KötőSzó

Evangélikus közéleti blog

Most még nehéz elhinni, de mi is győztesek leszünk
Egy rendhagyó húsvét margójára

Az idei húsvét más lesz, mint a többi. Más, és évekig emlegetni fogjuk, azonban minden lemondása mellett lehetőség is. Lehetőség az imára, a megújulásra, az Istennel töltött időre.

Szerző: Homoki Pál

tim-marshall-h9k0foylfva-unsplash_1.jpg

Krisztusban szeretett Testvéreim otthon, a monitor előtt!

Elképzelhető, hogy nem egy lelkész ezzel a megszólítással fogja kezdeni húsvéti igehirdetését az idei ünnepen. Merthogy igehirdetések azért lesznek. Reménység szerint sokan sokféle módon, de egy Lélektől indíttatva fogják hirdetni és hallgatni Isten igéjét. És ahogy az ország nagyon rövid idő alatt megtanulta a digitális oktatás fogalmát és mindent, ami vele együtt jár, úgy tanulja az egyház népe is az online istentiszteleteket. Vasárnap délelőttönként egyre több lelkész jelentkezik be online igehirdetéssel, élve a közösségi média nyújtotta lehetőségekkel.

Járatlan úton tapogatózunk, lehet, hogy észre sem vesszük, de új műfajokat teremtünk.  

Az idei húsvét digitális lesz. Üres templompadok előtt fogunk prédikálni, egy kamera és egy mikrofon előtt, odaképzelve, hogy melyik gyülekezeti tagunk hol is szokott ülni a templomban. Ketten fogunk énekelni a kántorral, nem lesz kórus, előtte, nagypénteken nem lesz a hittanosok által előadott vagy felolvasott passió. Reménység szerint elmarad a hagyományos rokonlátogatás, locsolkodás, a wellness-szállodák sem fognak megtelni az idei ünnepen. Bizonyosan évekig, évtizedekig emlegetni fogjuk ezt a húsvétot. Azt az ünnepet, amikor világszerte épp tetőzik a járvány és halnak az emberek,

mi mégis a halált legyőző Krisztust fogjuk ünnepelni, mégpedig magunkban.

A győztes, feltámadott Krisztust, lakásainkban elbújva. Érezzük is ennek az ellentmondását és feszültségét. Jó esetben ott lesz velünk a szűk családunk, talán lesz olyan, akinek az ünnepen társként a rádió vagy a monitor marad. De bizonyosan mindegyikünknek lesz társa az ünnepen, mert ott lesz velünk a győztes Krisztus, ha keressük magunkban. A győztes Krisztus, akinek előtte meg kellett járnia nagypéntek poklát. 

Talán soha nem tudnánk jobban megérteni, mint az idei nagyhéten, hogy őneki mit jelentett meghalni értünk a kereszten, mindenkitől elhagyva, egyedül. Mit jelent meghalni sok ezer embernek szerte a világban kórházak fertőző osztályain, távol a családjuktól, szeretteiktől, egyedül. Mit jelent eltemetni őket a legszűkebb családi körben, egyedül. Mit jelent az orvosoknak, nővéreknek a családjuktól, a gyerekeiktől elköltözve – hogy nehogy megfertőzzék őket – hosszú hetekig egy nővérszállón, motelben vagy idegen lakásokban, egyedül. 

Most még nehéz elhinni, de mi is győztesek leszünk.

Eljön majd a nap, amikor újra fényesség gyúl az éjben, de most még nagypéntek poklát éljük. Tudjuk azonban, hogy nagypéntek nélkül nincs húsvét.

Az idei húsvét éppen ezért digitális lesz, és elgondolkodtató. Magunkban, a magányunkban kell végiggondolnunk az ünnepen, hogy minden győzelemnek ára van. Mint ahogy minden lélegeztetőgép mellett fekszik egy beteg és áll egy orvos vagy nővér, aki hihetetlen munkát végez, hogy a gépen lévő életben maradhasson. Hazánkban is, mint szerte a világon esténként hangzik a taps a balkonokról, megköszönve a korábban nemegyszer elfeledett egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit. Krisztust nem kell megtapsolnunk, de az idei ünnep talán hatványozottan ráébreszt sokakat arra, hogy őt is sokszor elfeledtük. Pedig ő a világ minden emberéért megfizette az árat.

A győzelemnek, a húsvétnak ára van.

Az idei húsvét digitális lesz, elgondolkodtató és kijózanító. Amikor már egy kicsit előre is tekintünk. Kalkulálunk. Kezdjük felmérni a várható veszteségeinket, találgatjuk, meddig tart a jelenlegi állapot, próbáljuk elképzelni, milyen új világ jön majd ezután. A biztos válaszokat senki sem tudja. A gyülekezetek és lelkészek nagy része valószínűleg marad az online térben is, az egyház kapuit ez a típusú digitális átállás szélesre tárta, kár lenne visszazárni. Mégis borzasztóan hiányzik a személyes templomi jelenlét, a közös úrvacsoravétel, az egyenkénti, személyes beszélgetések.

Ami megmaradt azonban, az az imádság szava.     

Az idei húsvét imádságos lesz. Legyen az, mindenféle digitalizáció nélkül. A magány, a csendes belső szoba: lehetőség. Lehetőség, hogy mindent megbeszéljek az Istennel.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7715602276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása