Kötőszó

Dávid zsoltára.

De nem csak az övé. A tied, az enyém. A miénk. Mindenkié. Mindenki zsoltára a 23. zsoltár. Kedvenc. Szóról szóra. Fejből. Szívből. Kívülről. Tudjuk. Fújjuk. Mondjuk. Énekeljük. Imádkozzuk. Egy zsoltár. A huszonharmadik. Több, mint egy zsoltár. Hitvallás. Örökre szól. Ökumenikus zsoltár. Evangélikus zsoltár. A mi zsoltárunk. Is. Dávid zsoltára.

Szerző: Gáncs Tamás

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Nem más. Ő. Csakis ő. Senki más. Ha ő nem, akkor senki. Az Úr. Tamással együtt valljuk Jézusról: én Uram és én Istenem. Ő az én pásztorom. Az Úr az én pásztorom. Jézus az Úr. Küriosz. Nem elnyomó. Nem politikai vezető. Nem morálfilozófus. Nem bálvány. Nem valláspótlék. Nem egy a sok közül. Ő: Úr. Az Úr. Az én pásztorom.

Velem vándorol utamon Jézus. Énekeljük. Valljuk. Hisszük. Nem szűkölködünk. Mert általa, vele és benne minden megvan, ami igazán kell. Ez a teljesség. Minden más csak ezután jön. Keressétek először(!) az Isten országát, és minden más adatik, minden más csak ezután jön. Ő mondja ezt. Ő. Nem más. Az én pásztorom. Az én Jézusom. Az én Uram. Az én Istenem. Az(!) Úr.  Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Gyönyörű ez a fordítás: terelget. Nem terel, nem utasít, nem erőszakkal kényszerít, nem parancsol. Nem megbabonáz, nem manipulál. Terelget. Szeretettel. Finoman, Gyengéden. Épphogy megérint szavával. Épphogy megérinti a vállam, a szívem, a lelkem, az énem. Megérinti az egóm, és odavezet a csendes vizekhez. Az élet forrásához. A csendes forráshoz. Ahol minden elkezdődött és elkezdődik. Igen, terelget. Igen, vezet. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

Üde lélek. Micsoda evangélium! Az Örökkévaló az, aki felüdíti a lelket. Ritkán beszélünk erről: az Isten felüdítő Isten. Felfrissít. Lelkével frissíti fel a lelkemet. Felüdíti. És... És nemcsak hogy felüdíti, de ezután, ezzel összefüggésben is: igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Biztonságérzetet ad. Az igaz ösvény tudata ez. Ösvénybizonyosságnak is nevezhetnénk akár.

Ez az út keskeny. Jézus beszél erről. Egyáltalán nem széles, de ez az út az Atyához. A szűk, keskeny ösvény. Ő vezet. Megint vezet. Újra. Folyamatosan. Nem mindig vesszük észre. Vagy nem mindig akarjuk észrevenni. De vezet. Méghozzá az ő nevéért. Nemcsak úgy általában, hanem az ő nevéért. Ne vedd hiába Istened nevét. Az ő(!) nevéért vezet. A név. „Vö SÉM.” Szent. És mégis közel van, és megszólítható.

Jézus óta Atyának szólítható. Igen, Jézus óta. Akinek nevére meghajlik minden térd. Akinek neve oda volt írva a kereszt fölé: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Gúnynak készült. Hitvallássá nemesedett. Nomen est omen. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

Tegnapelőtt meghalt egy lelkésztársam. Nagyon gyorsan történt minden. Múlt héten, kecskeméti szolgálatom után tudtam meg, hogy kiderült gyógyíthatatlan betegsége. Négy nappal később halálhírét kapom. Megdöbbent. Letaglóz. Nyugodjon békében.

Sosem tudom, sosem akarom megszokni. A halál árnyékának völgye realitás. Teremtettségünk realitása. Kinek hosszabb a völgy, kinek rövidebb. Kinek több a hegy, kinek kevesebb. Nem tudjuk, nem sejtjük, miért is van ez így. Csak az ígéretbe kapaszkodunk. Az ígéret pedig az, hogy nem vagyunk egyedül. Mert te, mert te, Uram, én Uram és én Istenem, velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

Igen, megvigasztal. Van mit és van kit. Vigasztaló Istenünk van. Paraklétosz. Vigasztaló Lélek. Ez adhat reményt. Gyászolóknak és emlékezőknek. A völgyben és a gödör alján, a padlón és a kút legmélyén. Életünk mélységének ünnepén. A keresztünk cipelése közben. Összetört reményünk felismerésekor, a hiábavalóság hiábavalóságának kísértése között is.

Mert te velem vagy, oh, Vigasztaló! És ezért, csakis ezért, kizárólag ezért: nem félek! Semmitől és senkitől. Semmi bajtól. Senki emberfiától és -lányától. Nem félek! Ha kell, kimondom ezerszer is. Nem félek! Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

Asztalközösség, életközösség. Vállalhatóan. Mindenki látja, még az is, akinek ez éppen nem tetszik. Te teríted az asztalt. Mindennap. Minden vasárnap. Jövel, Jézus, légy vendégünk. Áldd meg, amit adtál nékünk. Akit adtál nékünk. Magadat is adtad értünk… Ellenségeid szeme láttára…

Te vagy az élet kenyere. Olaj, bőség, tele pohár. Se nem félig tele, se nem félig üres. Tele van. Mint a csordultig telt szív. Hála van. A keserű pohár nálad maradt, nem vétetett el. Micsoda szeretet! Istenem. Igen, te vagy az. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. Bizony, mondom néktek, bizony, az Úr az én pásztorom. Én Uram és én Istenem. Kísér. Ő, a jóságos. Maga a szeretet. Minden napon a világ végezetéig. Otthon vagyok. Megérkeztem. „Haza akartam, hazajutni végül. Ahogy megjött ő is a Bibliában.”

És van megérkezés. Az egész élet lehet otthon. Mert… Mert… Mert… Mert az Úr az én pásztorom. Én Uram és én Istenem. Dávid Fia, könyörülj rajtam! Vágyom az érkezésre, elérkezésre, megérkezésre, otthonra. Igen, mint a költő, mint Dávid, mint a fiú a Bibliában.

Mint a zsoltárban. Dávid zsoltárában. Dávid Fia zsoltárában. Mindenki zsoltárában. Ámen.

Ha Ön is szeretne vendégírást küldeni nekünk, levelét szeretettel várjuk a kotoszo@lutheran.hu címe.