Kötőszó

Szeptember 4–6. között tartották a Budapest Forum for Christian Communicators konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A számos előadás közül kifejezetten nagy érdeklődés övezte azt a kerekasztal-beszélgetést, melynek keretében a fiatalság megszólításáról diskuráltak magyar és külföldi egyházi személyek, köztük Böjte Csaba ferences szerzetes. Lehetetlen küldetésnek tűnik a mai, változó kommunikációs térben megtalálni a hangot a fiatalsággal, vagy túlmisztifikáljuk a kérdést? Beszámolónkat olvashatják.

Szerző: Harmati Dóra

„Isten nem ment nyugdíjba, biztos, hogy munkálkodik” – jelentette ki Böjte Csaba testvér a beszélgetés során. A ferences szerzetes mellett a disputában részt vett Bese Gergő római katolikus pap, tanár, a 777 blog szerkesztője, Anthony Ridge-Newman, a Liverpool Hope University tanára, Rifat M. Bader jordániai pap, diplomata és publicista, valamint Michael Williams indiai újságíró, tanár.

A különféle kulturális és felekezeti háttérből érkező felek egyhangúlag ecsetelték a digitális tér fiatalokra gyakorolt jelentékeny hatásait. Rifat M. Bader felhívta a figyelmet arra, hogy két különféle terepen mozgunk. Bár az egyházi iskolákban keresztény alapokon oktatnak, mégsem ez az út vezet a fiatalokhoz, akik inkább a közösségi médiában élik az életüket. A jordániai pap egyébként aktívan jelen van ezeken a felületeken, kommunikál a fiatalokkal, elérhető számukra, barátjukként tekintenek rá. Számára ez akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor születésnapján az internetes köszöntéseket túlnyomórészt a fiataloktól kapta.

Bese Gergő papi hivatása mellett pedagógusként is rálátással rendelkezik a helyzet komplexitására. Becslése szerint diákjai átlagosan napi négy-öt órát töltenek az online térben, ahol a történések kapcsán nem feltétlenül tesznek fel kérdéseket maguknak, nagy bizalommal és hiszékenységgel állnak az őket ilyen módon érő információkhoz.

„Ha mi nem vagyunk fék, tükör a fiatalok számára, akkor egy igencsak zűrös generáció fog fölnőni a szemünk láttára” – fogalmazott a római katolikus pap.

Anthony Ridge-Newman beszámolt az egyházi intézmény korlátairól is. Hiába működtetnek Liverpoolban ökumenikus egyetemet, hiába van a kezükben az összes online felület és eszköz, észrevételük szerint hatalmas változások történnek a különféle generációk között. A fiatalok olyan felületeket használnak, melyeknek a létezéséről az idősebb generációk nem is tudnak. Newman a jelenséget saját unokahúgainak példáján keresztül érzékeltette, ugyanis már a tizenegy és tizenöt éves lányok is más-más felületeket használnak. A változás elképesztő szinten felgyorsult.

Reménykeltő és fontos meglátást tett az indiai Michael Williams, aki arra kért mindenkit, hogy kicsit messzebbről tekintsenek a problémára. „Lépjünk egy lépést hátra – mondta. – Akkor kell kapcsolatot építeni velük, amikor még gyerekek, nem tizenévesen.” Williams elmondta: régen bajban vagyunk, ha elvesztettük kiskorukban a gyermekeket, és lázadó kamaszéveikben szeretnénk újra megtalálni velük a közös hangot.

A megszólalás kapcsán megkérdeztük Grendorf-Balogh Melindát, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági és Gyermekbizottságának elnökét, hogyan vélekedik a fiatalok korai megszólításáról és megtartásáról. „Az evangélikus egyházban már működik a gyerekek egészen kicsi korban való megszólítása” – válaszolta kérdésünkre. – Egy ez év tavaszán végzett országos felmérés alapján 142 egyházközség visszajelzése szerint (a 252-ből, tehát 56 százalékos rálátással) 42 gyülekezetben van baba-mama kör. A szociológiai szempontokat is figyelembe véve ez egy nagyon jó és biztató arány a keresztségben részesült gyermekek és családjaik kísérését, utógondozását illetően. Már vannak családi napközijeink és bölcsődéink, a több évtizedes múlttal rendelkező óvodáinkról nem is beszélve. Ami véleményem szerint nagy kihívása lesz a következő évtizedben az evangélikus egyháznak, az az, hogy az intézményi és gyülekezeti kereteket hogyan tudjuk összehangolni, hogy a magas színvonalú ellátás és oktatás igénybevétele mellett a gyülekezeti ház és templom is fontossá váljon a családok számára, hogy lelki otthonra is találjanak. Hiszen minden asztal és pad mellől kinőnek a gyermekeink, az intézményeket, korosztályuknak megfelelő közösségeket maguk mögött hagyják. Hiába tanuljuk meg egymás nyelvét a kezdetek kezdetén, ha nincs bennünk szándék, motiváció és Lélek, amellyel kísérhetnénk őket a hit útján való fejlődésben – akkor csupán egy szép emlék marad a közösen eltöltött idő, és nem a felülről érkező, életüket meghatározó és formáló erő.”

A kerekasztal-beszélgetés során hasonló problémák fogalmazódtak meg mindenkiben. A legtöbb megszólaló azt sérelmezte, hogy nem értjük egymás nyelvét, a fiatal és idős generációk elbeszélnek egymás mellett. A megoldást mindannyian a személyes, bizalomra épülő kapcsolatokban látták.

Rifat atya így fogalmazott: „Pál azt mondta, hogy manapság nem a tanárok, hanem a tanúk nyerik meg a háborút. Mi nemcsak tanúk vagyunk, hanem ott is kell lennünk mellettük, kísérni kell őket.” Majd hozzátette: nem kell félnünk attól, hogy milyenné fogja formálni a fiatal generáció a jövőt. „Attól lehet jobb a jövő, ha megbízunk bennük” – mondta.

Michael Williams szerint nincs új a nap alatt. Az indiai tanár elmondta, hogy minden egyes generáció keres valamit. Kapcsolatokat, értelmet, és azt szeretnék, ha elfogadnák őket. „Nincs azzal baj, ha valaki elesik – mondta. – Az lenne a lényeg, hogy lehetőséget teremtsünk az elesésre, és tanítsuk meg őket felállni.” Williams megerősítette a hallgatóságot abban, hogy az evangélium üzenete mindenki számára életet formáló erő, de fontos, hogyan meséljük el a fiataloknak.

Böjte Csaba testvér az imádság, az Istennel való kommunikáció fontosságát emelte ki, hiszen ez volt az alapja annak is, hogy belevágott az árva gyermekek megmentésének szolgálatába. A ferences szerzetes zárógondolatként ara hívott, hogy éljük az életünket Istenbe vetett bizalommal, ugyanakkor ne szidjuk, hanem inkább bátorítsuk egymást!