Kötőszó

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezve Ordass Lajos evangélikus püspök naplójából közlünk részletet – Mirák Katalin bevezetőjével.

Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

1956 – Borúlátó újrakezdés

Ordass az állami (1956. október 5.) és az egyházi (1956. október 8.) rehabilitálása után 1956. november 1-jén tért vissza a püspöki hivatalába, amelyből a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) külön fegyelmi bírósága 1950. április 1-jén törvénytelenül elmozdította. A püspök 1956. november végén ismét naplót kezdett vezetni, leginkább egyfajta biztosítékként. Fontosnak tartotta, hogy a püspökségével kapcsolatos történéseket később, szükség esetén ne csak az emlékezete szerint, de egészen pontosan rekonstruálni tudja.

Naplója alapján úgy tűnik, nem indult jól az újbóli szolgálata. Az 1948-ban elítélt és 1950-ben püspöki tisztéből is száműzött Ordassban 1956-os visszatérésekor talán élt némi illúzió. Az egyház visszakapott szabadsága, a kibontakozás és a megújulás lehetősége feletti öröme és bizakodása mellett azonban hamar tudomásul kellett vennie, hogy az idő nem állt meg 1948-ban, amikor őt börtönbe zárták. Nyolc év alatt az egyháza sokkal többet változott, mint azt gondolta.

1956 végén valóságos mélypontra jutott. Hivatalba lépése után alig másfél hónappal megfogalmazódott benne, hogy püspöksége a belső támogatás hiányában gyenge lábakon áll, s talán nem lesz hosszan tartó: „Mind nehezebbnek és lehetetlenebbnek látom, hogy püspöki szolgálatomban megmaradjak.” (1956. december 11., kedd.) Számos negatív élmény érte, aggasztó és bénító jelenségek sokaságával szembesült. Ellenségességet és bizalmatlanságot tapasztalt a lelkészi karban, az egyházkormányzati testületekben, de a teológiai akadémián is. A vezető egyházi grémiumokban szinte idegenül érezte magát (1956. december 12., szerda). Naplójegyzetek sora jelzi, hogy mindez súlyos pszichikai nyomásként nehezedett rá. […]

Mirák Katalin
(Részlet az Ordass-naplókötetben megjelent kísérőtanulmányból.)

Részlet Ordass Lajos naplójából:

1956. november 26., hétfő
Valamikor, püspöki szolgálatom idején naplót vezettem. A börtönévek ezt megszakították. Kiszabadulásom óta a ritkán adódó, följegyzésre méltó eseményekről alkalmi pro memóriát készítettem. 

Ez év október 31-én istentiszteleti szolgálattal újra megkezdtem a püspöki szolgálatot. Azóta majdnem egy hónap telt el. Nem eseménytelenül. Sőt, túlzsúfolt eseményekkel. Sajnálom, hogy azonnal nem láttam hozzá a naplóíráshoz. Bizonyos fokig pótolja ezt a hiányt az angol és svéd nyelven írt „imádság-napló”, melyben a történt eseményekről – ha nem is kimerítő formában – szó esik.

Mivel azonban fontosnak látom, hogy a legfontosabb történésekről világos nyilvántartásom legyen, ma újra elhatároztam, hogy azokat [azon] melegében följegyzem. Szükségem lehet emlékezetem alátámasztására.

***

Az október 23-án kezdődött szabadságharc máig eltelt eseményei között nem állt fönn semmi kapcsolat az államhatalom képviselői felé. Ma adódott első alkalom arra, hogy az állam Egyházügyi Hivatalának elnökével, Horváth Jánossal megbeszélést folytassak.

Az általános helyzettel kezdtük. Az egyház jövőjéről általában.

Horváth elismerte, hogy a múltban az állam alkalmazott az egyházzal szemben olyan nyomást, melyet nem lett volna szabad alkalmaznia, és amelyhez a jövőben nem kíván visszatérni. Én ismertettem a jelenlegi helyzetet. Dr. Vető Lajos és Dezséry László lemondottak. Az Északi [Egyház]kerület irányítását ideiglenesen Túróczy Zoltán vette át. Mihályfi Ernő élőszóval küldött üzenettel mondott le, Darvas Józsefet pedig mi szándékoztunk lemondatni az egyház részéről, mert tűrhetetlen, hogy ilyen magas egyházi tisztséget ateista ember töltsön be.
Mihályfi és Darvas ügyét Horváth János teljesen rendben lévőnek találta.

Érdeklődött Horváth, hogy az Északi [Egyház]kerület püspöki székébe nem térhetne-e vissza dr. Vető Lajos? Kifejtettem, hogy miért látom ezt teljesen lehetetlennek. Indokolásomat Horváth magáévá tette. Nyugállományba helyezés látszik kívánatosnak.

Dezséry Lászlóról elmondottam, hogy vele való beszélgetésemkor Dezséry kijelentette, hogy az egyházon kívül akar elhelyezkedni, alighanem mint újságíró. Jeleztem azt is, hogy az egyházi számadásokból olyan adatok kerülnek elő, melyek aligha teszik lehetővé, hogy fegyelmi vizsgálat nélkül térhessen vissza egyházi szolgálatba. Talán ennek a fölismerése indítja Dezséryt, hogy más foglalkozásban helyezkedjék el. Közöltem azt is, hogy Dezséry bizonyos időt kér az elhelyezkedésre. Addig számol azzal, hogy az államsegélyt továbbra is megkapja.
Horváth belátta, hogy Dezsérynek legjobb elmennie, és ígérte, hogy két-három hónapig kész az államsegélyt részére kiutaltatni.
[…]
Horváthnak arra a közlésére, hogy az állam nem kíván nyomást gyakorolni az egyházra, fölvetettem a kérdést, hogy ez áll-e a hitoktatásra is? Horváth igenlő választ adott. A jövőben nem lesz szükség külön beíratásra, hanem a lelkész mindazokat az iskolásokat részesítheti hitoktatásban, akik órájára elmennek. Az iskola tantermei is rendelkezésre állnak erre a célra.

Az egyházkerület elvitt autója ügyében is beszélgettünk. És arról az autóról is, melyet a külföldiek készek nekem ajándékozni. Biztosított, hogy amennyiben az autó újra bejön, gondoskodik arról, hogy azt használhassam is. A rendőrség felé ő maga is lépéseket tesz.

A Minneapolisban tartandó lutheránus világszövetségi közgyűléssel kapcsolatban Horváth kijelentette, hogy a delegáció összeállítása tisztán az egyház ügye. Akiket én majd bejelentek, azoknak meg fogják adni a kiutazási engedélyt. […]