Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

„Meg kell mentenünk a vasárnapot" – Kommentelők kérdéseire válaszoltak a püspökök

Noha a járvány még nem ért véget, a legfőbb tanulságát már le lehet vonni: nemcsak nehézségeket hozott, de sok áldása is volt. Így foglalhatók össze a Kérdezd meg a püspököd! című élő online kerekasztal-beszélgetésen elhangzottak. A Magyarországi Evangélikus Egyház elmúlt egy évét értékelő alkalom egyúttal arra is rámutatott, hogy a közeljövő szintén fontos feladatokat állít elénk.

Szerző: Vitális Judit

evangelikus_puspoki_kerdes_felelet.jpg

A püspökök részvételével zajlott élő online beszélgetést május 18-án este a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Luther Kiadó szervezte. Dr. Fabiny Tamás (Északi Egyházkerület), Kondor Péter (Déli Egyházkerület) és Szemerei János (Nyugati [Dunántúli] Egyházkerület) az Evangélikus Információs Szolgálat és az Evangélikus Élet magazin főszerkesztőjének, Kézdi Beátának a vendégeként ült a kamerák elé. Az egyházvezetők nemcsak azt idézték fel, milyen válaszokat adott az egyház a pandémia kihívásaira, hanem abba is bepillantást engedtek, hogy magánemberként miként élték meg az elmúlt hónapokat – szavaikból pedig sokak közös tapasztalata köszönt vissza.

A járvány első hulláma ijesztő volt, vezetőként nekik is gyorsan kellett reagálniuk, az egyház népe ugyanis tőlük várta az útmutatást – emlékezett vissza Fabiny Tamás. A második hullám idejét az öröm időszakaként jellemezte; ő és püspöktársai is megtapasztalták, mennyi minden jóra – fokozottabb elcsendesedésre, több prédikációhallgatásra – is lehetőséget adott a pandémia. A harmadik hullámban ezzel szemben a megfáradással kellett szembenézniük, és a kiégés elkerülésében kellett támogatniuk a lelkészeket. Ez utóbbi azért is volt nagyon fontos, mert a folytatáshoz erő kell, „az újrakezdésbe nem lehet fáradtan belemenni”.

A kollégák helytállása kapcsán Szemerei János kiemelte: a legtöbb lekész hivatástudata elég erős volt ahhoz, hogy megbirkózzon a kialakult helyzettel, eközben pedig sokan olyan szakmai tudást is elsajátítottak, amelyet később is hasznosítani tudnak. Összességében úgy látja, hogy nem volt „eltékozolt” év a tavalyi, már csak azért sem, mert mindannyiunkat megtanított megbecsülni azt a keveset, ami éppen elérhető számunkra.

Azt majd az elkövetkező hetek, hónapok fogják megmutatni – tette hozzá Kondor Péter –, hogy miként és hányan térnek vissza a templomokba, és kapcsolódnak be újra a gyülekezeti életbe.

„Szükségünk van a közösség megtapasztalására, hogy ne otthonról, a fotelből nézzük az alkalmat, hanem vigyük mi is oda azt, amit nekünk adott az Úristen.”

Az egyházvezetők látják, milyen pozitív hozadékai voltak az egyház virtuális térbe való átköltözésének, de az online közvetítések veszélyét is érzik: a médiafelületeken való aktív jelenlét egyfelől gazdag kínálatot tárt elénk, egyúttal azonban kényelmessé vagy akár válogatóssá is tett, tehetett minket. Pedig a személyes találkozást semmi nem helyettesítheti – hangsúlyozták –; az együtt imádkozásnak, éneklésnek olyan ereje van, amely nem tapasztalható meg a képernyőkön keresztül.

A következő időszak nagy kihívása az lesz – jelentette ki egyhangúlag a három püspök –, hogyan lehet „visszaszeretni” az embereket a templomokba, arra motiválni őket, hogy a közvetlen találkozásokra módot adó alkalmakat válasszák. Ahogyan Fabiny Tamás fogalmazott: „Meg kell mentenünk a vasárnapot, legyen az valóban az Úr napja.”

Mint mondta, ez alatt a bő egy év alatt kiveszett a vasárnapi templomlátogatás természetessége. Pedig a cél az, hogy „legyen mindenkinek saját gyülekezete, és a vasárnapot mindenki nagyon komolyan vegye”. A megoldás egyik szeletét egyébként a püspökök abban látják, hogy nem az istentisztelettel párhuzamosan, valós időben kell közvetíteni az alkalmakat, hanem később, felvételről kell elérhetővé tenni.

Az egyházak aktuális társadalmi megítélése mutatkozott meg akkor, amikor március végén a három legnagyobb történelmi egyház vezetői a papok, lelkészek – pedagógusokkal együtt történő – oltását kezdeményezték a kormánynál, arra hivatkozva, hogy hivatásuknál fogva ők is a veszélyeztetettek közé tartoznak. Fabiny Tamás püspököt mellbevágta, hogy ez sokakból milyen indulatokat, fröcsögő gyűlöletet váltott ki.

Szemerei János hozzátette: az úgynevezett „vakcinaféltékenység” általános jelenség volt azokban a napokban, hetekben – az emberek egy jelentős része azonban úgy gondolja, túl nagy az egyházak társadalmi szerepvállalása, már elegendő intézményt működtetnek. Mint mondta: „Ezekre a hangokra figyelnünk kell, ugyanakkor a szolgálatunk nem ettől függ. Isten útja napsütésben, viharokban, ellenszélben is ugyanaz. Nem a külső körülményekkel kell foglalkoznunk, hanem azzal, amit ő ránk bízott.”

Ehhez kapcsolódva Kondor Péter fontosnak tartotta kiemelni: az állami támogatások egy része, így például az örökségvédelmi, kulturális kincseket védő beruházásokhoz nyújtott források lehetővé teszik olyan templomok, épületek felújítását, amelyek nemcsak az evangélikusoké vagy a keresztyéneké, hanem minden magyar állampolgáré.

Isten arra tanított minket, hogy a komfortzónánkon kívül is szükség van ránk – mutatott rá Kondor Péter. Mint mondta, újra és újra fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy meddig vagyunk hajlandók Isten szolgálatában állni: amíg a munkaidő tart, vagy amíg el nem fáradtunk – vagy azon is túl?

„Jézus szolgálatra hív minket, és ha odavisszük elé a magunk kevés szeretetét, reménységét, akkor azt ő meg tudja sokszorozni.”

Szemerei János összességében az elcsendesedés, a visszavonulás áldott idejeként élte meg az elmúlt időszakot. „Kiéheztetett minket arra, hogy várjuk a találkozást, megtanított minket újra örülni egymásnak, hogy a rohanásban se felejtsük el, milyen nagy ajándékok a testvérek számunkra.”

Imaéletének gazdagodását Fabiny Tamás is kiemelte. Mint mondta, nagyon várja már, hogy elmondhassa végre Kis János szuperintendens 19. századi fohászgyűjteményéből a „ragadós nyavalyák megszűnése után mondandó” hálaadást. Kíváncsian várja, vajon megtesszük-e majd egyenként és közösségként a hálaadás gesztusát. „Okuljunk a próbatételekből – kerekítette le az elnök-püspök a kerekasztal-beszélgetést –, zárjunk szorosabbra, és most, hogy az eucharisztikus böjt véget ért, vegyünk úrvacsorát, és örüljünk annak, hogy testében és vérében Isten ennyire közel jön hozzánk.”

A kerekasztal-beszélgetés felvétele itt tekinthető meg:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6916567218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

 

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása