Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Megtalálni a hangot – Csepregi András a tanárballagásról

Mire ma reggel néhány perccel hat óra előtt belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, már végigolvastam egy sor tudósítást a tegnap esti tanárballagásról. Meglepően sok és sokféle médium adott hírt az eseményről részletesen és színvonalasan, a Magyar Kurírtól kezdve a Magyar Hangon és a Szeretlek Magyarországon át a HVG-ig és a Telexig, hogy csak néhányat említsek. Beszámolóikból minden fontosat meg lehet tudni: kik szervezték, kik szólaltak fel, és mit mondtak, hány iskolából hány „ballagó” tanár és „ballagtató” hozzátartozó vett részt a – Deák téri evangélikus templomtól induló és a Szent István-bazilikánál záruló – eseményen, miről szól a részt vevő egyházi iskolai tanárok öt pontja, és hogyan lehet csatlakozni hozzá. Ezért én most lehetek egészen személyes, és írhatok arról, hogy miért jelentős számomra a tegnapi nap.

Szerző: Csepregi András evangélikus lelkész, hitoktató

tanarballagas.jpg

Az idevezető út 2020 februárjában kezdődött. A Fasor [Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium – a szerk.] egy tanárnője, akinek a sógora a pesti piaristáknál tanít, feltette a tanári levelezőlistára a piarista tanárok oktatással kapcsolatos állásfoglalását. A szakmailag nagyon igényes és nyíltan kritikus szöveg néhány nap alatt bejárta az országot, és közel ezerhatszáz egyházi iskolai tanár írta alá, köztük evangélikus és református oktatási intézmények tanárai is. A kezdeményezést végül elmosta a koronavírus-járvány. Idén januárban hallottunk újra hírt a pesti piaristáktól, akik online beszélgetéseket szerveztek az oktatás helyzetéről, és itt vetődött fel először, hogy egyházi iskolák is csatlakozhatnának a pedagógus-szakszervezetek tervezett sztrájkjához.

fasori_tanarok_a_tanarballagason.jpgFasori tanárok a tanárballagáson

Szakszervezetek és sztrájk – számomra ismeretlen világ volt akkor. Hatvanadik évemben járva soha nem láttam még közelről szakszervezetet, és a sztrájkkal is csak a történelemkönyvekben, esetleg angol vagy amerikai filmekben találkoztam. Néhány nap alatt kellett megtanulnunk a legelemibb ismereteket, és engem lepett meg a legjobban, hogy a Fasorban milyen sok kollégám adta a nevét a január 31-ei figyelmeztető sztrájkban való részvételhez vagy annak támogatásához. Még jobban meglepett, hogy február 24-én, a sztrájkot kiüresítő kormányrendelet kiadása után milyen sokan vállalták a polgári engedetlenségben való részvételt, aminek Magyarországon nincs szélesebb körű közösségi hagyománya. Láttuk más evangélikus iskolák hasonló fellépéseit is, végül pedig – már márciusban – több katolikus iskola tanárai is kiálltak az utcára mint engedetlenkedők. Ekkor született az a részben virtuális, részben személyes kapcsolatokból is építkező tanári közösség, amely tegnap este elindult a Deák téri evangélikus templom elől, és megérkezett a Szent István-bazilikához.

Ha valaki meghallgatja a tegnapi beszédeket, pontos képet kaphat arról, hogy milyen dilemmákkal állnak szemben azok az egyházi iskolai tanárok, aki meg szeretnék fogalmazni az oktatás helyzetével kapcsolatos nyilvános kritikájukat.

Közülük többen részt vettünk a diákok vagy a szakszervezetek által meghirdetett tüntetéseken vagy élőláncokban, mások viszont túl harsánynak tartották ezeknek az eseményeknek a hangját, vagy az ott elhangzott beszédek egyike-másika volt számukra idegen. Ezekre a dilemmákra válaszoltunk egy saját szervezésű eseménnyel, amely hangjában és koreográfiájában visszafogott, el akarja kerülni a törzsi szembenállás csapdáit – ahogyan erre az egyik felszólaló utalt is –, az oktatás helyzetét érintő kritikája viszont nem kevésbé konkrét és szókimondó, mint a többi utcai demonstráción elhangzottakéi. Az esemény után csendben ünnepeltük, sok-sok üzenetben is megosztottuk egymással, hogy megtaláltuk azt a hangot, azt a képi megjelenést és azt a gondolati tartalmat is, amelyet meg akartunk mutatni.

csepregi_andras_vo_foto.jpg

Fotó: Andrónyi Tamás/Válasz Online

A szervezők kérésére az esemény végén rövid imádságot vezettem. A kérések után némi csendet tartottunk személyes kérések számára, majd elmondtuk együtt a Miatyánkot. Hadd zárjam a bejegyzést az imádság szavaival:

Jézusunk, te azzal biztattál bennünket, hogy aki kér, az kap. Hadd kérjük el most a mi mennyei Atyánktól mindazt, amire a legnagyobb szükségünk van.
Add meg nekünk, hogy egyetértsünk a legfontosabb dolgokban.
Add meg nekünk, hogy figyelmesek és türelmesek legyünk egymás iránt.
Add meg nekünk, hogy jó mentorai lehessünk a ránk bízott fiataloknak.
Add meg nekünk, hogy kitartók legyünk a jóban, és ne elégedjünk meg félmegoldásokkal.
Add meg nekünk, hogy örömet találjunk hivatásunkban.
Ámen.

Borítókép: Kötőszó

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5217973762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

 

 evelet_elofizetes.png




Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása