Kötőszó

Gundel Takács Gábor kinyilatkoztatások helyett sokkal inkább hisz a jó kérdésekben, de azt is elárulta, hogy amikor indulatos, akkor nem ír. „Olyankor nem szabad megszólalni. Nem szabad, hogy indulat vezesse az írásokat. Valós problémákról, kérdésekről kell beszélni, és ezeket megírni.” A népszerű műsorvezető cikkei mostantól rendszeresen jelennek meg a SZEMlélek blogon.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotó: Kiss Tamás

„Több értéket a médiába!” címmel sajtóbeszélgetést szervezett a SZEMlélek online magazin március 21-én délelőtt, ahol Gundel Takács Gábor volt vendég, mivel a népszerű műsorvezető csatlakozott a SZEMlélek csapatához.

A SZEMléleken megjelent, olimpia-rendezéssel kapcsolatos interjú után, már a közmédiától való távozást követően fogalmazódott meg a műsorvezetőben, hogy egy keresztény portálnak szívesen írna. Gundel Takács elárulta, hogy régen szeretett volna már írni, de nem volt rá energiája a televíziós munka mellett. A SZEMlélek magazint azért választotta, mert nem szeretett volna politikailag determinált portálon írni, vagy olyanon, ahol ingerült, nem átgondolt írások és kommentek jelenhetnek meg. A műsorvezető úgy fogalmazott, hogy akik ezt a weblapot olvassák és írják egy közösség, és az itt megjelent értékek számára is fontosak. „Értékválság van a világban, Európában, így hazánkban is. Az emberek ezért értékeket keresnek, de nagyon nehéz dolguk van a mindent elözönlő információáradatban” – tette hozzá.

Eddig két írás jelent meg Gundel Takács Gábortól ezután havonta háromszor lehet majd tőle cikkeket olvasni. (Első cikke itt olvasható, a második pedig itt.)

A rovat címe: „Komolyan kérdezem” lesz. A műsorvezető, aki egyben a reformációi emlékév nagykövete is, úgy fogalmazott, hogy a kinyilatkoztatások helyett sokkal inkább hisz a jó kérdésekben. Mint mondta: „Ha kinyilatkoztatok valamit, akkor az csak az olvasók szűk szegmensét fogja elérni, mások azon már lehet rég túl vannak, viszont ha jó kérdéseket teszünk föl, és megpróbálunk gondolkodásra késztetni, akkor mindenki a maga szintjén fog rajta gondolkozni, és ez a cél. Talán így lehet leginkább hatni, és tovább épülni, továbbmenni.  Az írásaimat mindig kérdésekkel fogom befejezni, mert tényleg komolyan kérdezem. Azt szeretném, hogy a kérdések által tovább vihető legyen a gondolat, a téma.”

Gundel bevallotta, hogy arra kifejezetten ügyel, hogy amikor indulatos, akkor nem ír. „Olyankor nem szabad megszólalni. Nem szabad, hogy indulat vezesse az írásokat. Valós problémákról, kérdésekről kell beszélni, és ezeket megírni.”

Nem az a cél, hogy hogyan tudunk minél több embert megszólítani, hanem – ahogy Arany János Mindvégig című versében van: „Van hallgatód? nincsen?/Te mondd, ahogy isten/Adta mondanod” – nekünk újságíróknak az a feladatunk, hogy mondjuk, ahogy Isten adta mondanunk. Akinek pedig lesz rá füle, az meg fogja hallani. Nem tudunk olyat mondani, ami mindenkit elér, megszólít, az a kereskedelmi média dolga, hogy mivel tud minél több embert megszólítani. Azt gondolom, hogy a mi dolgunk az, hogy mondjuk, ahogy Isten adta mondanunk, és akihez eljut, akinek Isten fület adott hozzá, az meg fogja hallani. Aki nem hallja meg, az nem baj, mert valamiért azt neki nem kell, lehet nem tart még ott, hogy értse, vagy már túl van rajta, máshol jár a maga útján” – legalábbis én így gondolom, zárta le Gundel Takács.