tartozik, hogy férfi és nő egymással és egymásért éljen, családot alapítson. Mindehhez Isten ígérete, áldása és kegyelme kapcsolódik. A házastársi szeretet és halálig tartó hűség az emberi lehetőségek határain belül találhatóak, ezért mindkettőre esküt tehetnek a házasulandók.

Az eskü esedezés is egyben, Isten segítségül hívása. Miközben a házasság Isten ajándéka, a mindennapok számára feladatokat jelent. Olyan életforma, amely a hétköznapokban is megtartó erő. Megadja az életnek azt a szilárd keretét, amelyet maguk a házaspárok töltenek meg tartalommal Isten szeretetének egységében.

A házasság az evangélikus egyházban nem szentség, mivel nem tartozik Krisztus megváltó művéhez és nem kötődik hozzá az üdvösség ígérete. A férfi és a nő megtartására, nem pedig megváltására szolgál.

A homoszexuális kapcsolatok problémájának teológiai és – tegyük hozzá – társadalmi vitája éppen azért túlterhelt, mert sokan a házasság hagyományos felfogásához és a családalapításhoz kötik.

A házasság azonban csupán a heteroszexuálisok számára alkalmas életforma. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy nem mindenkinek adatott meg, hogy házasságban éljen (Mt 19,12), tartalmát tekintve ez a kijelentés értelmezhető a melegekre is.

Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a kereszténységgel? Az egyház egységes álláspontjáról ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem beszélhetünk. Például a szomszédos Ausztriában a református egyház megáldja az azonos nemű párkapcsolatokat. 2009 novemberében pedig Eva Brunnét – egy nyíltan leszbikus lelkészt – a Stockholmi Evangélikus Egyházkerület püspökévé szentelték.

Ez az egyik oldal. A másik a Szentírással összeegyeztethetetlennek tartja a meleg párkapcsolatokat. Sem egyházi szolgálatot nem vállalhat, sem pedig protestáns gyülekezet természetes tagja nem lehet homoszexuális, csupán akkor, ha lemond bűnösnek nevezett szexuális orientációjáról.

Természetesen a két tendencia között léteznek más álláspontok. A gyülekezet közösségének befogadókészsége, a Szentírás értelmezése és sokszor az orvosbiológiai megállapítások teszik változatossá az egyes véleményeket. Mindez azt tükrözi, hogy sem a protestáns egyházakban, sem pedig a társadalomban nem létezik egységes vélemény a kérdéssel kapcsolatban.

Hogy konkrétabb választ is adjak: ahogyan nem használjuk a „heteroszexuális keresztény” kifejezést, úgy a „homoszexuális keresztényt” sem. A keresztényeket nem szexuális vonzalmuk, nemzetiségük, faji hovatartozásuk alapján soroljuk be, mert ha így tennénk, akkor a 20. század legborzalmasabb éveit idéznénk meg.

A Krisztusban elnyert szabadság felelősséggel is jár. Innen érthető, hogy több, a kérdéssel alaposan foglalkozó teológus azt a nézetet vallja, miszerint az azonos nemű élettársi kapcsolatokban élőkre is azok a normák vonatkoznak, amelyek egy heteroszexuális házasságban érvényesek. Az élethosszig tartó hűség, egymás kölcsönös támogatása és segítése. Ez egyfajta vélemény, ennek hangsúlyozása lehet a segítségnyújtás sajátos útja.

Meglátásom szerint azonban az egyes gyülekezetek és egyházak felelőssége, hogy bibliaértelmezésük és konszenzuskeresésük során milyen álláspontra helyezkednek a melegekkel összefüggő kérdésekben és ennek alapján miként segítik őket. De az mindannyiunk számára világos, hogy legalább annyi törődés őket is megilleti, mint bármelyik más gyülekezeti tagot.

A homoszexuális párkapcsolat nem értelmezhető egy szinten a házassággal. Még akkor sem, ha számos nyugat-európai ország törvényhozása jogilag úgy rendelkezik. Az egyházak – bizonyára vannak kivételek is – a gyermek testi és lelki fejlődése szempontjából a hagyományos családmodellt tartják ideálisnak. Sokan ezzel is vitatkoznak. De nekünk, keresztényeknek éppen azért adatott a Szentírás zsinórmértékül, hogy a benne kinyilatkoztatott igazságokat a mi aktuális élethelyzetünkben megfelelő módon interpretáljuk, és ne a Bibliát igazítsuk a mai kor igényeihez.

Az egyház és társadalom közös igát cipel, közösen keresik az olyan válaszokat, amelyek megnyugtató megoldást adnak mind meleg embertársaink, mind a heteroszexuális polgárok számára. Mindenkit megnyugtató válasz azonban talán sohasem lesz.

De a közös dialógus lehetőségére nyitottak egyházaink, hiszen az evangélium nyilvános hirdetésére kaptak felhatalmazást, ami akkor is, ma is, sokszor botrányos az emberek számára. Egy társadalomban azonban a jogrend feladata az, hogy mindenki számára betartandó normákat adjon, ám ettől erkölcsi kérdéseink nem mindig találnak kielégítő válaszra.

Véleményünk szerint akár homoszexuális valaki, akár nem, életét biztonsággal alapozhatja a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett isteni szeretetre, amely akkor a legerősebb, amikor az ember a leggyengébb.

Fotó: http://humenmagazin.com

Forrás: http://www.evangelikus.hu/homoszexualis-hazassag-oroszgaborviktor

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr888547850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

 evangelikus_2020_360x635px_app.png

Közösségünk a Facebookon