Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Családon belüli reformáció – film készült Katharina Lutherről
Milyen volt a reformátor és a nők viszonya?

A Katharina von Boráról, Luther Márton feleségéről készült Katharina Luther című filmet nemrég mutatta be a német ARD televíziós csatorna. A rendező Julia von Heinz azért választotta ezt a témát, mert nagyon imponált neki, hogy egy asszony ilyen erősen alakítja a saját életét, ez szerinte sokak számára lehet példa ma is. A főszereplő Karoline Schuch szerint pedig Katharina von Bora hihetetlenül bátor volt. Nőnap alkalmából és a film apropóján bemutatjuk Katharina von Borát és azokat a nőket, akikkel Luther kapcsolatban állt.

Szöveg: Laborczi Dóra

Célratörő, bátor, erős asszony volt

„Katharina von Bora a maga korában hihetetlenül bátor volt. A húszas évei elején megszökik egy kolostorból, nem megy hozzá ahhoz a férfihoz, akit ajánlanak neki, és maga kezd el keresni megfelelő férjet magának. Ami a mai viszonyok között teljesen normális, az a 16. században elképzelhetetlen volt. Nagyon célratörő, energikus, akaratos és erős asszony volt” – nyilatkozta a színésznő, aki ugyanakkor sajnálja, hogy „bár Luthernek számos hozzá írt, róla szóló levele maradt fenn, Katharina von Bora válaszait már nem tudjuk elolvasni. Csalódást jelentett számomra, hogy valószínűleg nem tartották fontosnak, mit is mondott Luther felesége. Tudjuk, hogy részt vett az asztali beszélgetéseken. De hogy Katharina ott mit mondott, azt nem írták fel. De jelen volt, és ez is teljesen az újdonság erejével hatott. Lutherék már a családon belül is átélték a reformációt”.

Hogy ez mennyire így volt – bár erre a színésznő az idézett interjúban nem tér ki –, azt az is bizonyítja, hogy

Luther a kor szokásait teljesen felrúgva, végrendeletében mindent feleségére hagyott. Mindebből egy anyagilag a gyermekeitől független özvegy képe rajzolódik ki, amely egészen rendhagyó dolognak számított Luther korában.

Luther a végrendelet szerint minden vagyonát „kedves és hű” feleségének adja „életfenntartásra szabad tetszése szerinti örök használatra”. Mindezt pedig ezzel indokolja: „mert először is ő engem, mint derék és hű házastárs mindenkor szeretett, megbecsült és gondozott. (…) öt élő gyermekkel megajándékozott, és fel is nevelte őket”.

„Én ugyanis azt tartom, hogy tulajdon gyermekének az anya a legjobb gyámja, aki a birtokot és hagyatékot nem a gyermekek kárára és hátrányára, hanem hasznára és javára fordítja, hiszen a gyermek az ő teste és vére, akit szíve alatt hordott.”

Azt, hogy ez mennyire kivételes döntés volt, a végrendelet záradéka is bizonyíthatja, melyben feleségét igyekszik bebiztosítani a rosszakaróktól és egyben kéri minden jó barátját, hogy „legyenek tanúi az én drága Käthémnek, és keljenek védelmére, ha őt bármilyen haszontalan rágalmazó vádolná vagy gyalázná, hogy ő talán eltitkol valami készpénzt, hogy szegény gyermekeit attól megfossza vagy elüsse”.

Luther a végén nehéz eset volt, de mindvégig mély érzelmi kapcsolatban maradt feleségével

A Katharina Luther rendezője filmjével nem akart újabb Luther-emlékművet állítani, inkább arra koncentrált, hogy Katharina döntéseinek jelentőségét bemutassa, hiszen „még ma is sok nő van, aki a férfiakra bízza a döntéseket, mert azt hiszi, azok nem állnak jól neki” – mondta Heinz az evangelisch.de-nek.

A film megmutatja az idősödő Luther árnyoldalait is: „Szigorú és szinte elviselhetetlen apa volt, házi zsarnok, hipochonder és sokszor eszelős” – hangsúlyozta Julia von Heinz.

A Németországi Protestáns Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland – EKD) vezetője, Heinrich Bedford-Strohm a film bemutatóján méltatta az alkotást. A bajor evangélikus püspököt mélyen megérintette a Katharina Luther című film. „Luthernek mély érzelmi kapcsolata volt a feleségével. Szerették egymást, szerelmesek voltak egymásba. A filmben szereplő színészek nagyszerű teljesítményt nyújtottak ennek bemutatásával” – méltatta a filmet Bedford-Strohm.

„Krisztusban szeretett barátnék” – a nők Luther leveleiben

Arról, hogy Katharina von Bora valóban határozott és meghatározó személyiség lehetett, az is tanúskodik, hogy Luther rendszerint Herr Käthének szólítja őt leveleiben. Katalin nem egyszer férfiasan jelenik meg (többször például „gazduramnak” szólítja), aki nem csak a háztartást vezeti, de sört főz, pénzügyeket intéz, emellett Luther gyakran az asszonyi szív aggódó, ijedező jelleméről számol be vele kapcsolatban és megfeddi, hiszen az aggodalom csakis annak jele lehet, hogy Katalin nem olvassa körültekintően a kátét.

Luther leveleiből alapvetően az derül ki, hogy meglehetősen felvilágosult volt bizonyos kérdésekben. A nők oktatását, hitéleti nevelését (Biblia- és kátéolvasást) rendkívül fontosnak tartotta, csakúgy, mint a tanításban és a gyülekezeti életben való aktív részvételüket. Írt levelet Katharina egyik egykori (szökött) apácatársának, Else von Kanitznak, hogy munkát – cserébe kosztot és kvártélyt – ajánljon neki: lányok hitoktatását bízta volna rá. Ez a felajánlás meglehetősen komoly ajánlat lehetett egy olyan korban, amikor egy nőnek sem önálló munkája, sem keresete nem volt. Olyannyira meglepő volt ez a gesztus, hogy Else von Kanitz végül el sem fogadta.

Írt levelet Katalin szász hercegnőnek (1539. július 28-án), közbenjárását kérve egy elkövetkező lipcsei vizitációval kapcsolatban. Henrik szász herceg feleségéről van szó, akit következetesen Fejedelmi Kegyelmességednek nevez, levelét pedig doktorként írja alá, tehát igencsak igyekezett megnyerni Katalint. György szász herceg halála után utóda, Henrik szabad utat engedett a reformációnak, de Luther helyzetértékelése szerint ebben szüksége volt felesége, Katalin támogatására is.

A reformáció egyik elfeledett, sokak szerint zseniális női karaktere volt egy másik Katharina, a stuttgarti lelkész Matthias Zell felesége, Katharina Zell – vele is levelezett Luther, „Krisztusban szeretett barátném”-nak szólítja. Bóra Katalinnal ellentétben Katharina Zelltől maradtak fenn írások, melyek tanúsága szerint rendkívül művelt, nagyszerű teológus volt. (Róla korábban itt írtunk.)

A levelezések és a végrendelet forrása:
Luther válogatott művei 7. – Levelek. Szerkesztette: Csepregi Zoltán. Luther kiadó, 2013.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr912319855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása