„Jobban örültem volna, ha valaki olyasvalaki jön el hozzánk, aki kevésbé vagy inkább egyáltalán nem keresztényüldöző.”
Szerző és fotó: Kovács Viktor 
Gyanútlanul léptem ki a lépcsőházból ma délután. A biciklitároló felé menet megtudtam, hogy mindjárt erre jön a kínai elnök konvoja. Sok minden átfutott rajtam ezzel kapcsolatban, de nem nagyon tudtam vele foglalkozni, mert éppen a bölcsibe indultam a kisebbik lányomért.
Kiérve a Bosnyák térre, egyre több rendőr érkezett szirénázva. Ránéztem az órámra. Még van öt percem. Kedves „Hszi Csin-ping! Van még öt percem neked a Bosnyák téren a tűző napon. Ha ideérsz, akkor oké, de ha nem, akkor megyek a gyerekér’ a bölcsibe.” Ideért. Lásd a fotót.
Nem tudom, hogy melyik autóban ült. Simán lehet, hogy amúgy egyikben sem. De nyilván nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy a világ egyik (ha nem a) leghatalmasabb embere érkezett az országunkba. A baj meg az, hogy amúgy nem igazán jó fej.
Jobban örültem volna, ha valaki olyasvalaki jön el hozzánk, akivel egy csónakban evezünk. Vagy valaki, aki kicsit kevésbé diktátor. Vagy valaki, aki kicsit kevésbé nyomja el a népet. Vagy valaki, aki kicsit kevésbé tart rabszolgasorban nemzetiségeket, akik másmilyenek mint ő. Vagy valaki – és evangélikus lelkészként engedtessék meg, hogy nekem ez legyen a fókuszom – kevésbé vagy inkább egyáltalán nem keresztényüldöző. A keresztényüldözést vizsgáló Open Doors szerint Kína a tizenkilencedik legkeresztényüldözőbb (ha van ilyen szó) ország. Nem dobogós, ez tény. A dobogón Észak-Korea, Szomália és Líbia áll. De akkor is…
Drámai és számomra váratlan egybeesés ez 2024-ben a mennybemenetel ünnepével. Az az ünnep, amely arról szól, hogy Krisztus bevégezve a megváltás művét, elfoglalta a helyét az Atya jobbján. Jézus megy, Hszi Csin-ping jön. Szegény ünnep, amúgy is mostoha sorsú a kínai elnök nélkül is, hiszen mozgó, azaz nem fix dátumos, nem is piros betűs, és ráadásul még hétköznapra is esik. Pedig valójában a mennybemenetel ünnepe az, amely minden évben negyven nappal húsvét után felrakja az i-re a pontot. Jézus eljött, tanított, gyógyított, elvégezte a megváltást, és elfoglalta az őt megillető helyet az Atya jobbján. (Spoiler: ettől még itt van közöttünk, ahogy megígérte.) Micsoda történet és micsoda üzenet!
Szóval, vegyes érzéseim vannak. A mai eseményekkel együtt most már három dolog is eszembe fog jutni minden mennybemenetel ünnepén: Jézus, a nagyobbik lányom, aki éppen tíz éve született mennybemenetel ünnepén, és Hszi Csin-ping. Ez utóbbi annyira nem hiányzott. De tény, hogy egy gyanútlan csütörtök délutáni szelfitrófeának nem rossz. Bölcsibe menet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
