„Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy közöny és önzés helyett irgalom és szolidaritás jellemezze világunkat? Valljuk-e szóval és cselekedetekkel, hogy Isten mindig a »lázárok«, a rászorulók Istene? Cselekszünk-e ténylegesen azért, hogy ebben a világban – közel és távol – kevesebb legyen a szenvedő? Merjük-e korunk bíborba és patyolatba öltözöttjeit figyelmeztetni? Megteszünk-e mindent a mai szegényekért és a szegénység okainak felszámolásáért?" Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök évbúcsúztató írása.
Szilveszter napja az időről szól. Talán már napközben is többször pillantunk az óránkra, hogy be tudjuk osztani időnket. Éjfél előtt néhány perccel pedig sokan fogjuk nézni, amint a másodpercmutató apró lépteivel körbeér, vagy digitális kijelzőn figyeljük, mikor is van itt az éjfél, hogy pezsgődurrogással, tűzijátékkal és akár harangszóval köszöntsük a 2018-as új esztendőt.
Mennyi idő van még hátra?
Sporteseményeken az eredményjelző táblán ott van az óra, melyet mind a játékosok, mind a nézők láthatnak. Tudni kell, mikor lehet az utolsó akciót indítani, mikor jöhet vissza a kiállított játékos, meddig van esély a győztes gól megszerzésére. Amikor elromlik egy háztartási gép, megnézzük, lejárt-e már a garancia. A megvásárlandó élelmiszer csomagolásán feltűnő helyen szerepelnie kell egy dátumnak: meddig fogyasztható?
Sok mindent tudunk hát. Azt viszont nem, hogy meddig tart Isten kegyelmének ideje.
Pál apostol így fogalmaz a galatákhoz írt levelében: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,10) Amíg időnk van… Meddig tart a ma? Meddig tart a türelem időszaka? Mikor jár le az idő?
Szilveszter napján jó tudatosítanunk, hogy a bibliai görög nyelv kétfajta időt ismer. Az egyik a kronosz, a múló idő, melyre a másodpercmutató vagy a digitális csipogás is emlékeztet. A kronosz szóval a világi időt, az ember idejét jelölik, mely olyan szavakban is tovább él, mint kronológia, krónika, kronométer. Van aztán a kairosz, mely viszont az Isten által rendelt idő Ez az alkalom, melyet megragadhatunk, az esély, mellyel élhetünk. Ennek mértékegysége nem a perc vagy az óra, hanem a kegyelem és az irgalom.
Megtaláljuk-e a múló időben az Örökkévaló kegyelmét? „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel...”
Jézus számos rövid elbeszélésében figyelmeztet arra, hogy egyszer lejárhat a kegyelmi idő. Az egyik példázat szerint egy gazdag ember a sikerein felbuzdulva egyre nagyobb csűrt építtet, hogy ott a mind bőségesebb termés elférjen. Boldogan fürdőzne a földi, gazdasági sikerekben, amikor egy hang így szól hozzá: „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet! Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lk 12,20)
Egy másik példázatban a dúsgazdag, bíborba és patyolatba öltözött ember nem vesz tudomást a küszöbén fekvő Lázárról, a szerencsétlen koldusról, akinek kutyák nyaldossák a sebeit. A gazdag embert aztán váratlanul elragadja a halál, így elmulasztja az esélyt, hogy emberszámba vegye a koldust.
Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel...” Nem számíthat szilveszteri ünneprontásnak, ha megkérdezem: megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy közöny és önzés helyett irgalom és szolidaritás jellemezze világunkat? Valljuk-e szóval és cselekedetekkel, hogy Isten mindig a „lázárok”, a rászorulók Istene? Cselekszünk-e ténylegesen azért, hogy ebben a világban – közel és távol – kevesebb legyen a szenvedő? Merjük-e korunk bíborba és patyolatba öltözöttjeit figyelmeztetni? Megteszünk-e mindent a mai szegényekért és a szegénység okainak felszámolásáért?
Az óra ketyeg. Közeledik az éjfél. A múló időt ismerni véljük. De élünk-e a kegyelem idejével?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
