Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A reformáció nekem szól!
Luther felismerése ma is meghatározza életünket

Luther Márton történelmi szerepéről, bibliafordító munkájáról, hitet, életet újító felismeréseiről is szó esett „Péter és Pál disputájában” Gáncs Péter és dr. Lackner Pál nyugalmazott püspök jóvoltából. A két evangélikus lelkész Kossuth rádióban elhangzott beszélgetésének szerkesztett, rövidített változatát közöljük a reformáció ünnepéhez kapcsolódva.

Szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya | fotó: Tóth Attila
luther_rozsa_sopron.jpg„A piros szín, a Szentlélek tüze kétszer jelenik meg az egyházi esztendőben: pünkösdkor és reformációkor. Mindkét ünnep centrumában a csoda áll: a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet úgy szólal meg, hogy az emberek szinte a szívükhöz kapnak: »Hiszen ez rólam, ez nekem szól!« A reformáció legnagyobb ajándéka, hogy újra és újra átélhetjük ezt a csodát. Ez tehát nem emlékünnep, hanem lehetőség arra, hogy úgy ünnepeljük meg a második pünkösd csodáját, mint ami velünk is megtörténhet. Az emberek ma is azt érezhetik: az ige őket találta meg, vagyis a mi kezünkben is kinyílhat a Biblia!” – fogalmazott Gáncs Péter.

Lackner Pál szerint a reformációnál arra is érdemes odafigyelni, hogy nem Luther az első, aki valamiféle egyházújulást, -tisztulást szeretett volna. „Abban a pillanatban, amikor Luther fellép, öt nagyon erős, az európai gondolkodást radikálisan befolyásoló tény van jelen a világban. Délkelet felől a török fenyeget, amelyben sokan egyfajta világvége-hangulatot látnak. Itália felől a reneszánsz erkölcsi szabadosság, Spanyolország és Portugália felől az Újvilágból beáramló arany érkezik, ami elindítja a világtörténelem első inflációját. Északról jön a »kis jégkorszak«, az általános éhség, és mindehhez társul a könyvnyomtatás. Ha Husz Jánost kiemeljük a folyamatból, az ügy megszűnik. A kinyomtatott kilencvenöt tétel az akkori útviszonyok mellett két-három héten belül elterjedt a Basel–Hamburg–Königsberg–Nagyszeben négyszögben. Luther nem az egyházszakadás, hanem az egyház tisztulása vagy újítása irányába szeretne elindulni – ami aztán tőle kívülálló, valamint világpolitikai okok miatt sem valósult meg akkor” – fejti ki Pál püspök.

Luther felismerése döntően befolyásolta mindannyiunk istenképét. Újat mondott a reformátor, vagy annyira másként fogalmazott, hogy azzal találta szíven hallgatóságát? – vetődik fel a kérdés. „Luther döntő élménye az egzisztenciális találkozása az élő Istennel – állítja Gáncs Péter. – Már szerzetesként azt az Istent kereste, akitől megkaphatja lelki nyugalmát, békességét. Ő tényleg küzdött ezért! Isten igéje vált élővé és hatóvá számára, és azon keresztül találkozott azzal a Jézus Krisztussal, aki saját magáról így beszélt: »Aki engem látott, az látta az Atyát.« Tehát ha istenképet akarunk, akkor Jézusra kell koncentrálnunk. Luther az egész Szentírást úgy tekintette, hogy abban minden efelé a Jézus Krisztus felé terel minket. Úgy vélem, egyik legnagyobb cselekedete nem a kilencvenöt tétel megírása vagy a wormsi birodalmi gyűlésen való kiállás volt, hanem az, amit Wartburg várában, szobafogságában tett: saját népe számára anyanyelven olvashatóvá tette a Szentírást. Márton testvér, aki kiváló teológus is volt, arra figyelmeztet – és ez a reformáció egyik központi üzenete –, hogy menjünk vissza a forráshoz. Ne csak érdekes könyveket olvassunk a Bibliáról, Istenről vagy Jézusról, hanem magát a Bibliát kell újra kézbe vennünk! Nézzünk önmagunkra is: hol tart ma a Biblia egyháza, hogy állunk a tényleges napi bibliaolvasásban – vagy hol nem…?”

Luther az addig rettegett, erős és ítélkező Isten „helyett” hoz elénk egy kegyelmes, megbocsátó, gondoskodó Istent? Pál püspök szerint a széles tömeg előtt valóban Luther teszi ezt meg, bár előtte is volt egy-két ember (például Kempis Tamás, a Krisztus követése című könyv szerzője), akinek a műveiben ez direkt vagy indirekt módon megtalálható. „De ahogy mondani szoktuk: a jó időben, jó helyen elmondott mondatoknak van nagyobb átütő erejük. Meggyőződésem: Luther a Szentírás kora és a saját kora között nagyon jó közvetítőket talált. Nincs szünet pünkösdtől reformációig!”

„Érdemes végiggondolni, mit tanított Luther: az Isten igéje törvény és evangélium, és a kettőt nem szabad összekeverni, összemosni – teszi hozzá Péter püspök. – A reformátor Jézussal teljesen természetes szinkronban van, nem beszél a törvény eltörléséről. De felismerte azt, hogy az Isten első szava az evangélium: az, hogy ő szeret minket. Az evangéliumból meghallva ébredhet az én szívemben is szeretet, és ezek után tudom a törvényt meghallani. Gondoljunk a Tízparancsolatra, amelynek egy evangéliumi mondat áll az elején: »Én vagyok az, aki kihoztalak Egyiptom földjéről.« Amit így is lehet szerintem értelmezni: »Én vagyok Jézus Krisztus, a Szabadító.« Utána következnek a parancsolatok, mert a törvény megmarad, de az evangélium a prioritás. A kettő együtt érvényes. A Bibliában szó van arról, hogy Isten azért el is vár valamit attól, akit a szeretetével magához ölel.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6818705370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_t_10.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása