Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Gyilkosság és gyilkosság között van különbség?
Ezért nézd meg a Squid Game-t keresztényként!

Évről évre megjelenik olyan könyv, film vagy sorozat, melynek főszereplői a túlélésért küzdenek valamilyen verseny során egy impozáns helyen. Battle Royale, és a nem is olyan régi Éhezők viadala sikere után a Squid Game (magyarul: Nyerd meg az életed) sikere garantált volt tehát, ám ekkora népszerűségre még a Netflix sem számított. A dél-koreai sorozat nézettsége rekordokat döntöget, az emberek pedig nem tudnak betelni a kékeszöld melegítőbe öltözött emberek küzdelmén. De milyen mondanivalója van a Squid Game-nek egy keresztény ember számára?

Szerző: Torda Eszter

396.jpg

A mindössze 9 epizódból álló sorozat azontúl, hogy már önmagában egy pszichológiai és szociológiai tanulmány, rengeteg – nagyon is aktuális – erkölcsi kérdést is felvet. Az első részben megismerkedhetünk a főszereplőkkel, akik a maguk módján jó emberek, de rossz döntések és szerencsétlen helyzetek sorát követően rengeteg adósságot halmoznak fel. Az élettől – és a metróban felbukkanó, jól öltözött idegentől – kapnak még egy lehetőséget: jelentkezhetnek egy játékba, amit, ha megnyernek, hatalmas összeg üti a markukat, melyből nemcsak meglévő adósságaikat rendezhetik, de életük végéig nem kell többé nélkülözniük sem. A lelkes vagy inkább elkeseredett vállalkozók így végül egy szigeten kötnek ki, ahol olyan népszerű gyerekjátékokat kell újra játszaniuk, mint a kötélhúzás vagy üveggolyózás. A csavar már az első játék során kiderül, ugyanis aki veszít, az meghal. Így történt, hogy a Squid Game legelső részében közel 250 ember kivégzését nézhetjük végig, és ez még közel sem a legerősebb jelenet a sorozatban.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)

Keresztényként a fülünkbe csenghet a sorozat kapcsán, hogy ne ítéljünk elsőre. Hiszen a főszereplőkről hamar kiderül, hogyan jutottak ideáig és miért is vállalják el, hogy játszanak abban a játékban, ami az életükbe fog kerülni.

A karakterek között van szerencsétlenül járt autógyári alkalmazott, aki bármit megtenne a lányáért, de egy elveszített munkahely és játékfüggőség miatt a saját anyjától is lopni kényszerül, van üzletember, aki hiába jutott be elit egyetemre, a sorozatos rossz üzlet és balul sikerült döntések miatt a szakadék szélén áll. Feltűnik egy Észak-Koreából szökött fiatal lány, aki folyamatosan menekül és csak a kisöccsét szeretné biztonságban tudni, vagy épp pakisztáni fiatalember, aki szintén a családja jólétéért küzd (aki pedig látta a sorozatot, pontosan jól tudja, miért nem írom a sor végéhez a végstádiumban szenvedő rákos idős embert).

Könnyű a képernyő előtt pálcát törni felettük, hiszen hibát hibára halmoznak a szereplők, a való életben rendre tönkreteszik mindazt, amit csak lehet. Látva és hallva a történeteiket azonban felmerül a kérdés: vajon én is végezhetem így? Lehetséges, hogy annyi adósságom lesz, hogy a szerveim eladásával kell rendeznem őket, vagy a saját életemet is kockára teszem, csakhogy rendeződjön körülöttem minden?

Bármennyire is ésszerűtlennek tűnnek a szereplők tettei, nem ítélkezhetünk, mert sosem tudhatjuk, mikor veszíthetjük el az állásunkat vagy a családunkat, vagy terít le minket egy betegség és a szépen felépített életünk percek alatt hullik darabjaira.

Rossz és rossz közti különbség

Mivel a Nyerd meg az életedet hatalmas rajongás veszi körül, nem meglepő, hogy tucatnyi mém is született már a sorozatról. A minap jött szembe velem egy kép, ahol két férfi szereplő képe volt egymás mellé téve az alábbi felirattal: „Mindkettőjük gonosz és ölt embert, csak máshogyan. Ha választanod kéne, kivel küzdenél meg?”

Megfogalmazódik a nézőben a kérdés, hogy van-e gyilkosság és gyilkosság között különbség? Feloldoz-e a bűneink alól az, ha a saját életünket mentve oltjuk ki egy másikét, vagy a bűneinkkel mindannyian egyenlőek vagyunk? Ezektől a kérdésektől a főhősök is folyamatosan szenvednek, hiszen bármennyire szeretnének tisztességesen és emberhez méltó módon játszani, szinte lehetetlen az összes játékot csalás nélkül végigcsinálni. Valakit át kell verni, magára kell hagyni, hazudni kell neki, vagy éppen el kell tiporni ahhoz, hogy közelebb juthassak a célhoz – a mi életünk is pont ilyen?

A sorozat egy pontján, az egyik csapat játékosai fáradtan és megtörve lifteznek vissza a helyükre, megpróbálva túltenni magukat azon, hogy bár megnyerték a játékot (és vele együtt az életüket), játékostársaik holtestét éppen most szedik össze a padlóról. Míg a csapat többsége csendben vár, az egyikük megállás nélkül imádkozik Istenhez, hogy bocsássa meg a bűnét. Az imádkozást csak társa, egy fiatal lány kérdése szakítja meg: „Most kihez imádkozol? Istenhez? Azt hiszed, ő hagyott életben? Azért kapsz még levegőt és mozog a nyelved, mert ez az öregember előállt egy trükkel. Szóval, ha meg akarod köszönni valakinek, köszönd meg nekik! – mutat körbe a csapattársaira, majd így folytatja – Te ölted meg őket. Pár imától már mind a mennybe is megyünk?

A lány valláskritikus kitöréséhez hozzátartozik, hogy a következő epizódban megmagyarázza ennek okát, miszerint az édesapja lelkész volt, aki rendszeresen bántalmazta őt és az édesanyját, majd ezek után mindig imádkozott, hogy megbocsátassék a bűne.

Egyenlően az egyenlőtlenségben

A Squid Game gyönyörűen bemutatja az emberi természet törékenységét, a csoportok és kapcsolatok dinamikus változását: hogyan veszíti el néhány mondat után az alfahím bandavezér a saját csatlósaiba vetett bizalmat, milyen egy igazi hisztérikus élősködő, aki mások leleményességéből kovácsol magának diadalmat, vagy hogy egy demokratikus szavazás kívülről nézve hogyan tud csak egymás befolyásolásáról szólni.

A főszereplők történetén és a cselekményen kívül a sorozat legvégén vetődik fel még egy fontos kérdés. Néhány borzasztóan gazdag felső tízezerbeli szórakozottan bámulja, ahogyan a tőlük jóval alacsonyabb társadalmi rétegben élő embertársaik a saját életükért küzdenek pénzért. Akarva akaratlanul is az első gondolata az embernek az, hogy ebből a sorozatból vajon mikor lesz elkeserítő valóság? Tényleg mindig lesz egy olyan gazdag réteg, aki ennyire nem tud mit kezdeni a pénzével? És tényleg mindig lesz egy ennyire elkeseredett, mindennek a legalján lévő réteg, akinek ennyire kell a pénz, hogy bármit megtenne érte?

Borítókép: Port.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2816739332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

kotoszo_konyv_akcio.png
 
340x680_2ss.jpg

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása