Március első hetében hazaérkezett Afrikából Tóbiás, a fekete gólya. A maga tizenkilenc évével ő az egyik legöregebb ebből az értékes fajtából. Nyári rezidenciája Gemencben található, ahol általában augusztusig tartózkodik, amikor majd ismét útra kel. A fészekkamerának köszönhetően interneten követni lehetett, miként érkezett haza a hosszú repülésről. Bölcs családfőként megelőzte társát: Sára általában március közepén érkezik. Amilyen büszke magyar gólyák ők, a március 15-ei nemzeti ünnepet nyilván már itthon és közösen szeretik ünnepelni, saját fészkükben.
Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök jegyzete – elhangzott 2018. március 18-án a Kossuth Rádióban.
A webkamerás felvételek szerint idén azonban akadt egy kis bökkenő. Tóbiás a sok ezer kilométeres utazás után azt kellett, hogy tapasztalja: fészke bizony megrongálódott. Az akkor még dermesztően hideg időben meglehetősen védtelennek látszott a gólyamadár. „Sötétedéskor azt lehetett látni, hogy ácsorog a nagy hóban a fészek megmaradt részén” – írják a tudósítások.
Sajnálom Tóbiást. Féltem őt és társát, Sárát, akik az elmúlt négy évben tíz fiókát neveltek fel ebben a fészekben. Most is hazajöttek, hiszen tudják, hogy ez az otthonuk. De lesz-e ismét fészkük? Költenek-e fiókákat?
Ha Tóbiásra azt mondtam, hogy ő magyar érzelmű, akkor talán az a megállapítás sem túlzás, hogy ő Esterházy Péter írásait is szereti. Ott, féllábon ácsorogva talán ezeket a sorokat motyogja magában: „Ránézek a hazámra, és egy idegen néz vissza. Árva szívem holt erét töltsd meg, égi Jóság.” (Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, hetvenhatodik oldal).
Ez az égi Jóság Tóbiás reménysége. És mindannyiunké. Ezért hiszem, hogy az időközben talán ugyancsak megérkezett Sárával immár neki is láttak a fészek rendbetételének. Amelyet hamarosan gólyafiókák népesítenek be.
Erről az égi Jóságról szeretnék szólni. Nem a magam dadogó esendőségével, hanem a 84. zsoltár ihletett szavaival: „A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
