Kötőszó

Nemrég egy könyvben egy egészen megdöbbentő megállapítást olvastam Luther Mártonról. Úgy mutatta be a reformátort, mint aki gyűlölte az egyházat. Sokat töprengtem később ezen a gondolaton. Vajon igaz lehetett ez a megállapítás – akár csak egy percre is – Luther életének bármely szakaszára? Meggyőződésem, hogy nem. Természetesen nemcsak az evangélikus lelkész beszél belőlem, hanem egy olyan ember is, aki sokat olvashatott Luthertől.

Szerző: Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka

Luther nagyon sok mindenkire csalódottsággal tekintett élete során.

Szomorúsággal és csalódottsággal tekintett azokra az értelmiségiekre, akik nem engedték, hogy az egyszerű nép közelebb kerülhessen az élő Isten szeretetéhez.

Luther szomorúsággal és csalódottsággal tekintett azokra a vezetőkre – legyenek azok egyháziak vagy világiak –, akiknek fontosabb volt a hatalmuk, mint az örömhír tiszta és igaz tanítása.

Luther szomorúsággal és csalódottsággal tekintett azokra a papokra, akik Isten igéjét nem hogy nem tanították, de nem is olvasták, pláne nem értették.

És Luther szomorúsággal és csalódottsággal tekintett azokra a tudósokra is, akik az igazság kimondásával, megvédésével vagy akár megharcolásával szemben a kényelmes békét és biztonságot választották.

De az egyházat sosem gyűlölte. Csalódni sem az egyházban csalódott. Annak vezetőiben, a struktúrájában, a középkori miliőjében csalódott. De az egyházban soha. Mert neki az egyház maga volt a minden! Ha nem így lett volna, nem adta volna fel az életét, a karrierjét, a biztonságát és sokszor még a vagyonát is az érdekei védelmében.

Persze ezen a ponton fel kell tenni a kérdést: Mi is az egyház? Vajon az egyház pusztán annyi, amennyit mi látunk belőle földi lehetőségeink és kereteink között? Templomok, struktúrák, lelki emberek és közösségek? Vagy ennél több? Hogy is fogalmaz Luther: „Nem a karingek, tonzúrák, hosszú köntösök és egyéb szertartások teszik szentté az egyházat, amelyeket a Szentlélekkel ellentétben kiagyaltak!” (Schmalkaldeni cikkek)

Nem! Az egyház nem ott van, ahol az épület van, ahol a papok vagy lelkészek különféle liturgikus ruhákban díszelegnek. Nem! „Az egyház ott van, ahol az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki!” (Ágostai hitvallás) Vagyis ott van az egyház, ahol Krisztus örömhíre uralkodik és erőforrásként jelentkezik.

Ezt az egyházat pedig nemhogy nem gyűlölte Luther, hanem mindennél magasztosabb helynek tekintette, és egész életén keresztül ide gyűjtötte az őt körülvevő embereket és minket, ma élő keresztényeket!

Mert Luther hite ez volt: „Hiszem, hogy él a földön egy szent nép és gyülekezet: csupa szent, egy fő, Krisztus alatt, a Szentlélek hívta egybe, egy a hite, a szándéka és a gondolkodása, sokféle adománya van, de egységes a szeretetben, nincs benne szakadás és elkülönülés!” (Nagy Káté)

Erről a Krisztus egyházát mindennél jobban szerető és védő reformátorról szeretnénk most mesélni videósorozatunk kezdő részében. Elsőként ismerjük meg Luther Márton életét és korát, és lássuk meg, milyen kitartó hűséggel szerette Luther az ő Krisztusát!

Borítókép: Mockingbird.com