„Píszí” – sokszor így, fonetikusan leírva. A 21. század talán legvitatottabb szellemi törekvése. Na nem azért, mintha nem lenne jó ötlet, hogy ne bántsunk meg senkit a beszédünkkel vagy más kommunikációnkkal. Nem is azért, mintha nem lenne igaz a politikai korrektség (PC) alapcélkitűzése: hogy tudniilik ne mondjak már ki bármit bárkiről úgy, ahogyan azt éppen gondolom. Hanem inkább azért, mert a bántás és a mondás fogalmai annyira szubjektívek, hogy a PC-nek soha nem volt, nincs és nem is lehetnek mindenki számára létező határai, szabályai és keretei. A Szóbanforgó Podcast második adásában a politikai korrektség témáját járják körül Szlaukó-Bobál Orsolya és Kovács Viktor lelkészek először történelmi és társadalmi, majd egyházi kontextusban.
A PC-be mindenki azt ért bele, amit akar (vagy éppen nem akar), s így legalább annyi gondot okoz, mint amennyi problémát megold. Nem mellesleg a „ki nem mondás” óhatatlanul tabukat épít ott, ahol az őszinte kommunikációnak lenne helye, következésképp – egyfajta ingafolyamatként – az eredeti szándékkal pontosan ellentétes hatást is kifejthet. Itt mindenki gondoljon egy tetszőleges kommentszekcióra…
Borítókép: Unsplash.com/ Hansjörg Keller
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
