Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Nem klímahiszti – Mit tehet egy hívő a világ megmentéséért?

Tudjuk-e, hol dokumentálták az első olyan esetet, ahol kizárólag az emberi felelőtlenségből fakadó klímahelyzet miatt alakult ki éhínség? Igen, és ez a hely nem más, mint Madagaszkár. A gyerekek kedvenc mesehőseinek országában most súlyos táplálékhiánnyal küzdenek, amelynek oka egyedül az ember. A teremtés hetében közös gondolkodásra hívok mindenkit.

Szerző: Kovács Viktor

noah-buscher-x8zstuks2pm-unsplash.jpg

És ha még egy kicsit közelebb akarjuk hozni magunkhoz a fenti hírt, akkor azt is elmondom, hogy a madagaszkári evangélikus közösség a nyolcadik legnagyobb a világon. A bő huszonötmilliós lakosságból hárommillióan tartoznak az evangélikus egyházhoz, és összesen négymillió evangélikus él a szigetországban – és éhezik.

Számtalan program és mozgalom foglalkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet erre a problémára, amelynek hatásait magunk is érezzük már az időjárásban, a mezőgazdaságban, az élelmiszerárakban vagy a légkondi üzemidejének meredek emelkedésében. Ott van például a műanyagmentes július, a Fridays for Future, a „Passzold vissza, tesó!” kampány vagy éppen az európai mobilitási hét, amelynek nem olyan régen lett vége.

Úgy tűnhet, hogy a teremtés hete, amelynek keretében erről a témáról beszélünk, beáll ezeknek a programoknak a sorába. És persze valahol ez így is van – csakhogy mégsem! Egyrészről igen, hiszen

mi, az egyház a magunk módján és szemszögéből, teremtettségünkből táplálkozva közelítjük meg a kérdést. Azonban pont emiatt a különleges szempont miatt mégsem illünk bele teljesen ezeknek a zöld programoknak a sorába.

És hogy miért nem, arra a mai igénk ad választ: „Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az Úr. Ezért bánok így veled, Izráel! És mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel! Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene. Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!” (Ám 4,11–13; 5,4)

Az alapige Ámósz próféta könyvéből származik. Ámósz Istennek olyan embere volt, aki a Szentlélektől indíttatva különösen érzékeny volt mindenféle társadalmi kérdésre és igazságtalanságra. A szegények, elnyomottak, kisemmizettek pártjára állt, és Isten szabadítását közvetítette, a gazdag elnyomóknak pedig ítéletet hirdetett. Azonban Ámósz mint Isten igéjének hirdetője nem állt meg itt. Nem csupán diagnosztizált, hanem a mélyére is hatolt a problémának. Nem csupán tüneti vagy felületi kezelést sürgetett, hanem a helyzet gyökeréig leásva kereste az okokat. És nemcsak kereste, de meg is találta.

„Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám” – közvetíti Isten szavait a próféta. Sodoma és Gomora Mózes első könyvének tanúságtétele szerint olyan borzalmas városok voltak, amelyek bűneik miatt pusztulásra ítéltettek. És bár Ámósz olyan néphez szólt, akik hasonló pusztulást szenvedtek el, ők még azután sem tértek vissza Istenhez, az ő útjára: „tűzből kiragadott üszkös fadarab”, amely éppen izzásban van, pusztul, de mégsem lép a szabadulás újára.

Ismerős a helyzet, ha a mai témánk összefüggésében nézzük? Nekem az.

Az emberiség a globális pusztulás felé robog saját járművén, fék nélkül. Már most  megtapasztaljuk ennek káros hatásait, a nélkülözést, a szenvedést, amikor aranyárban mérik a zöldséget, amikor kiszáradnak a veteményesek, amikor negyven fok van már reggel nyolckor, amikor járvánnyal küzdünk, amelynek oka – nagy részben – a természet felelőtlen és féktelen pusztítása… De nem, nem lépünk másik útra, hanem maximum a fejünket csóválva száguldunk tovább!

Miért van vajon az, hogy az emberek nagy részét ez nem érdekli? És miért van az, hogy a hatalmon lévők, a kormányok és a cégek, a nagyvállalatok nagy részét sem érdekli? Hiszen ez már nem vészmadárkodás, hanem tény. Ez nem klímahiszti, hanem a szemünk előtt, a mi életünkben is zajló eseménysorozat, amelynek eredményeképpen lehet, hogy az unokáink számára már nem lesz élhető bolygó! Miért?

Nos, erre a kérdésre a világ csak annyit tud mondani, hogy az emberi felelőtlenség, a pénz szeretete, a hatalomvágy stb. miatt. Azonban a kereszténység, a Biblia és most speciel Ámósz próféta sokkal konkrétabb választ ad, sőt nemcsak választ, hanem megoldást is!

„Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám – majd ezt írja a próféta: – Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok! Ámósz a megoldás felől közelít, de hozzá kell tennünk értelemszerűen az okokat is. Pontosabban egy okot, mert „csak” egy van. Az viszont nyomós. Ez az ok pedig a bűn. Bűn persze az, hogy az ember felelőtlen, hatalomvágyó, mohó stb., de nem ezek a tettek, tulajdonságok a bűn gyökerei. Ezek csak tünetek, a betegség mélyebben lakozik. Az pedig nem más, mint az Istentől való távolság. Amikor az ember távol van Istentől, kilép Isten védőernyője alól, akkor történhet meg az, ami ma is történik. Engem keressetek, akkor életben maradtok! – mondja az Úr.

Bármit is erőlködünk, hogy megmentsük a világot, nem fog menni. Csak akkor fog menni, ha az emberiség, de legalábbis egy kritikus tömeg odatalál Istenhez, aki ki tudja gyomlálni mindazokat a rossz dolgokat, tulajdonságokat, amelyek most mindannyiunkat a pusztulás felé visznek.

És ez az a felismerés, amely miatt mi nem illünk száz százalékban a többi zöld program közé. Mert mi nem csupán a bolygót akarjuk megmenti – azt is persze, hiszen ez mindannyiunk jól felfogott érdeke! –, hanem Istenhez akarjuk vezetni az emberiséget. Nem véletlen, hogy Pál apostol azt írja: Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róm 8,19) Nemcsak az emberek egy csoportja, nemcsak az emberiség, hanem az egész teremtett világ!

Minden egyes kivágott fában, minden kiirtott erdőben, minden elpusztított négyzetméterben, minden szmogtól terhes levegővételben ott van a bűn. Márpedig a bűn legyőzése csakis Jézus Krisztus és az ő keresztje által lehetséges. Ő volt az, aki önmagát adta azért, hogy mi meggyógyulhassunk, s így magunk is gyógyíthassuk a világ sebeit.

Nekünk, hívő embereknek a bolygó megmentése nem a végső cél. A végső cél az Istenhez való eljutás, amelynek áldott és csodálatos „melléktermékei” közül egy a bolygónk megmenekülése! Bárcsak mi is eszközök lehetnénk ebben! Ámen.

Az Ajkai Evangélikus Egyházközségben 2021. szeptember 26-án, vasárnap elhangzott prédikáció szerkesztett levonata.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6716701594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

 

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása