Kötőszó

A könyvek könyve a mi könyvünk, a mi történetünk – Istené és az enyém, a tiéd. Az a szeretet, amellyel ő minket szeret, maga az evangélium. A teljes Szentírás egyszerre leírt kinyilatkoztatás és élő, megújító, működő, hitet ébresztő és formáló valóság.

Szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya | Illusztráció: Unsplash.com

Különleges hirdetésre lettem figyelmes a karácsonyi ajándéktippek özönében, amely nyomasztó mennyiségben és rámenősséggel áraszt el mindannyiunkat évről évre már jóval az ünnep előtt. A kéretlen ingerek sokunkat elérnek, kifárasztanak, ám jó esetben hozzásegítenek ahhoz, hogy átgondoljuk: mi is az igazi ajándék, mitől lesz maradandó, hogyan viszonyul egymáshoz élmény, személy, tárgy? A mulandó és az örök fogalma is felvetődik: én például már nem emlékszem, mit kaptam öt, tíz vagy húsz évvel ezelőtt karácsonyra. Pontosabban a tárgyakra nem, de az átéltekre: érzésekre, pillanatokra, örömökre, a szeretteim létére, később a fájdalmas hiányukra – igen.

Nem szégyellem a nosztalgiát sem, amely elfog a gyerekkori karácsonyaim iránt. Emlékszem a téli Víziváros szentestéjének meghitt, puha csendjére, a kapucinus templomból felhallatszó harangszóra, a nappalt és az éjszakát egyaránt fehérré tevő havas háztetőkre és az utcákat a dermesztő hidegben takarító hómunkások lapátjának feledhetetlen, karcos hangjára. Anyukám arcára, ölelésére, fényekre, karácsonyfákra, színes csomagokra emlékszem – tárgyakra nem.

De hiszen akkor ez a lényeg: az emlékezés maga is ünnep és ajándék! Ajándék mindazoknak a szeretteinknek a léte, akik ilyenkor velünk vannak, akikkel ünnep az ünnep, s az otthonunk a legszebb hely a világon – minden más csak ráadás. Ezt az érzést soha nem lehet elvenni tőlünk; akkor sem, ha vannak, akik már az égi otthonban ünnepelnek.

Emlékezem, mert a szeretet köteléke nem szakad el az élet elmúlásával, így az én anyukám velem van azóta is minden karácsonyomon. Isten egybeölel: hiszem és tudom, hogy a tenyerén ott vagyunk biztonságban. Atyánk megengedi, hogy a valóság pillanatokra áttűnjön egy-egy régi képbe, amelyet előhozhat egy illat, egy dallam, egy mondat, amit csak mi értünk. Az emlékezés ajándék, és a mai karácsonyok is emlékké válnak. Lesz család, ahova jövőre megérkezik valaki, s az élet törvényszerűsége szerint lesznek, akik majd eltávoznak.

Mindez a sok érzelemmel teli gondolat az említett hirdetés nyomán lepett meg. Az ajánlat ugyanis egy egyedi könyvről szólt, amelyből csak egyetlen példány fog létezni a világon. Ebben a könyvben a megrendelő akár száz oldalon át is megírhatja, miért szereti annyira a megajándékozottat. Személyes, ezért is viseli „a mi történetünk” nevet. Több mint tárgy és gesztus: hosszú folyamat eredménye, míg egy sokoldalas alkotás megfogalmazza egy másik ember lényét, valóját, értékét. S azt gondolom, ugyanolyan sokat elmond az ajándékozóról is, hogy mit tart fontosnak, miért hálás, mire emlékezik, min nevet vagy csipkelődik, milyen titkokat őriz a neki fontos személlyel. Egy ilyen ajándékot nem lehet „összecsapni”, nem lehet egy pláza polcáról lekapni. Öröm annak is, aki elkészíti, míg töri a fejét a mondatokon, és öröm annak is, aki megkapja, mert szeretettnek, fontosnak, megbecsültnek érezheti magát.

A legkülönlegesebb, minden határt átlépő és megváltoztató szeretet történetének könyvét azonban nem mi készítettük el. A könyvek könyve a mi könyvünk, a mi történetünk – Istené és az enyém, a tiéd. Az a szeretet, amellyel ő minket szeret, maga az evangélium. A teljes Szentírás egyszerre leírt kinyilatkoztatás és élő, megújító, működő, hitet ébresztő és formáló valóság.

Szavai minden lélekhez másként szólnak: a Szentlélek csodája az, hogy megérthetjük, milyen áldottak, megajándékozottak vagyunk, hiszen Isten, a Mindenható, a Teremtő az Atyánk. Szeretete testté lett a kisded Jézusban, akiben Fiát Megváltóul küldte. Az ő születését ünnepeljük majd rövidesen. A történet a szívünkben munkálkodik: szeretettnek, fontosnak, megbecsültnek érezhetjük magunkat, mert Isten a világ legnagyobb ajándékával érkezik hozzánk Jézusban.

Adja Isten, hogy ez a mi könyvünk, ez a mi történetünk tartsa meg, újítsa meg, teljesítse ki minden napunkat addig az ünnepig, amíg majd mindannyian együtt leszünk az atyai házban. Egybeölelve, könnyek és hiányok nélkül, dicsérve az Istent.