Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A Szolgálólány meséjének világa tényleg keresztény fundamentalista disztópia

A Szolgálólány meséje (The Handmaid’sTale) egy olyan sorozat, amit minden kereszténynek látnia kellene. Fájdalmas, de nagyon fontos kérdéseket feszeget és létező szólamokat erősít fel. Laborczi Dóra sorozatajánlója.

taylor-thehandmaidstalethelostpenceprequel-1200.jpg

Az index.hu Comment:com médiablogján jelent meg nemrég egy értékelés a sorozatról, melyet az Index ezzel a szöveggel ajánlott ki a Facebookon: „Milyen lenne a világ, ha keresztény fundamentalisták irányítanák? Ilyen.” Emiatt egyből vallásgyalázást kiáltott és felhívást intézett az Index Facebook-oldalának letiltására a Hetek című (Hit Gyülekezetéhez tartozó) lap újságírója és külpolitikai rovatvezetője. Pedig a Comment:com évadértékelője éppen a sorozatban végig masszívan jelen lévő vallási szempontot nem érinti.

A kiajánló szöveg viszont nem állít valótlanságot: a Szolgálólány meséjének világa valóban egy keresztény fundamentalista disztópia.

És bár a keresztény fundamentalizmus, mint általában a fundamentalizmus meghatározása nehézkes, mint jelenség el lehet róla mondani egyet s mást. Amit pedig el lehet róla mondani, az átfedésben lesz a Szolgálólány meséjével. (Arról, hogy mi számít keresztényüldözésnek és vallásgyalázásnak, egyébként korábban itt írtunk.)

A sorozatot Margaret Atwood regénye alapján készítették. Egy elképzelt világban játszódik, ahol egy komoly környezeti válság miatt a nők nagy része meddővé vált, és a férfiak is terméketlenné. Alig születnek gyerekek, és erre a társadalmi válságra adott reakcióként  keresztény szólamokkal megtámogatott – diktatórikus berendezkedés alakul.

Azt a kérdést, hogy mi a fundamentalizmus, hogy létezik-e egyáltalán, több irányból meg lehetne közelíteni. Én itt most a jelenség politikai szempontból érdekes lenyomatait szeretném megvizsgálni, amelyek ebben a sorozatban is körvonalazhatók.

Ha politikai szempontból közelítjük meg a keresztény fundamentalizmus jelenségét, akkor a sok kérdés mellett szerintem egyvalami jelenthető ki róla magabiztosan: hogy a vallási előírások és nézetek abszolút kiterjesztésére törekszik. Tehát helyet követel magának a politikában (vagy a politikai érdek önti le magát valamilyen vélt vagy valós vallási érték mázával), és az élet minden területét, annak intézményeit az általa szentnek tartott eszmerendszer hatása alá kívánja vonni. Ennek legfontosabb területe a házasság és a család intézményének patriarchális megszilárdítása, ahol a nők kizárólag a magánszférában bontakozhatnak ki, a férfiak a család fejei és minden döntés hozói – övék a munka és a nyilvánosság világa. Ebben a világképben a földi mennyország akkor valósulhat meg, hogyha az „igazak” irányítják a világi intézményeket is és felsőbb hatalomtól eredeztetett legitimitással viseltetnek az élet minden területén – a családban is a felülről eredeztetett isteni hatalomból ered a férfi tekintélye. (Ezt különben nem magamtól találtam ki, egy Manuel Castells nevű szociológusnál olvastam ebben a könyvben, és a legkülönbözőbb felekezetű és irányzatú keresztény közösségekben szerzett tapasztalataim alapján is helytállónak gondolom a megállapításait.)

Politikai oldalról nézve ilyenkor a vallás csak azt a célt szolgálja, hogy valamilyen hatalmi kényszert, politikai célt igazoljon. Persze mindez oda-vissza hat, mert a vallási közösségeken belüli, politikai befolyással nem rendelkező fundamentalizmus is hajlamos az univerzális jó elérésére hivatkozni, ebből a pozícióból beszélni a bűnről és a szenvedésről. Leginkább azonban mások bűnével van elfoglalva, az áldozatvállalást és szenvedést mások esetében tartja krisztusinak. Az egyszeri hívő viszont inkább onnan ismerszik meg, hogy nem ítélkezik, maximum saját maga felett, és a követendő krisztusi példát maga elé állítja fel.

screen-shot-2017-05-01-at-11_11_47-am.png

A Szolgálólány meséjében tehát egy politikailag keresztény, fundamentalista világ működik: a nők elnyomásán alapuló, az abszolút jót karhatalmi eszközökkel kikényszerítő, mesterségesen létrehozott Gileád nevű köztársaságban. Gileád vezetői természetesen „csak egy jobb világot akartak”, bár azt azért belátják, hogy a jó nem jelenthet jót mindenkinek.

A visszaemlékezős részekből rakhatjuk össze, hogyan alakult ki lépésről lépésre a keresztény-konzervatív értékrendből levezetett, egyébként sok valós problémát – mint például a nőket irreális elvárások elé állító fogyasztói kultúra – kritikusan szemlélő „domestic feminism”-ből a diktatúra.

Ezen a ponton szeretném hangsúlyozni, hogy a keresztény konzervatív értékrend önmagában természetesen nem jelent diktatúrát, ahogyan tisztában vagyok azzal is, hogy baloldali értékrend mentén is épültek már súlyos diktatúrák (és írtak ezekről nagyszerű disztópiákat, amelyek szintén nagyon fontos és kötelező olvasmányok). Ettől még ez a sorozat egy keresztény fundamentalista disztópia és így is elemzem ebben a cikkben.

Tehát, a lépések: először csak bankkártyájukat nem használhatták a nők, aztán kirúgták őket a munkahelyükről, majd kialakult az új államszervezet, ahol csak férfiak mondhattak beszédet és tölthettek be pozíciókat – száműzve többek között azt a nőt is, aki az egészet egyébként kitalálta. Bevonták a női magazinokat és megtiltották az olvasást a nők számára. A legvégső szakaszban pedig – a gyermekek születési rátájának növekedése és az emberiség jövőjének érdekében – kasztokra osztották a társadalom női tagjait. A diktatórikus berendezkedés tisztjeinek és tisztségviselőinek meddő feleségeire és a szolgálólányokra. Utóbbiak a tiszti házakhoz kiutalt termékeny kisebbség (minden házhoz egy lányt utalnak), akiket havonta egyszer a feleség jelenlétében rituálisan erőszakol meg a ház ura – közvetlenül azután, hogy felolvassa Ráhel történetét a Bibliából. (1Móz 30,3-6: Ő [Ráhel] pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz. Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút.) A nők harmadik csoportja a Mártákból áll – ők azok, akik a konyhát vezetik, sütnek-főznek és kézzel gyúrják a kenyeret.

A nők számára tehát nincs magánvagyon és nincs más élet az otthonin kívül, nem vállalhatnak nyilvános szerepet, egymás között folyik az életük, és a férfiakkal csak meghatározott keretek között találkozhatnak és érintkezhetnek. Ez egy alapvetően gyermektelen világban még annál is betegebb viszonyokat hoz létre, mint amennyire elsőre hangzik.

A sorozatban mindenhol van valamilyen biblikus utalás – az elnevezésekben, de a szolgálólányok mélységes kiszolgáltatottságában és elesettségében is. Minden „under His eye” – vagyis az Isten szeme előtt – történik. Így, valamint „dicsőség” felszólítással köszönnek egymásnak Gileád polgárai. A Gileád is bibliai név: „Gileád földje” azokat az izraelita területeket jelöli, amelyek a Jordántól keletre helyezkedtek el. Arra is van utalás, hogy ez egy kereskedelmi szempontból virágzó hely lehetett. József történetében olvashatunk például arról, hogy a kereskedők, akiknek a testvérei eladtak egy Gileádból származó gyógyító balzsamot és más portékákat szállítottak Egyiptomba; a gileádi balzsam pedig igen kelendő volt.

A szolgálólányok kiképzése során a leggyakrabban hangoztatott mondat: „boldogok a szelídek”. Meghatározó jelenet, amikor a főszereplő Offred (eredeti nevén June; Elisabeth Moss zseniális alakításában) sokkolóval kap egyet az arcára egy „boldogok a szelídek” felszólítás kíséretében, mire ő folytatja: „boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele.” Ez az egyik legnagyobb lázadás a sorozatban megalapozott fundamentalista világrenddel szemben, hiszen tükröt tol azok elé, akik működtetik: azt mutatja meg, hogy önellentmondásra építenek és valójában a legkevésbé sem biblikus, amit művelnek. Offred egy másik jelenetben egyébként elmegy egy lebombázott templom mellett, ekkor derül ki róla, hogy az ő apja és családja is templomba járó keresztény volt valamikor – amikor ő még June volt, és amikor még létezett az a világ. (A főszereplő gyakran menekül az emlékeibe, ami egyrészt oldja a történet jelenének nyomasztó feszültségét, másrészt innen tudjuk meg, hogy Gileád megalakulása előtt boldog családi életet élt nyolc éves kislányával és férjével.)

handmaid_s_tale_1.jpg

A miliő különben csodaszép – zöld ruhás meddő nők, vörös ruhás szolgálólányok és gyolcsruhás Márták jönnek-mennek a gyönyörűen berendezett, polgári villákban, miközben az utcákon elsötétített autók, fegyveres őrök és akasztott emberek keretezik útjukat.

A nőknek egy titkos negyedik csoportban is van még lehetőségük a túlélésre: a tisztek és a külföldi vendégek számára létrehozott Jezebel – szintén biblikus – nevű kuplerájban, ahol a nemes államférfiak decensen elfojtott, tisztátalan és megbetegített vágyai kiszabadulhatnak. (Biblikus párhuzam a Jelenések könyve 2,20-21: „De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.”)

Jó lenne valamilyen biztató gondolattal lekerekíteni ezt a történetet és valamilyen pozitív üzenetet is megfogalmazni, de talán egy ilyen sorozat esetében ettől most eltekinthetünk. Elégedjünk meg annyival, hogy fontos alkotás, amely görbe tükröt tart elénk, s amely jelenkori valóságunk politikai és vallási berendezkedéseire vonatkozó kérdéseket is felvet. Ezen kérdések mentén pedig szétnézhetünk a magunk háza táján is – hiszen sok minden ismerős lehet ebből a világból migránsok, feministák, liberálisok, „szexuális tévelygők” (a sorozatban használják ezt a kifejezést a homoszexuálisokra), és egyéb külső fenyegető tényezők nélkül is.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2012614587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása