Kötőszó

Manapság igen kevesen imádkoznak, mert nem is akarnak és nem is tudnak imádkozni. Ennek „természetes” okai vannak. Némelyek nem is hiszik, hogy van Isten, mások csupán bizonytalanok: miért is szólítanák meg őt? A templomba járó emberek között is kevesen vannak, akik naponként komoly, bensőséges imádságban beszélnek Istennel. Az imádságot nevezhetnénk a hatalmas, világteremtő Isten és teremtménye közötti kommunikációnak. Szerintem a hívő keresztyén az, aki beszélő viszonyban van Istenével. Ennek viszont  megvannak a feltételei mindkét fél részéről csakúgy, mint az emberek között, létre kell jönnie a kapcsolatnak.

Szerző: Ittzés István

A kapcsolatnak viszont vannak akadályai, például technikai akadályok. Pár száz éve elképzelhetetlen volt az, ami ma valóság, hogy akár telefonon vagy az interneten keresztül pillanatok alatt felvehetem a kapcsolatot a másik kontinensen élő emberrel vagy akár a Marson működő robottal.

A gyerekek a hittanórán feltették a kérdést: Ha az Isten a mennyben van, és én este a szobámban imádkozom, hogyan hallhatja meg, amit mondok? – teljesen jogos kérdés.  

Pünkösdkor Jézusért kitöltetett a Szentlélek (Isten Lelke, Szelleme, aki isteni személy) minden Jézus Krisztushoz megtért ember szívébe. Mivel Szellem, ezért képes mindenütt jelen lenni, ahogyan a levegő átöleli az egész földet. Ezért akárhol van az ember, mindenütt megszólíthatja Istent, ha ennek egyéb akadályai nincsenek. Mert vannak lelki akadályok: mindenekelőtt az ismeretlenség, helytelen istenismeret, bizalmatlanság, érdektelenség, ellenszenv, harag  és így tovább. Nagyon furcsa, de az emberek többsége nem tagadja Isten létét, hanem haragszik rá. Isten oldaláról is vannak akadályok. Isten nem szenvedheti a mi gonoszságainkat, hitetlenségünket: „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől…” (Ézs 59,1–2)

Isten is haragszik az emberre és az ember is Istenre, így természetesen nincs és nem is lehet kapcsolat. A megszakadt kapcsolatot úgy lehet helyreállítani, ha a szakadás okát eltávolítjuk.

Isten és népe kapcsolatát a Biblia a házassághoz hasonlítja. Ha vétkezik a férj a felesége ellen vagy fordítva, megszakad a szeretetkapcsolat. A megsértett szívet a fájdalom, a harag, sőt akár a gyűlölet mardossa. Rendezni csak úgy lehet, ha a vétkes fél őszintén megbánja, bocsánatot kér és kap. Ha ez nem történik meg, a házasság zátonyra fut, és a csodálatos szerelem helyét a konok szembenállás foglalja el, melybe  belehal a szerelem és akár a házasság is. Isten és az ember kapcsolatában hasonlóképpen. Milyen szépségesen szép az, amikor van bocsánat, helyreáll a kapcsolat és ismét lángol a szerelem. Jézus Krisztus azért jött, hogy helyreállítsa az Isten és ember megszakadt kapcsolatát úgy, hogy magára vette a bűneimet, és elszenvedte helyettem a halálos büntetést. Vajon az ilyen Istent nem lehet szeretni?

Isten az, aki nem akar lemondani rólad és rólam, és rendezi a rendezhetetlent. Mindig ő a kezdeményező, elsősorban ő keresi az embert. Mivel Isten önmagának teremtett bennünket, minden ember lelke mélyén örök vágyódás van a titokzatos és ismeretlen Isten után, hiszen tőle ered az élete.

Amikor már én is vágyódom utána, mert szeretettel vonzotta szívemet, akkor elindulok feléje, vissza az atyai házba, mint a tékozló fiú: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek…” (Lk 15,18–19) Az Atya pedig átöleli, megbocsát, de csak a hazatérő fiának. Helyreáll a kapcsolat, hiszen Isten Jézus Krisztusban bemutatta bűneimért az engesztelő áldozatot. Nekem nem marad más, mint elfogadni irgalmas szeretetét, bűneim bocsánatát. Aki ezt nem csupán elméletben, hanem valóságosan átéli, annak szívében kimondhatatlan hála és imádat ébred a hatalmas Isten iránt, aki ekkor már sokkal több, nem valami távoli, felfoghatatlan, hanem drága mennyei Édesatyámmá lett. Sőt a Szentlélek a megtért embert belekapcsolja Isten szeretetáramkörébe, és akkor te is szeretni tudod azt, aki érted adta az életét. A szíved tele lesz hálával és imádattal, és az Atya mint szeretett gyermekét hallgat meg téged. Mert kérni a gyermek joga!

Hiszen az Úr velünk, sőt  bennünk lakozik, és ez az a kapcsolat, amely magával hozza az imádság lelkületét. „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57,15) 

Jó jó, mondják sokan, de miként is ismerhetem meg a hatalmas, ismeretlen Istent? Jézusban a Láthatatlan Láthatóvá lett. Isten Krisztusban kitette a képét: „…ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Isten Jézusban nem csupán az arcát tette láthatóvá, hanem a szívét is: „Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki…” (Jer 31,20) Nézz fel a kereszt Krisztusára, ott látható érted és értem remegő atyai szíve. Pál is erre az isteni szeretetre hivatkozva szólít fel: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”  (2Kor 5,20)

Isten az a csodálatos személy, akitől ered a mindenség és benne az életünk. Ő Isten, és Istent csak Istenként fogadhatom, a vele való kapcsolatom csak az imádaton alapulhat. A parancsolat is így szól: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,4) Ez a teljes szeretet az imádat! Jézus kijelenti a samáriai asszonynak, hogy Isten imádókat keres: „De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres.” (Jn 4,23)

Tehát Isten ismerete, a vele való kapcsolat és imádat nélkül nincs keresztyén hívő élet. A Szentlélek által eljut a szavam a mennyei szentélybe, és ő ugyancsak a Szentlélek által megelevenített és személyessé tett isteni szó, az ige által válaszol. Így válik teljessé a kapcsolat.