Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

„De jó nektek, hogy evangélikusok vagytok” – riport Palócföldről

A balassagyarmati evangélikus gyülekezet összetartó és az igehirdetésre rendkívül igényes közösség. Jelenlegi lelkészük, Bartha István a kétezres évek elejétől szolgál közöttük. A gyülekezeti tagok szerint olyan lelkész, aki felkészültségben és mélységben ki tudja elégíteni a mintegy háromszáz aktív tagból álló helyi evangélikus közösség intellektuális és lelki igényeit is. Az április 2-i Evangélikus élet magazinban megjelenő riportból most szemelvényeket közlünk. 

Szöveg: Laborczi Dóra | Fotók: Román Péterbalassagy1.jpg

Részletek a riportból: 

Teknős Miroslava, vagy ahogyan a többiek hívják, Mirka, 1996 óta jár a gyülekezetbe és 2011 óta munkatársa a helyi Túrmezei Erzsébet Szeretetszolgálatnak. Szlovák anyanyelvű fiatal lányként jött Magyarországra, itt ismerkedett meg későbbi férjével. Én az egykori Csehszlovákiába jártam gyülekezetbe, otthonra mégis itt találtam. A férjem korábban nem járt templomba, nem volt hívő, de időközben ő is ideszokott. Itt volt az esküvőnk, itt kereszteltük meg a gyerekeinket is. Úgy szoktam mondani, hogy én ide jöttem haza” – meséli a negyvenes asszony, akinek fontos volt az is, hogy az itteniek sosem nézték rossz szemmel, hogyha szlovákul mondta a Miatyánkot. „Mondtam, hogy én szlovákul szoktam imádkozni, bár megtanultam magyarul is, de úgy mondom, mint egy verset, megélni csak az anyanyelvemen tudom a Miatyánkot.” (...)

„Kevés a keresztelő, és azoknak is nagy részében olyanokról van szó, akik már nem itt laknak, de a nagymama miatt a keresztelőt itt tartják. Ha évente két-három olyan gyereket megkeresztelek, aki hat év múlva várhatóan itt fog iskolába menni, akkor az már jó. Emiatt egyáltalán nem gondolom azt, hogy erőltetni kellene az iskolai hitoktatást – én mindenhol elmondtam, hogy aki hittanra szeretné járatni a gyerekét, az hozza el ide. Készítettem egy kis plakátot, szórólapot, amit elvittem az igazgatókhoz és a KLIK-hez, és udvariasan megkértem őket, hogy a szülői tájékoztatáskor ezt adják át. Jelenleg 10-12 gyerek jár hittanra a gyülekezetbe” – mondja a lelkész, aki szerint ebben a településszerkezetben igen bajos lenne megszervezni a kötelező hitoktatást, hiszen „fizikai lehetetlenség egy ilyen kis városban legkisebb történelmi egyházként az öt általános iskola nyolc évfolyamának hitoktatását megszervezni. (...)

balassagy2.jpg

Réti Edit, aki gyerekkora óta jár a gyülekezetbe, amelynek több mint tíz éve jegyzője, így jellemzi azt: „Ha egy dolgot kellene kiemelni, azt tartanám a legfontosabbnak, hogy összetartó. Nem vagyunk egy túl nagy közösség és ennek az előnyeit kimondottan élvezzük. A városban sokszor mondják, hogy „de jó nektek, hogy evangélikusok vagytok, ti milyen összetartóak vagytok, csak összedugjátok a fejeteket, és megcsináljátok, amit akartok.” (...)

Amikor lelkes beszélgetőtársaimat arról kérdezem, hogy megosztottságot, válsághelyzetet élt-e meg mostanában a gyülekezet és azt hogyan kezelték, Réti Edit így felel: „Itt mindenki ismerős, mindenki barát, annyira jó közösség ez a gyülekezet most. Nincsenek acsarkodások, furkálások, egymás ellen való beszéd. Persze, ez nem volt mindig így. Nagyon sokat tesz a mostani lelkész, hogy ez így legyen. Nem engedi elburjánzani a dolgokat, hogyha valamilyen probléma felüti a fejét, próbálja rögtön abba az irányba terelni, hogy egyezzünk meg, és ne arról szóljon a gyülekezet, hogy ki ki ellen tud ágálni, hanem, hogy ki ki mellett tud együttműködni. Van egy közös cél, és mindenkit azért szeretünk, amit ebbe beletesz. És amit bele tud tenni, azt mindenki csinálja is. Nem várjuk el attól, aki nem tud sütni, hogy süteményt hozzon, viszont ha szívesen összesepri az udvart, akkor azért jöjjön.” (...)

Azt gondolná az ember, hogy Bartha István nemrég megjelent, Pogány katekizmus című, sokak számára túlságosan is határfeszegetőként értékelt könyvét egy kis vidéki város gyülekezetében nehezen fogadták, de épp ellenkezőleg: büszkék arra, hogy a lelkészük – szerintük magvas, értelmes és mindig Krisztusra mutató – gondolatai immár szélesebb közönséghez is eljuthatnak.

Olvasd el a teljes riportot a megújult Evangélikus Élet Magazin április 2-i számában, melyet megtalálsz a templomi iratterjesztésekben, vagy megvásárolható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1081 Budapest, Kiss József utca 2.), de meg is rendelhetsz a kiado@lutheran.hu címen és a digitaltalstand.hu/evangelikuselet oldalon keresztül!

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr412390005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
mevelet1516.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása