Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Még boldogítóbb igen – Újraházasodni keresztényként

Közeleg a házasság hete, amikor újra arról hallhatunk országszerte különböző programokon, hogyan tudjuk jól megélni házasságunkat. Azonban sokak számára ez a történet jóval komplexebb annál, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”: válással, csalódásokkal, újbóli házasságkötéssel a hátuk mögött sokan próbálják újraépíteni életüket, miközben ki kell alakítaniuk új mozaikcsaládjuk működését is. Mit tartogat számukra a házasság hete? Hogyan tudja megtalálni a helyét az egyházban, aki elvált vagy újraházasodott?

Szerző: Kovács Barbara evangélikus lelkész

eric-alves-divfrh3p6nc-unsplash.jpg


Mit mond Jézus a válásról?

Nem könnyű ma a válásról és az újraházasodásról beszélni, hiszen olyan érzékeny témáról van szó, amely nagyon sok családot érint. A hazai házasságok negyven százaléka válással végződik, így vagy eleve vannak róla saját tapasztalataink, vagy pedig közvetlen környezetünkből ismerhetünk olyan embert, akit érint.

A házasság felbontása már a Bibliában kérdésként merül fel. Számunkra alapvető fontosságú Jézus szava, miszerint az ember nem választhatja szét, amit Isten egybekötött. Így beszél erről Máté evangéliumában: Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.« Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza! Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (Mt 19,3–9)

Jézus válasza kétségkívül nagyon radikális, már az első tanítványokat is provokálta. Ugyanakkor nem vehetjük el az élét csak azért, mert kényelmetlen lenne alkalmazkodnunk hozzá, de nem is szabad fundamentalista módon, az adott korszaktól függetlenül értelmeznünk. Jézus arra mutat rá, hogy Isten akaratát nem értelmezhetjük kazuisztikusan, kivételeket alkotva, éppen aszerint, ahogyan számunkra a legkényelmesebb. Szavai olyan alapelvül szolgálnak, amely felé korunk változó kulturális körülményei között is törekedhetünk.

Luther és a válás

„Óh, milyen ritka az, amikor a házastársak együtt ülnek asztalhoz és bújnak ágyba” – vallja Luther Márton asztali beszélgetéseiben, aki maga is ismerte a házasság buktatóit és korlátait. Felesége, Katharina von Bora korábban apáca volt, feleségként azonban hűséges társának bizonyult a sok együtt átélt nehézség és tragédia során.

Legfontosabb írásaiban Luther támogatóan írt a házasságról mint „Isten legértékesebb és legkedvesebb adományáról és intézményéről”, ugyanakkor nem tartotta szentségnek – hiszen nem kapcsolódik hozzá az üdvösség ígérete, és nem Jézus rendelte el. A házasság Luther elgondolása szerint olyan világi dolog, amely a természetjog törvényein alapul. Esketési könyvecskéjében kifejti, hogy mivel világi ügyről van szó, a lelkészeket és az egyházi embereket nem illeti meg a jog, hogy döntsenek az esküvőről és a házasságról.

Luther házasságtörés, testi alkalmatlanság, a házastársi kötelességek nem teljesítése, valamint kibékíthetetlen ellentét esetén igazolhatónak tartotta a válást, ugyanakkor személyesen nem volt róla túl jó véleménnyel: „Nyíltan szólva én a válást felette gyűlölöm, úgy, hogy számomra egy bigámia kedvesebb volna, mint a válás. De hogy ez megengedhető volna, kimondani nincs bátorságom.” Sarkos szavai mögött azonban az a törekvés húzódik, hogy visszaadja a házasságnak az őt megillető tiszteletet: „…ha a házasélet visszanyerné a becsületét, akkor kevesebb lenne a világon a nyílt paráználkodás, arcátlanság és más gyalázatos bűnök.”

Lehet-e újraházasodni evangélikus templomban?

Senki sem úgy áll az oltár elé, hogy eleve válásra készülne. Minden törekvésünk ellenére azonban alakulhat úgy az életünk, ahogyan nem vártuk. Mit tehet az, aki a válás után ismét szeretné Isten áldását kérni új házasságára? Sokan azért keresnek fel evangélikus lelkészt második esküvőjük előtt, mert válásuk után már nem esküdhetnek római katolikus templomban. Ez a különbség a házasságról való eltérő felfogással magyarázható: míg a római katolikus egyházban a házasság esetében szentségről van szó, addig azt az evangélikusok – a fentebb olvasható lutheri felfogásból eredően – világi intézményként értelmezik, amelyre Isten áldását kérjük a templomi esküvő során.

Ennek ellenére azért az evangélikus egyházban sem magától értetődő az elváltak esketése, hiszen Jézus fentebb is olvasható szavai világosak ezzel kapcsolatban. Ezért első körben az egyház a válni készülő házasfelek kibékítésére törekszik. A probléma viszont az, hogy a lelkészhez sokszor már csak a válás ténye jut el, ritkán vonják be őt a folyamatba. Ha egy elvált egyháztag újabb polgári házasságkötés után jelentkezik templomi esküvőre, nem teheti meg a lelkész, hogy ítélkezzen felette, de azt a benyomást sem keltheti, hogy a válás a házasság természetes velejárója lenne.

Válás után a felek akkor tudnak megfelelően felkészülni egy újabb esküvőre, ha felelősséget vállalnak  előző házasságban elkövetett tetteikért, és tanulva hibáikból Isten segítségét kérik az új kapcsolat fenntartásához. Ezt a lelki munkát nem lehet megspórolni, ennek nyomán azonban új élet indulhat a friss házasok között. Ezzel a reménységgel vállalja az evangélikus egyház az elváltak esketését, és lelkipásztori szolgálatával mindent megtesz azért, hogy maradandó és boldog legyen az új házasság. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8417166650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása