KötőSzó

Evangélikus közéleti blog

Kielégíthetetlen emberek! Hogyan tovább?

Pontot kell tenni annak a végére, hogy a világ működését a »vegyél végre valamit!« biztosítja” – olvasható májusban megjelent Itt a világ megmentésének receptje – Gondoltál volna erre? című írásunkban. De vajon mi a helyzet a járvány után? Hogyan tovább, gazdaság, hogyan tovább, emberek?

Szerző: Bán Mihály 
max-bohme-skhc2bm7j4s-unsplash.jpg

Valaki egyszer kiszámolta, hogy a második világháború költségeiből minden akkor élőnek egy hatszobás házat lehetett volna építeni. A megdöbbentő adat nagyon figyelemre méltó dologra világít rá: mennyivel értelmesebb lenne, ha az emberi jólét megteremtése lenne az alapja a keresletnek – és így a virágzásnak – a gazdaságban.

Ma már többen vagyunk a Földön, de az emberek többsége most sem él hatszobás házban. Min múlik, hogy embermilliárdok elfogadható életminőségének megteremtése helyett embertízmilliók megölése, a létrehozott javak elpusztítása következik-e be?

Milyen a tisztességes gazdaság?

Időről időre felmerül, létezhet-e, működhet-e erkölcsös világgazdaság. És honnan vegyük, hogy milyen legyen az?

Isten gondviselése (Mt 6,31–33)
„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

A fenti újszövetségi szakasz világos útmutatást ad: egy Istenre tekintő, emberközpontú gazdaság megtermi az anyagi javak kellő mennyiségét. Látjuk, hogy ez fordítva nem igaz: az anyagi javak viszonylagos bősége nem eredményez igazságosabb és tisztességesebb világot.

A második világháború óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal és visszaesésekkel ugyan – a gazdaság folyamatosan bővül. Egyre több terméket, szolgáltatást állítunk elő, egyre többen élnek jobban. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyre többen érzik úgy, hogy rosszabbul élnek. Hogyan lehet ez, hiszen ez alapvető ellentmondás?

Miközben a világ egyik részén tömegek előtt nyílik meg újabb és újabb javak megszerzésének, újabb és újabb szolgáltatások igénybevételének lehetősége (amelyek jó része felesleges), addig a világ másik részén az elszegényedés, a klímaváltozás és kísérőjelenségei miatt egyre többen veszítik el a létalapjukat. A túlfogyasztással szemben ott áll a nyomor. Akinek nincs mit enni, nincs tető a feje felett, azt nem vigasztalja, hogy a statisztikai mutatók általában javulnak.

Egy kulcsszó: a javak kellő (szükséges és elégséges) mennyisége.

Van egy ismerősöm, akit valamilyen betegség következtében iszonyatos szomjúság gyötört. A két-háromszorosát itta naponta annak, amennyire egy egészséges embernek szüksége van, mégis folyamatosan szomjazott. Amikor orvoshoz jutott, és az beállította a megfelelő hormonszintet a szervezetében, megszűnt a kínzó, csillapíthatatlan szomjúság. Azóta neki is elég a napi két liter víz.

Valami ilyesmi van a gazdasággal is. A túlpörgetett, értelmetlen fogyasztás, a folytonosan bővülő fogyasztásra épülő gazdaság fenntarthatatlan. Ahogy az elemzők leírták: a végtelen fogyasztás a Föld véges erőforrásai között csak összeomláshoz vezethet.

Van lehetőségünk az igazságos, tisztességes, erkölcsös, emberközpontú – röviden: Istenre tekintő – gazdasági rendszer kialakítására. A kérdés, hogy akarjuk-e. Ha nem is hatszobás, de emberhez méltó lakóhelyeket, életkörülményeket teremtünk-e, vagy újabb háborúra készülünk?

A döntés a miénk.

A szerzőről:

Bán Mihály vagyok, általános iskolai tanár, a veszprémi evangélikus gyülekezet tagja. Immár harmincöt éve nap mint nap találkozom a nevelés és rajta keresztül a társadalom örömeivel és gondjaival.

Meggyőződésem, hogy az általános emberi értékek egyben a kereszténység meghatározó értékei is: a tisztesség, az igazságra és békességre törekvés, a szolidaritás, a gyengébbek óvása olyan kapcsolódási pontok, amelyekben hívők és nem hívők teljes mértékben egyetérthetnek. A hiten keresztül pedig a világ megérthető és megélhető olyan módon, hogy az ember élete a saját és a többiek javára váljék.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8515912580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

 evangelikus_2020_360x635px_app.png

Közösségünk a Facebookon