Kötőszó

Több mint kétszáz embert kérdeztek meg a Reformatus.hu munkatársai arról, szerintük milyen a jó lelkész. A legtöbben az őszinteséget tartották a legfontosabb tulajdonságnak, utána szorosan, egyszázaléknyi különbséggel állt az elfogadás, a képzeletbeli dobogó harmadik helyére pedig a hitelesség került. E kutatástól ösztönözve a Kötőszó blog evangélikus fiatalokat kérdezett: szerintük milyen a jó lelkész?

Összeállította: Harmati Dóra

A lelkészi hivatás távol áll a szokványos irodai munkáktól. A lelkészek élete a gyülekezet, olykor a még tágabb nyilvánosság előtt zajlik. Nem vegyülhetnek el a tömegben, mint egy gyakornok a multivállalatoknál, minden egyes mozdulatuk, mondatuk a figyelem középpontjában áll. Nem csoda, ha minden gyülekezeti tagnak van véleménye arról, hogy milyen is a jó lelkész. De mit gondol erről az a korosztály, amely ritkábban hallatja a hangját a templomban – legfeljebb a távolmaradásával jelzi, ha valami nem tetszik neki? Milyen a jó lelkész a fiatalabb generáció szerint? Íme néhány válasz.

*

„Nem kell, hogy valaki jó lelkész legyen, elég, ha »elég jó lelkész«. Ez pedig alapvetően nem a készségeken, képességeken múlik, hanem azon, hogy megérintett ember-e, hogy megtapasztalta-e az elveszettséget és a megváltást, és erről a kettőről (mindkettő fontos!) hűségesen tanúskodik-e. Elsősorban (Isten által) vezetett és nem vezető. A jó lelkész nem tökéletes, de nem is akar annak látszani – és pont ezért hiteles, kongruens.” (Szilvi, 25) 

* 

„Szerintem a jó lelkész mindenekelőtt alázatos. Ez az első, ami szerintem nagyon fontos, mert Jézus is végtelenül alázatos volt és szelíd. Viszont tekintélye van, tehát bármennyire »haver«, legyen meg a tisztelet és a határ. Keményen megmondja az igazságot, de nem ítélkezik. Megértő, de nem rejti véka alá az igazságot, nem bújik el egy ilyen »minden relatív és személyfüggő« liberális köntös mögé.” (Virág, 21)

* 

„A jó lelkész többek között mindent is csinál. Szorgalmas, dolgos, derék, vezeti a gyülekezetet, olvasott; felkészült, biblikus igehirdetései vannak. Egyszerre veti bele magát a szellemi, a fizikai és a lelki munkába. Jó lelkigondozó, megértő, akihez bárki bizalommal fordul – sőt a kívülállók is messziről felismerik hitelességét. Egy személyben átlátja a gyülekezeti munkaágak mindegyikét, kézben tartja őket, mégis tud összedolgozni, és tudja motiválni a híveket – jól kiaknázza a gyülekezetben rejlő lehetőségeket. A jó lelkész jó menedzser is egyben, de előrébb tartja a lelki életet. A jó lelkész tudja, hogy ez a szókapcsolat egy nem létező fogalom, és napról napra megharcolja, hogy Isten hogyan pótolja a nyilvánvaló hiányosságait.” (Péter, 24) 

* 

„Szerintem egy lelkésznek nagyon fontos elsősorban, hogy megtért legyen. Az Úr azokat állítja szolgálatba, akik az ő katonái, akik az ő akaratát keresik. Továbbá a hitelesség, az alázat és az igéhez való ragaszkodás elengedhetetlen. Aki nem úgy él vagy próbál élni, mint amit prédikál, az hiteltelenné válik. Az alázat azért fontos, mert a gyülekezet többi tagjával csak úgy lehet jó kapcsolatot kialakítani, ha őket egyenlő felekként fogadja el, de Isten elé is csak úgy lehet odaborulni. 

Az igéhez ragaszkodás sok lelkésznél párosul dogmatikákkal, hitvallásokkal, más személyek tanításaival, de úgy gondolom, hogy egyedül a Szentírás is elég kell legyen egy lelkésznek. Személy szerint én szeretem azokat a lelkipásztorokat, akik szilárdan ragaszkodnak az igéhez, és nem embereknek akarnak tetszeni. Jó, ha egy gyülekezetben több hívő embert maga mellé vesz a lelkész, és beállítja őket is a szolgálatba, hogy együtt hordozzák a gyülekezet terheit. A bibliaórák, házi csoportok, bizonyságtételek, ifi- és gyerekközösségek támogatója, több esetben vezetője egy jó lelkész.” (Réka, 18) 

* 

„Számomra a jó lelkész (azontúl, hogy újjászületett hívő, aki ápolja az Istennel való kapcsolatát): hiteles és őszinte, kerüli a kánaáni nyelv használatát, törekszik a közérthetőségre, mer igazán ember lenni, ismeri a határait; ha egy feladat nem az ő kompetenciaköre, bátran kér segítséget; nem hanyagolja el a családját, mer kérdéseket feltenni, vállalja, hogy nem tud mindenre válaszolni; az embert test, lélek, szellem egységeként szemléli, nem spiritualizál túl mindent.” (Heni, 22) 

* 

„Egy jó lelkész alázatos marad a fentről kapott ajándékához, nem helyezi magát a nyája fölé, közöttük jár-kel. Nem enged a mammonnak, és az épp aktuális, hatalmon lévő kormánnyal nem smúzol elvtelenül a gyülekezet érdekeire hivatkozva, hanem ragaszkodik a bibliai értékrendhez. A jó lelkész nemcsak a nyája szellemi állapotával, hanem a lelkével is foglalkozik, nemcsak adakozó embereket, hanem élettörténeteket, bizonyságokat lát a nyájban, amiknek időnként teret ad, hogy megosszák a nyáj többi tagjával a pulpitus mögül. Ugyanígy más prédikátori ajándékkal megáldott testvéreket is enged érvényesülni, miközben az egészséges tekintélyét meghagyja.” (Kata, 31) 

*  

„A jó szót helyettesíteném az ideálissal. Egy ideális lelkész számomra sok tulajdonságában hasonlatos egy apához. Megmutatja a helyes és követendő utat, irányt az életben. Összetartja a gyülekezetét, ahogy az apa a családját. Jó vezető, őszinte, hiteles, példamutató, lelkiismeretes, inspiráló, valamint rendelkezik tervekkel és célokkal, mindemellett tud ember is lenni. Nem követel, hanem kér. Ezeken túl egy ideális lelkész stabil, biztos lelki élettel rendelkezik, amelyről tanúbizonyságot tud tenni. Igehirdetései jól felépítettek, teológiailag megalapozottak, nincsenek sok példával teletűzdelve, gondolkodásra késztetnek. A hívek pedig tiszteljék az (ideális) lelkészüket, nem véletlen a tisztelendő megnevezés.” (Hanna, 23) 

* 

„Szerintem nagyon fontos az, hogy szeretetteljes legyen, és küldetésének érezze a hívekkel való törődést. Érezze át azt a súlyt, hogy ennek a gyülekezetnyi embernek a lelki üdve egy kicsit rajta is múlik.” (Barnabás, 22) 

*

„Szerintem egy jó lelkész példakép egy fiú, egy férfi számára. A férfinak feladata Isten felé vezetnie a családját, ahogy a lelkésznek is feladata, hogy a közösségének lelki vezetője legyen. Egy jó lelkész hiteles, nemcsak prédikál Isten útjáról, hanem meg is éli azt. Művelt, a munkájában alapos és igényes. Számomra fontos, hogy értsen a fiatalok nyelvén, találja meg velük a közös hangot, tudjon szólni hozzájuk. Bármiről lehessen vele beszélgetni. Legyen pozitív és vidám. Egy jó lelkészből Isten emberek iránti szeretete tükröződik.” (Zoli, 29) 

* 

Személyes tapasztalataink nagyban befolyásolják, hogyan tekintünk az egyházra és annak vezetőire. A kérdésünkre adott válaszok természetesen ezeket az egyéni élményeket is nagyban tükrözik, azonban világosan kirajzolódik belőlük egy határozott irány: ahogyan arról már korábban is írtunk, a fiatalabb generációk tele vannak kérdésekkel, amelyekre határozott válaszokat várnak. Ellenkező esetben nagyon hamar eltűnnek a közösségekből, és – az előző évek tendenciáival ellentétben – később sem térnek vissza. 

A fiataloknak egyértelműen szükségük van hiteles beszélgetőpartnerekre, akik életükkel is alá tudják támasztani érveiket, akik akár példaképpé válhatnak a számukra. Olyan lelkészekre vágynak, akik nem vetik meg az emberi hibákat, különösen akkor nem, ha valaki ezeknek tudatában van, nem szeretik azonban a kétszínűséget. 

A fiatal generációk – a közhiedelemmel ellentétben –, ahogy a nekünk nyilatkozók válaszaiból is kiderül, igényt tartanak arra, hogy lelkészük bevonja őket a gyülekezeti feladatokba; ettől csak még jobb és tiszteletre méltóbb vezetőnek tartják azt, aki így cselekszik. 

Összességében elmondható, hogy az evangélikus fiatalok is hasonlóan gondolkodnak, mint a református felmérésben megszólaltatott testvéreink. Az őszinteség, az elfogadás és a hitelesség iránti vágy a legerősebb bennük.