Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Hogyan közeledhet egymáshoz az evangélikus és a katolikus álláspont?
Egy konferencia hátteréről és a közösségről

Római katolikus, evangélikus, református, pünkösdista egyházvezetők, teológusok és teológus hallgatók gyűltek össze 2016. október 12-én az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy jelenlétükkel és szavaikkal is kifejezzék: a terhes örökség ellenére is hisznek az ökumenikus párbeszédben és a közösség erejében.

Szöveg: Szentpétery Péter, a konferencia házigazdája

Idén január 17-én, az ökumenikus imahéten mutatták be A szembenállástól a közösségig. Evangélikus–római katolikus megemlékezés a reformációról 2017-ben c. kötetet. Október 12-én pedig konferenciát szerveztek a témában. Fabiny Tamás püspök elsőként a dokumentumig vezető utat vázolta fel, majd levetítette a megigazulás-nyilatkozat aláírásáról készített filmjét, melyben katolikus és evangélikus vezetők beszéltek az első közeledő lépésekről. Bábel Balázs érsek katolicitás, katolicizmus és reformáció viszonyáról szólt, segítve a fogalmi tisztázást, Kránitz Mihály és Reuss András professzorok pedig az egység akadályairól is. A kötet azonban messze túlmutat a két felekezet határain, ezért kapott felkérést Steinbach József dunántúli református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke, valamint Pataky Albert pünkösdi egyházelnök és Réthelyi Miklós professzor, volt miniszter is.

Reuss András megjegyzését a differenciált konszenzusról (milyen csúnyán hangzik, a differenzierter Konsenst magyarul talán árnyalt egyetértésnek lehetne mondani) mindenki elfogadta, miszerint: egyetértünk abban, hogy nem mindenben értünk egyet. De tegyük hozzá: arra kell törekednünk, hogy a problémás területeken ne csak a szívélyes egyet nem értés legyen egyre szívélyesebb. A professzor kifejtette, hogy a reformáció 500 éves jubileumára készülve, nem sebeket akarnak feltépni, inkább közösen emlékezni. Kránitz Mihály is erre utalt, mondván, hogy a közös út során felemelő és gyötrelmes szakaszok vannak. Hadd jegyezzük meg: a leginkább felemelő, amit Bábel Balázstól hallhattuk, nevezetesen, hogy a reformáció valójában mindig Krisztushoz való visszatérés.

Steinbach Józseffel egyet kell értenünk abban, hogy ne egymással szemben állva, egymás ellenében határozzuk meg magunkat. Pataky Albert az öt ökumenikus felszólítás inkább gyakorlati jellegére hívta fel a figyelmet, és ez nyilván nem véletlen a tanulmány szerzői részéről. Ugyanakkor a tapasztalat szerint az „elmélet” is előbb-utóbb helyet követel. Az egyházelnök úgy fogalmazott: „a Lélek összeköt bennünket”. Fel kell ismerni egymásban a Szentlélek munkáját és hitünket együtt kell megélni. Fontos az erősségek és a gyengeségek megosztása, a tapasztalatok átadása, a közös misszió és az együttes humanitárius segítség. Réthelyi Miklós előadásában arra figyelmeztetett, amit véletlenül sem lenne szabad elfelejtenünk: „Nem azért vitázunk, hogy győzzünk, hanem, hogy az igazság győzzön.”

Hadd jegyezzük meg: Nyilvánvaló, hogy az egyetlen Krisztus egyetlen egyházat alapított. A keresztyén/keresztény egységért akkor is munkálkodnunk kell, ha sokszor még mindig túl nagynak látszanak az akadályok. Az egység egyszerre ajándék és feladat – egyik sem játszható ki a másikkal szemben. Ha nem dolgozunk érte, nem is érhetjük el. De akármennyit dolgozunk is érte, Isten ajándéka lesz, ha megvalósul. 

A dokumentum 218. pontja felsorolja, hogy mely kérdésekben van szükség további párbeszédre: „A látható és a láthatatlan egyház kapcsolata, az univerzális és a helyi egyház viszonya, az egyház szentségi jellege, a szentségi ordináció szükségessége az egyház életében, valamint a püspökszentelés szentségi jellege.” Tegyük hozzá: a fentieken túl is van mit tisztázni. A Societas Oecumenica legutóbbi, 19. helsinki konferenciáján (augusztus 25–30.) rövid előadásban annak a reménynek adtam hangot, hogy ha ezekben sikerül lényegi előrelépést elérni, akkor az itt nem említettek sem jelentenek majd legyőzhetetlen akadályt, ilyen a mariológia, az amúgy erősen körülhatárolt pápai tévedhetetlenség, a búcsúk. A svéd Kjell Ove Nilsson, ny. lundi rendszeres teológia-professzor, Luther teológiájának kiváló ismerője azonban arra figyelmeztetett, hogy ezekben (akkor) sem lesz könnyű az előrelépés. Persze a tanulmány 1. pontja ettől még igaz marad, hogy – sokkal – „több az, ami összeköt, mint ami elválaszt”.    

Ezt nagyszerűen illusztrálta, és így mindannyiunk örömére szolgált a konferenciát megelőző napon a találkozás az EHE és a PPKE HTK hallgatói között, Kránitz Mihály és jelen sorok írójának vezetésével. Két-két hallgató tett vallomást arról, hogy számára miért, hogyan lett fontos az ökumené: katolikusként református, evangélikusként katolikus gimnáziumban, katolikusként a johanniták segítőjeként és evangélikusként külföldön egy ökumenikus gyülekezetben.

A záróéneknek – Krisztus virágunk… (EÉ 222, ÉE 111) – nyilván mind az evangélikusok, mind a katolikusok számára ismerősnek kellett lennie. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Ennek nyomán hisszük és valljuk, hogy a dokumentum által is kívánatosnak tartott közösség csakis a feltámadott Úrban és Úrral örvendező közösség lehet. Minden különbség és (még) fennálló akadály ellenére ebben száz százalékig egyet kell értenünk.

A szerzőről: Dr. Szentpétery Péter (1956-), az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója, kutatási területe: a kereszténység és világvallások viszonya, új vallási mozgalmak, hit és tudás viszonya, Dietrich Bonhoeffer teológiája.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9911825543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

 

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása