Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Hangolódó #56 | Keresztség

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a keresztség nyomán készítettük.

adobe_spark_5_3.jpg

Nemrég újra elém került a Coen testvérek egyik legnagyszerűbb filmje, az Ó, testvér, merre visz az utad?. A történet a 30-as évekbeli  Egyesült Államokban játszódik, ahol három szökött bűnöző próbálja megtalálni az egyikük által elásott értékes zsákmányt, amelynek keresése során vadregényes kalandokba keverednek. A filmet nagyon sok szempontból lehet elemezni, ugyanis egyrészt a narratíva az Odüsszeiára és annak eseményeire épít, másrészt minden egyes kalandban a film rekonstruálja a kora 20. századi déli élet meghatározó elemeit, legyen az a country zene, a rasszizmus, vagy éppen a kereszténység.

Van egy csodálatos jelenet a filmben, amikor a három bűnöző egy folyóparthoz érve  egy baptista keresztelési szertartás közepébe csöppen. Egyikük arra az elhatározásra jut, hogy megkeresztelkedik és beszalad a folyóba a lelkészhez. Mikor visszatér büszkén meséli a barátainak a maga zseniális déli akcentusával, hogy most már megváltódott, minden bűnét lemosta a keresztség vize és most már sem Isten, sem ember nem találhat benne bűnt: végre szabad. Persze mi nézők tudjuk, hogy az egész arra megy ki, hogy azt érezhesse, hogy most már a rendőrség sem kaphatja el, mert megszabadult az összes bűnétől és ezen jókat kacagunk, de szerintem ez az ember – és vele együtt felnőttkeresztelkedők milliói – komolyan megérezhették a keresztség pillanatában azt a páratlan és csodálatos érzést: végre szabadnak lenni.

Mai válogatásunkban olyan country-folk-gospel dalokból válogattunk, amelyek a keresztségnek ezt a meghitt, őszinte és tiszta szabadságát tükrözik. Azt az érzést, amely még egy börtönviselt emberben is kőbe véste azt a teológiai gondolatot, hogy ebben a tökéletlen, eltörött és bűnös világban Isten lehetőséget ad arra, hogy érezzük a szabadságot és otthonra leljünk. Ha újrakereszteléssel nem is, de a keresztségre mutató mindennapi megtéréssel biztosan.

Számok listája:

  • Alison Krauss & Union Station - Down to the River to Pray
  • Wilder Adkins - Nothing but the Blood of Jesus
  • Nina Simone - Take Me to the Water
  • Mazzy Star - Into Dust
  • Ben Caplan - Down to the River
  • Bob Dylan - Forever Young
  • Sufjan Stevens - Amazing Grace
  • A. Habershon, C. Gabriel - Will The Circle Be Unbroken
  • Johnny Cash - I'll Fly Away

A válogatás Spotify-n is elérhető.

Sorozatunk további válogatásait itt hallgathatja meg. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8712771720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása