Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Hol és hogyan beszéljünk a hitünkről?

Sokszor hallhattuk már, hogy a missziós lehetőség ott van a mindennapjainkban, alkalmat kínál rá akár egy beszélgetés a postán, az utcán vagy éppen a bevásárló-központban. Néha fel sem tűnik, mennyi lehetőség van arra, hogy elmondjuk, miben hiszünk, kik vagyunk mi, keresztények, mi, evangélikusok.

Szerző: Szlaukó-Bobál Orsolya
close-up-men-playing-chess-together-outside.jpg

Nemrég épp a bankba siettem, mikor észrevettem a téren két férfit, akik a padon ülve sakkoztak. A bankban sor-számot húztam, ám olyan sokan voltak, hogy gondoltam, inkább kint levegőzve várom ki a soromat. Figyeltem a téren a két idős embert. Egyikük megszólított:

– Maga hisz Istenben?

Hirtelen nem hittem a fülemnek.

Hogyhogy éppen ezt kérdezi? – csodálkoztam, majd zavaromban csak annyit feleltem:

– Hiszek.

– Én is – válaszolta a férfi. – Tudja, kedves, én a csendben, a barátom társaságában és a játék örömében találom meg Istent. Ön ma már megtalálta?

Ez utóbbi kérdést azóta is hordozom. Ahogy Luther mondta, mindennap meg kell térnünk az Úrhoz, mindennap meg kell őt találnunk. Szíven talált, hogy mennyire igaza volt a sakkozó férfinak, aki csupán „végezte a rábízott feladatot”. Emlékszem, azt válaszoltam neki, hogy én a fiam szemében találom meg Istent mostanában.

A következő napokban, mikor sétáltam a téren, mindig odapillantottam a padra, reménykedve, hogy még találkozunk. Hetek teltek el, mire újra láttam őket. Ismerősként köszöntöttük egymást, majd ott marasztalt a Lélek, és egy jót beszélgettünk. Most éppen sakkozókkal élhettem meg, hogy a misszió: hitébresztés, kérdésekre, gondolkodásra késztetés az életünkről, a mindennapjainkról Isten tükrében.

A sakk szavunk a perzsa sah szóból származik, amely uralkodót jelent. Kívánom, hogy legyen Istennek uralkodó jelenléte az életünkben, a mindennapjainkban, mert így érthetjük meg létezésünk értelmét a világban és küldetésünk célját.

A lelkészi munkában olyan egyértelmű megragadni a missziós feladatokat: hiszen minden alkalommal, ha prédikálunk, ha keresztelünk, esketünk, temetünk, vagy akár egy városi ünnepségen szólalunk meg, mindig megvan rá a lehetőség. A hétköznapokban keresztényként ez már nem mindig ilyen egyértelmű. Sokszor alkalmatlannak tűnik a pillanat, nem úgy jön ki a lépés, vagy épp nem is gondolunk erre, pedig több lehetőség rejlik Isten megtalálására és a róla szóló örömhír továbbadására a mindennapokban is, mint gondolnánk.

Sokszor érezzük, hogy milyen jó lenne, ha többen lennénk a gyülekezetben, ha többen vállalnának feladatokat, vagy ha több fiatal lenne közöttünk; ha többen jönnének istentiszteletre vagy bibliaórára. De tegyük fel magunkban a kérdést: mit tudok én tenni ezért, és amit tudok, azt milyen módon teszem meg?

Sokan vannak, akik önhibájukon kívül úgy élnek, hogy nem része az életüknek a hit; vannak, akik csalódtak vagy kiábrándultak valami miatt. Vannak, akik csak ritkán jönnek, és vannak, akik sosem fognak. Minden korban és időben ugyanaz a nehézség, csak a körülmények mások. A feladatunk viszont az, hogy aki azt hallja tőlünk, keresztények vagyunk, Istennel élünk, Krisztusban hiszünk, az maga is indíttatást érezzen arra, hogy Isten a része legyen a mindennapjainak.

Mi vagyunk a föld sója – ahogy Jézus mondja –, amelyből kevésre van csak szükség, és máris érezni az ízét az étel-ben. A só, ha akarja, ha nem, hatást gyakorol környezetére. Mindent átitat maga körül, megakadályozza a megromlást, ízt ad annak, aminek semmi íze sincs, és nem veszi magára annak a dolognak a tulajdonságait, amellyel érintkezik, ha-nem ő alakítja át azt, amihez hozzáér.

Ha ifis vagy a gyülekezetben, légy rá büszke, és mondd el másoknak örömmel, hogy miért jó a közösségedhez tartozni. Ha konfirmandus vagy, készülj fel az előtted álló feladatokra, és hívj másokat is. Ha hittanos vagy, légy jelen örömmel és játékos kedvvel. Ha presbiter vagy, légy motivált arra, hogy működjön a gyülekezet, és végezd szeretettel a feladatot, amelyet kaptál, mert alkalmas vagy rá. Ha egyházi intézményben dolgozol, akkor hatalmas és csodálatos szolgála-tot kaptál, mert te lehetsz ott a gyermekekkel vagy az idősekkel; taníthatsz, vagy segíteni tudod a mindennapjaikat.

Istennel élni, Istenért élni és megtalálni őt mindennap – a legmagasztosabb dolog, amely minket emel fel. Hitünkkel hatással vagyunk a környezetünkre. Tegyük fel a kérdést, ahogy a sakkozó férfi tette: „Maga hisz Istenben?” És te hiszel Istenben, és megtalálod őt mindennap?

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3218044264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet1314_tr_1.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása