Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a keresztség nyomán készítettük.
Nemrég újra elém került a Coen testvérek egyik legnagyszerűbb filmje, az Ó, testvér, merre visz az utad?. A történet a 30-as évekbeli Egyesült Államokban játszódik, ahol három szökött bűnöző próbálja megtalálni az egyikük által elásott értékes zsákmányt, amelynek keresése során vadregényes kalandokba keverednek. A filmet nagyon sok szempontból lehet elemezni, ugyanis egyrészt a narratíva az Odüsszeiára és annak eseményeire épít, másrészt minden egyes kalandban a film rekonstruálja a kora 20. századi déli élet meghatározó elemeit, legyen az a country zene, a rasszizmus, vagy éppen a kereszténység.
Van egy csodálatos jelenet a filmben, amikor a három bűnöző egy folyóparthoz érve egy baptista keresztelési szertartás közepébe csöppen. Egyikük arra az elhatározásra jut, hogy megkeresztelkedik és beszalad a folyóba a lelkészhez. Mikor visszatér büszkén meséli a barátainak a maga zseniális déli akcentusával, hogy most már megváltódott, minden bűnét lemosta a keresztség vize és most már sem Isten, sem ember nem találhat benne bűnt: végre szabad. Persze mi nézők tudjuk, hogy az egész arra megy ki, hogy azt érezhesse, hogy most már a rendőrség sem kaphatja el, mert megszabadult az összes bűnétől és ezen jókat kacagunk, de szerintem ez az ember – és vele együtt felnőttkeresztelkedők milliói – komolyan megérezhették a keresztség pillanatában azt a páratlan és csodálatos érzést: végre szabadnak lenni.
Mai válogatásunkban olyan country-folk-gospel dalokból válogattunk, amelyek a keresztségnek ezt a meghitt, őszinte és tiszta szabadságát tükrözik. Azt az érzést, amely még egy börtönviselt emberben is kőbe véste azt a teológiai gondolatot, hogy ebben a tökéletlen, eltörött és bűnös világban Isten lehetőséget ad arra, hogy érezzük a szabadságot és otthonra leljünk. Ha újrakereszteléssel nem is, de a keresztségre mutató mindennapi megtéréssel biztosan.
Számok listája:
- Alison Krauss & Union Station - Down to the River to Pray
- Wilder Adkins - Nothing but the Blood of Jesus
- Nina Simone - Take Me to the Water
- Mazzy Star - Into Dust
- Ben Caplan - Down to the River
- Bob Dylan - Forever Young
- Sufjan Stevens - Amazing Grace
- A. Habershon, C. Gabriel - Will The Circle Be Unbroken
- Johnny Cash - I'll Fly Away
A válogatás Spotify-n is elérhető.
Sorozatunk további válogatásait itt hallgathatja meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
