Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Kamaszok vs. idősek – Mit tehetünk a kölcsönös tiszteletért?

Bár mostanság hasít az interneten, én Korda György Reptér! c. slágerét, de az egész életművet nem nagyon hallgatom. Apám korosztálya zenéjének érzem. Nem mentem el a koncertjére se. De a fiaim igen! És velük a fél osztály – tizenhat évesen! És ez a tény, hogy kamaszok énekelnek egy nagypapájuk korú énekes koncertjén, újra kell, hogy gondoltassa velünk azt, mit is hiszünk a generációkról, a nemzedékek kapcsolatáról. Mert valami megváltozott. Vagy amúgy is állandó változásban van.

Szerző: Hegedűs Attila

jeshoots-com-mseswdmzr-a-unsplash.jpg

Nekem különösen is izgalmas kérdés ez, mert három korosztállyal kell együtt dolgoznom: tizenéves fiaimmal és diákjaimmal, nyolcvan fölötti idősekkel egy szeretetotthonban és a magam közép-korosztályával a tanáriban. Nem csoda, hogy izgat a kérdés.

Generációk és tisztelet

Az általános szemlélet az, hogy az ősi felfogás az idősek iránti tisztelet és az előttük való meghajlás. Igaz ez akkor is, amikor ők maguk nem föltétlenül méltók erre. Nóé például berúgott (1Móz 9,20–25), de azok a gyermekei lettek a pozitív hősök, akik eltakarták emberi gyarlóságát, nem az, amelyik kibeszélte, hogy lám, ilyen az apánk… A világ legtöbb részén az időslét egyben a tiszteletet érdemlő bölcsesség szinonimája is volt. A Biblia negyedik parancsolata tehát évszázadokon át érvényes volt.

Bár… Amikor Jeremiás prófétát megszólítja Isten, hogy legyen szószólója, ő éppen azzal akarja elhárítani: „Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” Isten viszont azt mondja neki: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,6–7) Mert Istent az életkor nem érdekli, csak az üzenet. Nem az életkor adja meg a tiszteletet, hanem az, hogy Jeremiást az Úr küldi. És hasonlóval biztatja Pál is Timóteust: ne félj vezetni a gyülekezetet, „senki meg ne vessen ifjú korod miatt” (1Tim 4,12). Ezzel együtt azért alapvetően igaz, hogy az idősek tisztelete fontos volt minden társadalomban.

A 20. század hozott változást: a hatvanas évek diákmozgalmának egyik szlogenje a Jack Weinberg diákaktivista nevéhez kötődő mondat: „Ne higgy senkinek harminc felett!” Az öregek nem értenek semmihez, ők tették tönkre a világot, miattuk van az összes bajunk… Megfordult a kocka: az öregség nem a tiszteletreméltóság, hanem a nevetségesség szimbóluma lett. Ha Magyarországon ilyen erővel nem is hatott ez a szlogen, nem véletlenül énekelte erre a jelenségre válaszul Cseh Tamás a Frontátvonulás című lemezén egy nyolcvanhét éves veterán vallomását, a Születtem Magyarországon című dalt. Mert azért mégiscsak van itt valami, amit ezek az emberek tudnak.

A lázadás formái

Az idősekkel szembeni szemrehányás ma is létező jelenség: a klímaváltozás oka az a technológia – mondják –, amelyet a mai ötvenes–hetvenes nemzedék létrehozott. És aki ezt kiposztolja, attól nem illik megkérdezni: ugyan ki találta föl és adta a kezébe azt a mobiltelefont, amelynek a segítségével kiposztolja, hogy az öregek tönkretették az életét?

Van tehát egy, illetve már több nemzedék, amelyiknek a kiindulópontja a lázadás volt az öregekkel szemben: más zene, más öltözködés, másfajta értékek. Apám még magázta szüleit, én már tegeztem őt, de el nem tudtam volna képzelni, hogy együtt menjünk, mondjuk, rockkoncertre.

Hol állunk most? Több dolog keveredik bennem. Egyrészt: mit kezd a maga öregségével az, aki annak idején arra építette az életét, hogy az öregek nevetségesek? De erre nekik kell – reménység szerint őszinte – választ adniuk a maguk számára. Másrészt tényleg van egy szakadék: az online világban, amelyben a fiaim otthonosan mozognak, én csak „gyüttment” vagyok. Közös vacsoráink alkalmain néha sírva-nevetve könyörgök egy magyar–magyar szótárért. Fiaim félszavakból megértik egymást, csak a feleségemmel mi nem értjük őket.

Mégis, én nemcsak ezt a mesterségesen gerjesztett gyűlölködést érzem, hanem valamiféle közeledést is. Amikor fiam először Kispált [a Kispál és a Borz együttest – a szerk.] hallgatott, rádöbbentem, hogy ez a dal az ő születése előtt tizennégy évvel íródott – hát mikor hallgattam én tizenévesen az ötvenes évek végén született slágert? Mintha valami összetalálkozott volna. És mintha ennek a következménye lenne, hogy a fiatalok megbékélnek a nagyszülőkkel, és együtt mennek Korda György-koncertre. Igaz, egyikük nosztalgiából, másikuk iróniából, de mindenképp szeretettel. (És nekem nagyon szimpatikus, hogy Gyuri bácsi ilyen öniróniával, humorral, bölcsesség-gel fogadja a helyzetet. Respect! – ahogy manapság mondják. De azért hallgatni továbbra sem fogom, ha nem baj. Maradok a nyolcvanas évek rockzenéjénél.)

Szeretettel és bizalommal

A generációs helyzetet apaként, tanárként nem érzem olyan szörnyűnek, mint amilyennek sokan gondolják. Tehetünk azért, hogy ne legyen olyan. Igaz, néha nem értem, miről beszélnek a srácok a vacsoraasztalnál – de legalább ott ülünk, együtt vagyunk! Meggyőződésem, hogy megszülethet a szülők iránti tisztelet most is, amikor a gyerekeink azt érzik, az ő világukban én vagyok a tudatlanabb.

Ehhez az kell, hogy a tekintély belülről fakadjon, ne csak külső elvárás legyen. Nem kell feltétlenül kamasznak maradni, szakadt farmerdzsekit felvenni, hajat festeni, eljátszani a jó havert a fiatalok előtt – úgysem fog menni. De ne játsszuk a sérthetetlen hőst, a mindig felsőbbrendűt se – lehet, hogy emberi gyarlóságunk is segít nevelni gyermekeinket. Nem kínos elmenni velük egy rockkoncertre vagy rákérdezni: mit hallgattok? Ha tanulok is tőlük, attól még lehetek vezetőjük, elöljárójuk. Mert így őket is érdekli, mit tanultam az életről, halálról, Istenről, a világ ezernyi csodájáról. És nem fognak lesöpörni az asztalról csak azért, mert nem értem a Tiktok-nyelvet.

Nem véletlenül említettem Timóteust, Pál fiatal barátját. Pál sok tanácsot adott neki – hogy ebből hányat fogadott meg, hányat se, nem tudjuk–, de a legfontosabb, amit adott neki, a szeretet és a bizalom. Ha ezt kölcsönösen megadjuk egymásnak – és nem elvárjuk egymástól –, akkor megszületik az a közösség, amelyre vágyunk.

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. október 9–16-i 87. évfolyam 39–40. számában jelent meg. Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Borítókép: Unsplash.com/Jeshoots.com

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr1717958598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása