Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. Hogy mi motiválhatta a döntéshozókat abban, hogy már felszentelt lelkésznő jelenlétében így szavazzanak, őszintén nem tudom. Valószínűleg jól ismert igeszakaszokra hivatkoztak: a nő ne tanítson gyülekezetben, ne beszéljen nyilvánosan. Vajon azt feltételezik, hogy az évtizedek óta szolgálatot végző lelkésznők, és a lelkésznők szolgálatát támogató evangélikus egyházak, továbbá azok vezetői szerte a világon nem ismerik és nem olvassák a Bibliát?
Szerző: Laborczi Dóra | Fotó: Román Péter
Miközben a katolikus egyház feje sorra teszi a gesztusokat a nők egyházi életet érintő, szélesebb körű bevonását, és szolgálati területeik bővítését illetően, csendben erősödik egy másik folyamat, amelyik örömmel venné a nők száműzését a lelkészi szolgálatból. Ennek egyik szomorú jele a lett döntés. Régóta halljuk itthon is, hogy a lelkészi szolgálatra nők nem alkalmasak, mert vezető szerep nem való nekik, túl érzelmesek, sőt, megtörténik az is, hogy egy gyülekezet nyíltan kifejezi: nem szeretnének női lelkészt. Azt gondoltuk, hogy ezek lassan elszigetelt esetek lesznek, és hogy ezek is el fognak tűnni majd, mikor a tapasztalat felülírja az előítéleteket.
A lett helyzet azért nyomasztó, mert azt mutatja meg, hogy a törvénybe írt előítéletek vakká tesznek bennünket az egyéni teljesítményekkel, süketté az elhívással szemben. Az egyetemes papság reformátori gondolatával kapcsolatban is elgondolkodtató, ráadásul az ige terjesztésének intézményesített lehetőségét leszűkíti az emberek egy jól meghatározható csoportjára, ami konkrét diszkrimináció.
Hogyha a félelem és a kirekesztés vezeti az egyházakat a szeretet és a megismerés helyett, abból a lehetőségek és az élettér, a tudás és az evangélium – a szeretet, a jó hír, a hit, remény – beszűkítése következik, egyre többen érezhetik úgy, hogy elfogy körülöttük levegő.
Luther Márton levelezéseiből kiderül, hogy a nők oktatását, hitéleti tájékozottságuk elmélyítését (Biblia- és kátéolvasást) Luther is rendkívül fontosnak tartotta, csakúgy, mint a tanításban és a gyülekezeti életben való aktív részvételüket.
„Tisztes, erényes Else kisasszony, kedves nénédnek, Hanna von Plausignak levélben felajánlottam, hogy küldjön el téged hozzám egy időre, mert hasznodat szeretném venni, fiatal lányokat tanítanál, és ebben másoknak is jó példával járnál elöl” – írja egy egykori apácának 1527-ben.
Az élet minden területén, beleértve a gyülekezeti életet is, érdeme és elhívása szerint kellene tudni működni minden embernek, evangélikus hagyomány szerint egyedül Krisztusba, és az ő kegyelmébe vetett hite és elhívása alapján. Ha egy törvény vagy egy adott társadalmi berendezkedés – amelyik kulturálisan az európai kontinenshez köthető – mindezt akadályozza, akkor azzal a döntéssel szemben teológiai és emberi jogi alapon is állást foglalhatunk. Elsősorban azon az alapon, hogy a férfi és a nő teremtettségében, lényegében, egzisztenciájában, Isten előtt állásában azonos és egyenlő értékű lény, amit számos igeszakasz is megerősít. Nemiségéből adódóan sem a férfi, sem a nő nem jelent nagyobb értéket, ezért nem lehet alárendeltje egyik sem a másiknak. Ráadásul Isten minden ember számára – a föld többi élőlényétől eltérően – megbízást is adott: értelme miatt felelősséggel, feladatokkal, a döntés hatalmával ruházta fel. A nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tehát az evangélium szellemiségétől idegen, az egyenlőtlenség bármelyik nem kárára biztosan nem szerepel Isten tervében.
A nők helyzetéről a Magyarországi Evangélikus Egyházban korábban itt írtunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.